Az ELSŐ EMBEREK
Skóciában már a történelem előtti idők óta, több mint 12 000 évvel ezelőtt is éltek emberek. A nyugati partvidéken és a szigeteken vérkőszerszámok és diófeldolgozó helyek maradványait találták meg. Ezek az emberek kőkorszaki társadalmat éltek, de fokozatosan az ősi népek földművesekké váltak, akik a földeket kivágták a terményekért és háziállatokat tartottak.
MAES HOWE, SKARA BRAE ÉS KŐKÖRÖK
Az emberek ebben az őskorban építették a világ legelképesztőbb ősi műemlékeit és sírjait. Az Orkney-szigeteken, Stromness közelében található Maes Howe egy kőből épült kamrás sírkamra, amelyet úgy terveztek, hogy a nap közvetlenül a gondosan igazított bejárati folyosón süt be, és a téli napfordulókor fény árasztja el a fő kamrát.
A szintén Orkney-szigeteken található Skara Brae egy ősi, kőből épült település, amelynek házait fedett folyosók kötik össze. A házak i.e. 3200-ra datálhatók, és figyelemre méltóan civilizáltak, kőágyakkal és ülőkékkel.
A Skara Brae és Maes Howe között található a Ring of Brodgar, egy i.e. 2000-re datált, a Stonehenge-hez hasonló kőkör. Senki sem tudja biztosan, hogy mire használták a kőköröket, de lehet, hogy csillagászati megfigyelésekre és rituálékra használták őket.
KELTEK, PIKTOK ÉS ROMÁNOK
A vaskor Kr.e. 700 körül zajlott Skóciában, és az őslakosok kereskedtek és új technológiákat vettek át. Ebben az időszakban kezdődött a ma is csodált kelta csomó- és díszítőművészet, a kelták szerették a fémdíszítéseket, színes ruhákat és ékszereket viseltek. A rómaiak az északi törzseket “caledoni”-nak nevezték, és földjüket Caledoniának nevezték el.
A “festett emberek” néven ismert piktek egyike voltak a Skóciát benépesítő kelta törzseknek. A rómaiak által elnevezett, a történészek szerint festették vagy tetoválták a testüket, és álló köveket faragtak, amelyek közül néhány még ma is látható. A piktek kevés bizonyítékot hagytak maguk után, de Skóciában számos városnak még mindig pikt neve van; Pittenweem és Pitlochry, hogy csak kettőt említsünk.
A kaledóniai törzsek ellenálltak a római inváziónak, és a rómaiak számos taktikával próbálkoztak, hogy fenntartsák a békét északon. Két falat építettek: az antoninus falat, amely a Forth-tól a Clyde-ig húzódott, és Hadrianus falát, mindkettő hatalmas vállalkozás volt, és arra szolgált, hogy a kaledóniai ádáz törzseket távol tartsa a római Britanniától.
Első háború a skót függetlenségért
1296-ban I. Edward megszállta Skóciát, lemészárolta Berwick város lakóit és megfosztotta John Balliol skót királyt Skócia fegyvereitől. Válaszul 1297-ben William Wallace skót lovag és Esquire Andrew Moray skót sereget állított fel, és 1297. szeptember 11-én a Stirling Bridge-i csatában döntő vereséget mértek az angolokra.
MÁRIA SKÓT KIRÁLYNŐ
Mária mindössze hatéves volt, amikor apja halála után trónra lépett. Skóciát évekig régensek kormányozták, míg Mária Franciaországba került, majd 1558-ban férje, Ferenc francia dauphin halála után visszatért Skóciába.
Miután feleségül ment ahhoz a férfihoz, akiről azt hitték, hogy meggyilkolta második férjét, felkelést szerveztek a házaspár ellen, és Máriát a Loch Leven kastélyban bebörtönözték, és arra kényszerítették, hogy lemondjon fiatal fia javára.
Miután sikertelenül próbálta visszaszerezni a trónt, Mária délre menekült, hogy unokatestvérénél, I. Erzsébet angol királynőnél keressen menedéket. Erzsébet azonban úgy látta, hogy Mária veszélyt jelent az uralkodására, és unokatestvére bebörtönözte. Tizennyolc és fél év után, Erzsébet királynő által bezárva, Máriát bűnösnek találták az Erzsébet elleni merényletre irányuló összeesküvésben, és 1586-ban a Fotheringhay kastélyban lefejezték.
