Szorongásos zavar

Általános szorongásos zavarSzerkesztés

A generalizált szorongásos zavar (GAD) egy gyakori krónikus zavar, amelyet a fóbiákkal ellentétben hosszan tartó, nem egy adott tárgyra vagy helyzetre összpontosító szorongás jellemez. A GAD-ben szenvedők tartós, nem specifikus félelmeket és aggodalmakat tapasztalnak, amelyek nagymértékben a mindennapi problémákra összpontosítanak. Az általános szorongásos zavar az idősebb felnőtteket érintő leggyakoribb szorongásos zavar. A szorongás lehet a gyógyszeres kezelés vagy a kábítószerrel való visszaélés másodlagos tünete, és az egészségügyi szakembereknek tisztában kell lenniük ezzel. A generalizált szorongásos zavar diagnózisára akkor kerül sor, ha egy személy hat hónapon keresztül vagy annál hosszabb ideig minden nap egy vagy több probléma miatt túlzottan aggódik. A személynek nehézséget okozhat a napi döntések meghozatala és a kötelezettségek megjegyzése, mivel az “aggódás az aggódás miatt” okozta koncentráció hiánya miatt nem tud koncentrálni. A generalizált szorongásos zavar diagnosztizálása előtt az orvosoknak ki kell zárniuk a szorongás gyógyszer okozta okait.

PánikbetegségSzerkesztés

A pánikbetegségben a személyt rövid, intenzív félelem és rémület rohama éri, amelyet gyakran olyan tünetek kísérnek, mint a remegés, nyugtalanság, zavartság, szédülés, ájulás, hányinger és légszomj. Ezek a pánikrohamok, amelyeket az APA meghatározása szerint hirtelen fellépő, tíz percnél rövidebb idő alatt tetőző félelem vagy kellemetlen érzés, több órán át tarthatnak, és kiválthatja őket a stressz, a félelem vagy akár a testmozgás is. A konkrét ok nem mindig nyilvánvaló.

A pánikbetegség diagnózisához a visszatérő, váratlan pánikrohamok mellett az is szükséges, hogy a pánikrohamoknak krónikus következményei legyenek, vagy pedig a szorongásos epizódok következményei miatti aggodalom, a lehetséges jövőbeli rohamoktól való tartós félelem vagy a rohamokkal kapcsolatos jelentős viselkedésváltozásoktól való félelem. Következésképpen azok, akik pánikbetegség tüneteitől szenvednek, pánikbetegségben szenvednek, még a konkrét epizódokon kívül is. Gyakran előfordul, hogy a szívverés normális változásait fenyegetőnek érzékelik, ami arra készteti az érintettet, hogy azt higgye, valami baj van a szívével, vagy hogy újabb pánikrohamot fog kapni. Ez általában egy újabb pánikroham bekövetkezésétől való előzetes félelemmel jár együtt (anticipációs szorongás vagy “félelem a félelemtől”). Egyes esetekben a pánikroham alatt a test fiziológiai funkcióinak fokozott tudatossága (hipervigilancia) jelentkezik, ahol minden fiziológiailag érzékelt változást lehetséges életveszélyes betegségként értelmeznek (azaz extrém hipochondria). Pánikbetegség agorafóbiával vagy anélkül is diagnosztizálható.

Pánikbetegség agorafóbiávalSzerkesztés

A pánikbetegség agorafóbiával egy gyakran pánikbetegséghez társuló változat. A személy váratlan pánikrohamot él át, majd attól fél, hogy újabb rohamot kaphat. A személy fél és elkerül minden olyan helyzetet, amely pánikrohamot válthat ki. Előfordulhat, hogy az illető soha vagy csak ritkán hagyja el a házat, hogy elkerülje az esetleges pánikrohamot, amelyről azt hiszi, hogy elkerülhetetlen, szélsőséges rémületet okoz.

