Cél: A vizsgálat célja annak anatómiai és klinikai tisztázása volt, hogy a subscapularis ín hogyan támogatja a biceps ín felső szakaszát az intertubercularis barázdában.
Módszerek: Harminchárom bebalzsamozott vállövön vizsgálták a subscapularis ín és a bicepsz ín útját. Emellett 435 egymást követő artroszkópos rotátorköpeny-javítás műtéti feljegyzéseit tekintették át retrospektív módon.
Eredmények: Anatómiailag a subscapularis ín legfelülsőbb beágyazódása a kisebb gumó felső peremén helyezkedett el. Ezenkívül egy vékony ínszalag nyúlt ki a bemenetből, és a felkarcsont fovea capitiséhez kapcsolódott. A beidegződés, az íncsúszás és az intramuszkuláris inak cranialis részének laterális része közvetlen kapcsolatban állt a bicepsz ín alsó oldalával annak sarokrészénél. A klinikai vizsgálat azt mutatta, hogy a rotátorköpeny-szakadások 27,4%-a (119/435) subscapularis ínszakadással járt. Az instabil bicepsz ínnal rendelkező esetekben nem volt ép subscapularis ín. A subscapularis ín legfelülső, legfelül elhelyezkedő bemenete minden keresztirányú szakadásban érintett volt. A 29 teljes vastagságú harántirányú szakadásból 13 (44,8%) intraartikuláris diszlokációt mutatott.
Következtetések: A trochlea-szerű struktúra a bicepsz-ínt támogató intramuszkuláris inak legfelső beidegződéséből, az íncsúszásból és az intramuszkuláris inak cranialis részének laterális részéből állt. A subscapularis ín keresztirányú szakadása, amely magában foglalta ezt a trochlea-szerű struktúrát, gyakran vezet a bicepsz ín intraartikuláris ficamához.
Klinikai jelentősége: A bicepsz ín instabilitását gondosan meg kell vizsgálni, mert nagyon nagy gyakorisággal társul a subscapularis ínszakadáshoz. Amikor a subscapularis ín transzverzális szakadását helyreállítjuk, széles körben kellően erős szövetet kell rögzítenünk a bicepsz ín alátámasztására a tuberositas lesser legfelső peremén, nem pedig az anteromedialis részén.