A JAKOBITA FELKÉSZÜLÉSEK
Az egész VII. Jakabdal kezdődött, ahogy Skóciában hívtuk, vagy II. Jakabdal, ahogy Angliában ismerték, az utolsó római katolikus uralkodóval, aki Anglia, Skócia és Írország királysága felett uralkodott. A protestáns veje által megszállt, majd megdöntött Jakabot Franciaországba kényszerítették száműzetésbe.
1689- 1690 között Viscount Dundee, Jakab legbuzgóbb skót támogatója csapatokat gyűjtött, és katonai akcióba kezdett Vilmos és Mária kormányerők ellen. Kitört az első jakobita felkelés, de egyáltalán nem bizonyult népszerűnek.
1707-ben a két királyság, Skócia és Anglia egyesült, a jakobita ügyet támogatók legnagyobb megdöbbenésére. VIII/III. Jakab kétszer is megpróbált igényt tartani a trónra, 1708-ban és 1715-ben, ami a Mar grófja által vezetett felkeléshez vezetett. 1719-ben a jakobiták szövetségesre találtak Spanyolországban, és ezt a lázadást Lord Tullibardine és Marischal gróf vezette.
Miután nem sikerült meggyőzni a francia kormányt, hogy vállaljon újabb inváziót, Károly herceg, az “ifjú trónkövetelő” úgy döntött, hogy finanszírozza saját felkelését. Franciaországból Skóciába hajózott, 1745 júliusában a Külső-Hebridákon lévő Eriskayra érkezett, majd átutazott a Felföldön, hogy jakobita hadsereget állítson össze. Ez a vállalkozás az 1745-ös cullodeni csatában végződött, ahol a skót hadsereg vereséget szenvedett, ami valószínűleg a Skóciát valaha is sújtó legsúlyosabb esemény volt.
A HIGHLAND CLEARANCES
A jakobita felkelések után törvényeket hoztak, hogy megakadályozzák a hasonló lázadásokat az angol uralom ellen Skóciában. 1746-ban a tiltó törvény értelmében betiltották a klántartánt, a dudát és a gael nyelv tanítását – ez közvetlen támadás volt a felföldi kultúra és életmód ellen. Az 1746. évi Heritable Jurisdictions (Scotland) Act elvette a hatalmat és a földeket a skót heritoroktól, akik közül sokan klánfőnökök voltak. Ez újabb csapás volt a klánrendszerre és az életmódra.
De nemcsak a felföldi kultúra tűnt el, hanem a felföldi emberek is. A földbirtokosok, amelyeken klánok éltek és dolgoztak, úgy döntöttek, hogy a juhok jövedelmezőbbek, mint az emberek. A fellendülő gyapjúkereskedelem miatt megkezdődött a lakosság szervezett kitelepítése a felföldről. A felföldön őshonos családokat, akik farmerként nőttek fel, crofting falvakba költöztették, és arra kényszerítették őket, hogy új mesterséget űzzenek. Később a felföldről kitelepített emberek miatt a crofting falvak túlságosan túlzsúfoltak lettek. Ennek eredményeképpen kezdődött a “támogatott átutazás”, amikor a földbirtokosok fizettek bérlőiknek, hogy a tengerentúlra vándoroljanak, és így terjedt el a skót kultúra a világban.
TÖRTÉNELMI TÁJÉKOZTATÁS napjainkban
Skócia hosszú történelméből származó ősi műemlékek, erődítmények és sírkamrák közül sok még ma is látható. A várakban, szobrokban, csatatereken és építészetben fellelhető újabbkori történelem nyomaival kombinálva Skócia történelmének szemlélése lenyűgöző perspektívát nyújt a turisták vagy az amatőr történészek számára. Az emberi tevékenység sok ezer évének rendelkezésre álló, egymásra rétegzett adatai miatt kevés olyan hely van a világon, amely a történelem széleskörűségét és a régészeti bizonyítékok minőségét tekintve Skóciához hasonlítható.