Fóbiás zavarSzerkesztés

A fóbiák vagy fóbiás zavarok a szorongásos zavarok legnagyobb és legtágabb kategóriája; ide tartozik minden olyan eset, amikor a félelmet és szorongást egy adott inger vagy helyzet váltja ki. A világ népességének 5-12%-a szenved fóbiás zavarokban. Az áldozatok gyakran előre látják a félelmük tárgyával való találkozás szörnyű következményeit, ami lehet bármi, legyen az állat, tárgy, személy, bizonyos helyzet vagy testfolyadék. A szenvedők megértik, hogy félelmük irracionális, nem áll arányban a tényleges potenciális veszéllyel, de a félelem eluralkodik rajtuk, amelyet nem tudnak irányítani.

Szociális szorongásos zavarSzerkesztés

A szociális szorongásos zavar (SAD), más néven szociális fóbia, intenzív, krónikus és tartós, elkerülő viselkedéssel kísért félelemmel jellemezhető, amely a társas interakciós helyzetekben való megítéléstől, szégyentől, megalázástól vagy hülyének nézéstől való félelemmel jár. Ez a félelem jelentkezhet speciális társas helyzetekben (például nyilvános beszéd) vagy általában a legtöbb (vagy minden) társas interakcióban. A specifikus szociális szorongás gyakran jelentkezik olyan fizikai tünetekkel, mint a kipirulás, izzadás, reszketés, tachycardia és beszédzavar. Mint minden más fóbiás rendellenességben, a szociális szorongásban szenvedők gyakran megpróbálják elkerülni szorongásuk forrását; a szociális szorongás esetében ez különösen problematikussá válik, és súlyos esetben társadalmi kirekesztéshez vezethet.

Rögeszmés-kényszeres zavarSzerkesztés

A rögeszmés-kényszeres zavar (OCD) a szorongásos zavarok egyik típusa, amelyet elsősorban rögeszmék (tartós, tolakodó, nyomasztó képek vagy gondolatok) és kényszerek (bizonyos cselekedetek vagy rituálék végrehajtására irányuló késztetések) jellemeznek. A világ népességének körülbelül 3%-át érinti. Gyakran a folyamat teljesen logikátlan és irracionális, akárcsak a kényszer, amikor egyszerűen szükség van egy rituálé elvégzésére, hogy megszűnjön a rögeszme okozta szorongás.

A kényszerbetegségben szenvedők egy kis kisebbségében előfordulhatnak rögeszmék kényszer nélkül (tiszta rögeszmék).

Poszt-traumás stressz zavarSzerkesztés

A poszttraumás stressz zavar (PTSD) egy traumatikus élmény következtében kialakuló szorongásos zavar. A poszttraumás stressz szélsőséges helyzetek, például háború, természeti katasztrófák, nemi erőszak, emberrablás, gyermekbántalmazás, zaklatás vagy akár súlyos baleset következtében alakulhat ki. A krónikus stressznek való tartós kitettség is okozhatja, például olyan katonáknál, akik egyes csatákat kibírnak, de nem tudnak megbirkózni a folyamatos harcokkal. A gyakori tünetek közé tartozik a túlzott éberség, a flashbackek, az elkerülő viselkedés, a szorongás, a düh és a depresszió. Számos olyan kezelés létezik, amely a poszttraumás stressz zavarban szenvedők ellátási tervének alapját képezi. Ezek a kezelések magukban foglalják a pszichoterápia különböző formáit, például a kognitív viselkedésterápiát (CBT), a csoportterápiákat, valamint a család és a barátok támogatását. A farmakoterápiából, például az SSRI-kből is profitálhatnak.

Szeparációs szorongásos zavarSzerkesztés

A szeparációs szorongásos zavarban szenvedők intenzív és nem megfelelő mértékű szorongást tapasztalnak, amikor egy személytől vagy helytől elszakadnak. A szeparációs szorongás a csecsemő vagy gyermek természetes fejlődésének normális része, és csak akkor tekinthető rendellenességnek, ha ez az érzés túlzott vagy nem megfelelő. A szeparációs szorongásos zavar a felnőttek körülbelül 7%-át és a gyermekek 4%-át érinti, de a gyermekkori esetek általában súlyosabbak; egyes esetekben még egy rövid, átmeneti elválás is pánikérzést válthat ki.

