Sleep deprivation found to trigger initial seizure

A WA első rohamainak adatbázisát vizsgáló neurológusok megállapították, hogy az alvásmegvonás inkább kiváltó okként hat a rohamot kapó embereknél, mintsem az epilepszia kiváltó okaként.

A Royal Perth Hospital neurológusa és vezető szerzője, Dr. Nicholas Lawn szerint általánosan elfogadott, hogy az alvásmegvonás és a rohamok között kapcsolat van, de az nem világos, hogy az alvásmegvonás során fellépő rohamokat provokált oknak kell-e tekinteni.

A Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga (ILAE) dokumentálta a korábbi szakértői ismereteket ezen a területen, kijelentve: “ők nem definiálják az alvásmegvonással összefüggő rohamokat provokáltnak”.

Dr. Lawn és kutatócsoportja képes volt alátámasztani és statisztikai bizonyítékkal alátámasztani ezt az ILAE indoklást.

“alátámasztja azt a koncepciót, hogy az alvásmegvonás mellett fellépő első rohamot nem kell provokáltnak tekinteni, és a kezelés ebben a helyzetben, beleértve a vezetési tanácsokat is, nem különbözhet attól, amit az első, nem provokált rohamban szenvedő betegek esetében alkalmaznak” – mondja Dr. Lawn.

Az első roham diagnosztizálásakor a neurológusok provokált okot keresnek, például azt, hogy mi történt a beteg életében a rohamot megelőzően.

Egy akut anyagcserezavar, például nagyon alacsony glükóz- vagy nátriumszint provokálhat rohamot.

Ebben a kutatásban arra a következtetésre jutottak, hogy az alvásmegvonás az első rohamok nem provokált oka, és kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolja a rohamok megismétlődésének valószínűségét.

A vizsgálatban több mint 1000 betegből álló kohorszot vizsgáltak, akik mind részleges (50 százalékkal kevesebb alvás), mind teljes alvásmegvonásban szenvedtek (

A roham kiújulásának valószínűségét az alvásmegvonással és alvásmegvonás nélkül jelentkező első, nem provokált rohamokkal járó betegeknél összehasonlították olyan betegek eredményeivel, akiknél az első rohamok egyértelműen meghatározott proximális okhoz kapcsolódtak.

“A kutatás azt jelzi, hogy az alvásmegvonás nagyobb valószínűséggel kiváltó oka, mint kifejezetten oka az első rohamnak” – mondja Dr. Lawn.

Az epilepsziát nehéz diagnosztizálni, okai változatosak és nem mindig egyértelműek.

“Az esetek körülbelül 50 százalékában az epilepszia tényleges okát nem lehet azonosítani” – mondja Dr. Lawn.

“A fejlett idegrendszeri képalkotó eljárásokkal (MRI) és a genetikával azonban ez a szám valószínűleg jelentősen csökkenni fog.”

A WA első rohamainak adatbázisa kiterjedt, nagy kohorszot és 2000-től kezdődő longitudinális adatokat tartalmaz.

Ez továbbra is jelentős szerepet fog játszani abban, hogy a kutatók értékes információkkal szolgáljanak az epilepsziás betegek jövőbeli diagnosztizálásához és kezeléséhez.