Az Ádám teremtése (olaszul: Creazione di Adamo) Michelangelo olasz művész freskója, amely a Sixtus-kápolna mennyezetének részét képezi, 1508-1512 körül készült. A kép a Teremtés könyvéből vett bibliai teremtés-elbeszélést illusztrálja, amelyben Isten életet ad Ádámnak, az első embernek. A freskó egy összetett ikonográfiai séma része, és időrendben a negyedik a Genezisből vett epizódokat ábrázoló panelek sorában.
Az Isten és Ádám egymáshoz közel érő kezének képe az emberiség ikonikussá vált. A festményt számtalan utánzatban és paródiában reprodukálták. Michelangelo Ádám megteremtése minden idők egyik legtöbbször lemásolt vallásos festménye.
1505-ben Michelangelót az újonnan megválasztott pápa, II Julius meghívta Rómába. Megbízást kapott a pápa síremlékének megépítésére, amelynek negyven szobrot kellett tartalmaznia, és öt év alatt kellett elkészülnie.
A pápa pártfogása alatt Michelangelo a síremléken végzett munkáját állandóan megszakította, hogy számos más feladatot elvégezzen. Bár Michelangelo 40 évig dolgozott a síremléken, az sosem készült el az ő megelégedésére. A mű a római S. Pietro in Vincoli templomban található, és leginkább az 1516-ban elkészült központi Mózes-figurájáról híres. A síremlékhez szánt többi szobor közül kettő, a Lázadó rabszolga és a Haldokló rabszolga néven ismert, ma a Louvre-ban található.
Michelangelo ugyanebben az időszakban festette meg a Sixtus-kápolna mennyezetét, amelynek elkészítése körülbelül négy évig tartott (1508-1512). Condivi beszámolója szerint Bramante, aki a Szent Péter-bazilika építésén dolgozott, nehezményezte, hogy Michelangelo a pápa sírjára kapott megbízást, és meggyőzte a pápát, hogy olyan közegben adjon neki megbízást, amelyben nem volt járatos, nehogy megbukjon a feladattal.
Michelangelo eredetileg arra kapott megbízást, hogy a mennyezetet tartó háromszög alakú függőoszlopokra fesse fel a Tizenkét apostolt, és a mennyezet középső részét borítsa be ornamentikával. Michelangelo meggyőzte Julius pápát, hogy adjon neki szabad kezet, és egy másik, összetettebb tervet javasolt, amely a teremtést, az ember bukását, a megváltás ígéretét a próféták által és Krisztus genealógiáját ábrázolta. A mű része a kápolnán belüli nagyobb díszítési sémának, amely a katolikus egyház tanításának nagy részét ábrázolja.
A kompozíció 500 négyzetméternyi mennyezeten terül el, és több mint 300 figurát tartalmaz. Középpontjában kilenc epizód áll a Teremtés könyvéből, három csoportra osztva: Isten teremtése a Földön; az emberiség teremtése és Isten kegyelméből való bukása; végül az emberiség állapota, amelyet Noé és családja képvisel. A mennyezetet tartó függőoszlopokra tizenkét férfi és nő van festve, akik megjövendölték Jézus eljövetelét; hét izraeli próféta és öt szibilla, a klasszikus világ prófétikus asszonyai. A mennyezet leghíresebb festményei közé tartozik Ádám teremtése, Ádám és Éva az Édenkertben, az Özönvíz, Jeremiás próféta és a kumai szibilla.
Ez a rész a Wikipédia Szótárban a Creative Commons Attribution-Sharealike 3.0 Unported License (CC-BY-SA) alatt. A szócikk teljes szövege itt olvasható →
Még …