Szorongásos zavarok gyermekkorbanSzerkesztés

A felnőttekhez hasonlóan a gyermekek is tapasztalnak szorongást, aggodalmat és félelmet, különösen, ha új élményekkel szembesülnek. Ha azonban a szorongás tartósan fennáll, és zavarja a gyermek normális napi tevékenységét, akkor kóros szorongásról beszélünk. Amikor a gyermekek súlyos szorongástól szenvednek, gondolkodásuk, döntéshozataluk, érzékelésük, tanulásuk, figyelmük és koncentrációjuk zavart szenved. A félelem, idegesség és szégyenlősség mellett elkezdhetik kerülni a helyeket és a helyzeteket. A szorongás a tünetek széles skáláját okozza, például megnövekedett vérnyomást, tachikardiát, hányingert, hányást, gyomorfájást, fekélyt, hasmenést, bizsergést, gyengeséget és légszomjat (dyspnoe). Egyéb kognitív, affektív és fiziológiai tünetek közé tartozik a bizonytalanság, az önkritika, az ingerlékenység, az alvászavarok és az öngyilkossági gondolatok.

Ha nem fedezik fel vagy nem kezelik időben, megnő az iskolai kudarc, a társas tevékenységek elkerülése és a kábítószer-használat megkezdésének kockázata. Később más kórképek is kialakulhatnak náluk, például depresszió, evészavarok, figyelemzavar és kényszerbetegség.

A 8-17 éves gyermekek és serdülők mintegy 13%-a tapasztalja a szorongás valamilyen formáját. A temperamentum kulcsfontosságú tényező lehet a szorongásos zavarok kialakulásában.

A klinikai kutatás ezen a területen rendkívül nehéz, mivel a kutatók nem rendelkeznek elegendő adattal a megbízható eredmények biztosításához, mivel a gyermekpszichológia ebben a korban gyorsan változik. Például 6 és 8 éves koruk között csökken a sötétségtől való félelem, de az iskolai teljesítményük vagy a társas kapcsolataik miatt aggódhatnak. Ha a csecsemők ebben a szakaszban túlzott szorongást tapasztalnak, az a felnőttkori szorongásos zavar kialakulásának kockázatát jelzi. A kutatások szerint a meghatározó tényezők biológiai és pszichológiai jellegűek. Az is felmerült, hogy azoknál a gyermekeknél, akiknek a szülei valamilyen szorongásos zavarban szenvednek vagy szenvedtek, nagyobb a kockázata a szorongásos zavar kialakulásának. A stressz meghatározó tényező lehet, mivel a gyermekek és a serdülők köztudottan érzékenyebbek a stresszre. Ez a reakció a fenyegető helyzetekre a fiatalabb gyermekeknél intenzívebb.

Szorongásos zavarok fiataloknál Szerkesztés

Bevezetés

A szorongást úgy lehet leírni, mint a nyugtalanság, idegesség, aggodalom, félelem vagy pánik érzését azzal kapcsolatban, ami történni fog vagy történhet. Míg a félelem az az érzelem, amelyet egy fenyegetés jelenlétében érzünk, addig a szorongás egy veszély, probléma vagy fenyegetés érzése, amely hamarosan bekövetkezik.

A szorongás érzése lehet enyhe vagy intenzív (vagy valahol a kettő között), a személytől és a helyzettől függően. Az enyhe szorongás nyugtalanságnak vagy idegességnek tűnhet. Az intenzívebb szorongás félelemnek, rettegésnek vagy pániknak tűnhet. Az aggodalom, a feszültség és a stressz érzése a szorongás egy formája. Ugyanígy a lámpaláz vagy az új emberekkel való találkozással kapcsolatos félénkség.

