Play (help-info)
A szubtonikus hangra épülő hármashangzatot szubtonikus akkordnak nevezzük. A római számmisztikában a szubtonikus akkordot a “♭VII” római szám jelképezi. A moll hangnemben a flat szimbólumot egyes teoretikusok néha elhagyják, mert a szubtonikus hang a természetes moll skálában jelenik meg, de a flat szimbólumot általában a dúr skálában használják, mert a szubtonikus nem diatonikus hang.
Stefan Kostka és Dorothy Payne teoretikusok úgy írják le a szubtonikus VII-et, hogy “úgy hangzik, mint a V a relatív dúr hangnemben – vagyis egy V a ♭III-ból”. Allen Forte azt írja, hogy “hile VII a c-mollhoz (I) viszonyítva V-vé válik a III-hoz (E♭-dúr) viszonyítva)…. Mollban változatlan vagy természetes skála 7. fokán dúr hármashangzatként a VII a mediánshoz viszonyítva másodlagos domináns hármashangzatként funkcionál”. A moll módusban a szubtonikus akkord megjelenhet dúr-moll szeptimakkordként (azaz domináns szeptimakkordként) is, ♭VII7.
A jazzben a lapított szeptim a domináns, V helyettesítésére is használatos, különösen a backdoor kadenciában, ii-♭VII7-I, ahol a szubtonika helyettesíti a domináns szeptimet. Ebben az esetben a ♭VII a párhuzamos mollból (annak domináns szeptiméből) kölcsönzött pivotakkordként funkcionál. A V7 és a ♭VII7 akkordoknak két közös hangja van: C-dúrban ezek az akkordok a G-B-D-F és a B♭-D-F-A♭.
Míg azonban “a vezetőhang/tonika viszony axiomatikus a közös gyakorlati tonalitás meghatározásához”, különösen a kadenciák és modulációk esetében, a könnyűzenében és a rockban egy diatonikus skálájú vezetőhang (ill, ♮
–
) gyakran hiányzik. A könnyűzenében “eltérés” vagy “aberráció” helyett inkább “a ‘lapított’ diatonikus hetedik skálafok használatára… nem is szabad eltérésnek tekinteni”. A lapított szeptimre épülő akkordokkal kapcsolatban Richard Franko Goldman azt állítja, hogy “a kölcsönzés fogalma valójában szükségtelen. A dúr és a moll keveredése egyszerű tény a klasszikus és a romantikus korszakban”.