A törpecsillag viszonylag kis méretű és kis fényességű csillag. A legtöbb fősorozatú csillag törpecsillag. A kifejezést eredetileg 1906-ban alkották meg, amikor Ejnar Hertzsprung dán csillagász észrevette, hogy a legvörösebb – a Harvard-sémában K és M kategóriába sorolt – csillagok két különböző csoportra oszthatók. Ezek vagy sokkal fényesebbek a Napnál, vagy sokkal halványabbak. E csoportok megkülönböztetésére “óriás” és “törpe” csillagoknak nevezte el őket, a törpecsillagok halványabbak, az óriások pedig fényesebbek a Napnál. A legtöbb csillagot jelenleg a Morgan Keenan-rendszer szerint osztályozzák, az O, B, A, F, G, K és M betűkkel, a legmelegebbek sorrendje alapján: O típustól a leghidegebbig: M típusig. A “törpe” fogalomkörét később kibővítették a következőkkel:
- A törpecsillag önmagában általában minden fősorozatú csillagot, V fényességosztályba tartozó csillagot jelent: fősorozatú csillagok (törpék). Példa:
- A vörös törpék kis tömegű fősorozatú csillagok.
- A sárga törpék a Napéhoz hasonló tömegű fősorozatú (törpe)csillagok.
- A narancssárga törpék K-típusú fősorozatú csillagok.
- A kék törpék a nagyon kis tömegű csillagok feltételezett osztálya, amelyek hőmérséklete a fősorozatuk végéhez közeledve növekszik.
- A fehér törpe egy elektron-degenerált anyagból álló csillag, amelyről úgy gondolják, hogy a neutroncsillaggá vagy fekete lyukká összeomláshoz nem elég nagy tömegű csillagok – nagyjából 9 naptömegnél kisebb tömegű csillagok – fejlődésének végső szakasza.
- A fekete törpe olyan fehér törpe, amely már annyira lehűlt, hogy nem bocsát ki többé látható fényt.
- A barna törpe olyan szubsztelláris objektum, amely nem elég nagy tömegű ahhoz, hogy hidrogént héliummá olvasson, de még mindig elég nagy tömegű ahhoz, hogy deutériumot olvasson – kevesebb mint 0,08 naptömeg és több mint 13 Jupiter-tömeg –
.