Természetes, hogy szorongást és idegességet érzünk, amikor új, ismeretlen vagy kihívást jelentő helyzetekkel szembesülünk. Egy vizsga, egy különleges időpont vagy egy fontos iskolai prezentáció előtt állva normális szorongást válthat ki. Bár ezek a helyzetek nem jelentenek valós veszélyt az ember biztonságára, mégis “fenyegetve” érezheti magát valaki az esetleges szégyenérzet, a hiba elkövetése miatti aggodalom, a helyzethez való alkalmazkodás, a szavak elakadása, az elfogadás vagy elutasítás, illetve a büszkeség elvesztése miatt. Az olyan fizikai érzések, mint a szívdobogás, az izzadó tenyér vagy a gyomorpanaszok szintén jelen lehetnek a normális szorongás esetén.

Mivel a szorongás hatására az ember éber, koncentrált és felkészült lesz a lehetséges problémák kezelésére, a szorongás segíthet abban, hogy a legjobbat nyújtsuk a tőlünk elvárt teljesítményt igénylő helyzetekben. A túl erős szorongás azonban megakadályozhat bennünket abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. A túl sok szorongás miatt az ember úgy érezheti, hogy túlterhelt, öntudatos és képtelen megtenni azt, amit meg kell tennie. (szorongás)

1.1. A serdülőkor

A serdülőkor a legtöbb gyerek számára az érzelmi érzékenység időszaka lehet. A tanulási és figyelemzavarral küzdő közép- és középiskolások azonban több stresszt élhetnek át, mint társaik. Náluk nagyobb valószínűséggel alakulhat ki szorongás is.

1.2. Kutatás

A jelen kutatás alapvető célja az volt, hogy meghatározza a szorongásos zavarok típusainak prevalenciáját azoknál a szerhasználati zavarokkal küzdő betegeknél, akik 2016 áprilisa és decembere között a Hospital Psiquiátrico Humberto Ugalde Camacho Centro de Reposo y Adicciones (CRA) kórházba jártak. Kvantitatív megközelítésű leíró keresztmetszeti kutatást végeztek, amelyhez a MINI (mini international mini nuero psiciatrico interview) strukturált diagnosztikai interjút alkalmazták, amely a DSM-IV I. tengelyének, valamint az ICD 10 fő pszichiátriai diagnózisainak feltárására szolgál. Ezt a vizsgálatot 133, többnyire férfi résztvevővel végezték, akik a CRA-ban fekvőbetegként, járóbetegként és/vagy Phoenix támogató csoportban vettek részt. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a kábítószer-használati zavarral küzdő betegek körében a szorongásos zavar és az agorafóbia prevalenciája magas.

1.3. Zavarok

A szociális szorongásos zavar (más néven szociális fóbia) egy mentális egészségügyi probléma. Ez egy intenzív és tartós félelem attól, hogy mások figyelik és megítélik őket. Ez a félelem hatással lehet a munkára, az iskolára és más napi tevékenységekre. Ez még a barátkozást és a barátok megtartását is megnehezítheti. A szociális szorongásos zavarnak azonban nem kell megakadályoznia, hogy elérd a benned rejlő lehetőségeket. A kezelés segíthet leküzdeni a tüneteket.

A szorongásos zavarok az egész lakosságot érintő betegség – egyes pszichológusok és pszichiáterek szerint ez a 21. század csendes járványa. A fiatalok sérülékeny népességcsoportot alkotnak, mivel ebben az időszakban számos változáson mennek keresztül.

Normális, hogy időnként szorongónak érezzük magunkat, különösen, ha az életünk stresszes. A túlzott és folyamatos szorongás és aggodalom azonban, amely nehezen kontrollálható és zavarja a mindennapi tevékenységeket, az általános szorongásos zavar jele lehet. Gyermekkorban vagy felnőttkorban is kialakulhat generalizált szorongásos zavar. Az általános szorongásos zavarnak hasonló tünetei vannak, mint a pánikbetegségnek, a kényszerbetegségnek és a szorongás más típusainak, de ezek mind különböző betegségek. A generalizált szorongásos zavarral való együttélés hosszú távú kihívást jelenthet. Sok esetben más szorongásos vagy érzelmi zavarokkal együtt jelentkezik. A legtöbb esetben az általános szorongásos zavar pszichoterápia vagy gyógyszeres kezelés hatására javul. Az életmódváltás, a kihívásokkal vagy helyzetekkel való megbirkózás megtanulása és a relaxációs technikák gyakorlása szintén segíthet.

1.4. Anyagok (drogok)

Az emberek gyakran kísérletező kedvből kezdik a droghasználatot, majd áttérnek az alkalmi droghasználatra, és végül intenzív használatba kerülnek, és néha droghasználati rendellenesség alakul ki. Ez a folyamat összetett és csak részben érthető. A folyamat a szer, a használó és a környezet közötti kölcsönhatásoktól függ (León Rodas).

A serdülők drogfogyasztásának formái jelenleg sajátosak, ami egy kortárscsoportos folyamatot alakít ki, és a szocializáció része. Ráadásul a fiatalok polidrog-használata fokozza az egyik drog és a másik közötti hatásokat.”

Az addiktív szerekkel való visszaélés szempontjából fokozatosan és egyre fiatalabb korban vált magas kockázatúvá.” Ezt az állítást tehát több ok is alátámasztja: rossz önértékelés, a készségek gyenge fejlődése, a külső kontroll-lokusz túlsúlya, az önfegyelem hiánya, nehézségek a személyközi kapcsolatokban, rossz ítélőképesség, gyenge felelősségérzet, labilis személyiség. Ezért a serdülők sem mentesek a szerhasználati zavarok kialakulásától, amelyek a viselkedés és az érzelmi szféra kiegyensúlyozatlanságában, fizikai függőségben, a fogyasztás irányításának elvesztésében vagy kedvezőtlen következményekben, például tanulmányi, munkahelyi vagy szociális problémákban nyilvánulnak meg. Ugyanígy fontosnak tartották, hogy több olyan vizsgálatot elemezzenek a hozzájuk tartozó szerzőkkel, amelyek a kutatás változóival kapcsolatos általános koncepciókkal foglalkoznak

2. Okok

Mint sok mentális betegség esetében, a generalizált szorongásos zavar oka valószínűleg a biológiai és környezeti tényezők összetett kölcsönhatásából ered, amely a következőket foglalhatja magában:

– Különbségek az agy kémiájában és működésében

– Különbségek a fenyegetés érzékelésében

– Fejlődés és személyiség

Rizikófaktorok

A nőknél valamivel gyakrabban diagnosztizálnak generalizált szorongásos zavart, mint a férfiaknál. A következő tényezők növelhetik a generalizált szorongásos zavar kockázatát:

– Személyiség. Aki félénk vagy negatív temperamentumú, vagy aki kerüli a veszélyes helyzeteket, nagyobb valószínűséggel szenved GAD-ban, mint mások.

– Genetika. A generalizált szorongásos zavar előfordulhat a családban.

– Tapasztalatok. A generalizált szorongásos zavarban szenvedő emberek életében jelentős változások, gyermekkori negatív vagy traumatikus élmények, illetve a közelmúltban bekövetkezett negatív vagy traumatikus esemény játszódhat le. Krónikus betegség vagy egyéb mentális zavarok növelhetik a kockázatot. A generalizált szorongásos zavar gyakran társul más mentális egészségügyi problémákkal, ami megnehezítheti a diagnózist és a kezelést. A generalizált szorongásos zavarral gyakran együtt jelentkező mentális betegségek közé tartoznak a következők:

– Fóbiák

– Pánikbetegség

– Poszt-traumás stressz zavar (PTSD)

– Kényszerbetegség (OCD)

– Depresszió

– Öngyilkossági gondolatok vagy öngyilkosság

– Kábítószerrel való visszaélés.