Senior Citizens
Idősebb személyek, általában hatvan vagy hatvanöt évnél idősebbek.
A hatvan évnél idősebb embereket az Egyesült Államokban általában senior citizens vagy seniors néven emlegetik. Ezek a kifejezések olyan emberekre utalnak, akiknek életszakaszát általában öregkornak nevezik, bár nincs pontos módszer a normális életszakasz utolsó szakaszának meghatározására. Az embereket nyugdíjasnak mondják, amikor elérik a hatvanadik vagy a hatvanötödik életévüket, mert ez az a kor, amikor a legtöbb ember nyugdíjba vonul a munkaerőpiacról.
Az amerikai jog és társadalom elismeri az idősek különleges szükségleteit. Az idősek legfontosabb segítsége a társadalombiztosítási program. Több mint huszonötmillió amerikai kap havonta öregségi ellátást a szövetségi öregségi, túlélési és rokkantsági biztosítás keretében, és ezek a kifizetések évente közel 20 milliárd dollárt tesznek ki. A hatvanöt éves vagy annál idősebb időskorúak teljes ellátásra jogosultak, ha a kötelezően előírt minimális ideig foglalkoztatottak voltak, és társadalombiztosítási járulékokat fizettek. Hatvankét évesen nyugdíjba vonulhat valaki, és a teljes ellátásnál kevesebbet kaphat. Nincs anyagi rászorultsági követelmény, amelyet teljesíteni kell.
A társadalombiztosítási programra nehezedő hatalmas pénzügyi nyomás miatt olyan változtatásokat eszközöltek, amelyek a következő évtizedekben magasabbra tolják a nyugdíjkorhatárt. Az 1950 előtt született személyek hatvanöt éves korukban mehetnek nyugdíjba a munkaévek alatti átlagjövedelem alapján járó teljes ellátással. Az 1950 és 1960 között születettek hatvanhat évesen mehetnek nyugdíjba teljes ellátással. Az 1960-ban vagy később születettek számára a hatvanhét éves korban történő nyugdíjba vonulás esetén teljes ellátást biztosítanak.
Az idősebb polgárokat a Medicare-program is védi. Ez a program alapvető egészségügyi ellátásokat nyújt a társadalombiztosításban részesülőknek, és a társadalombiztosítási vagyonkezelői alapból finanszírozzák. A Medicare egy kórházbiztosítási programra és egy kiegészítő egészségbiztosítási programra oszlik. A kórházi biztosítási program fedezi az ésszerű és orvosilag szükséges kórházi vagy szakképzett ápolási otthonban történő kezelést, az étkezést, a rendszeres ápolási szolgáltatásokat és a szükséges speciális ellátás költségeit. A Medicare fizeti az otthoni egészségügyi szolgáltatásokat és a halálos betegek hospice-ellátását is.
A Medicare kiegészítő egészségbiztosítási programját a biztosításra jelentkező személyek által fizetett havi biztosítási díjakból, valamint a szövetségi kormány által biztosított pénzből finanszírozzák. A kormányzat járul hozzá a program költségeinek nagy részéhez, amelyet az általános adóbevételekből finanszíroznak. A beiratkozó személyek rendszeres havi díjat fizetnek, valamint egy kis éves önrészdíjat az év során felmerülő, a kormány által finanszírozott összeget meghaladó egészségügyi költségek után. Az önrész kifizetése után a Medicare fizeti az orvosi számlák 80 százalékát.
Egyes melegebb éghajlatú államokban, például Arizonában és Floridában is vannak nyugdíjas nyugdíjas közösségek. Ezek a tervezett közösségek csak idősek számára teszik lehetővé, hogy lakást vásároljanak vagy béreljenek. Sok idős ember függetlenebbnek és biztonságosabbnak érzi magát egy nyugdíjas közösségben, mint egy átlagos környéken. A nyugdíjas közösségek fejlesztési tervében szereplő jogi rendelkezések bekerülnek az összes ingatlantulajdonos okiratába, és például megtiltják, hogy a közösségben gyermekek lakjanak. Ily módon megmarad a környék sajátos jellege.
Nem minden idős ember kíván azonban visszavonulni a munkából. Az 1967. évi szövetségi foglalkoztatási törvény (Age Discrimination in Employment Act of 1967, ADEA) módosításai (29 U.S.C.A. § 621 et seq.) megszüntették a legtöbb munkavállaló számára a kötelező nyugdíjkorhatárt, és a törvényt több munkavállalóra is alkalmazhatóvá tették. Maga az ADEA megtiltja a munkáltatóknak az életkoron alapuló megkülönböztetést.
Hogyan kerülje el, hogy becsapják
A helyi bűnüldöző szervek, az állami főügyészek, a szövetségi fogyasztóvédelmi ügynökség és olyan csoportok, mint az Amerikai Nyugdíjasok Szövetsége tájékoztatást nyújtanak az időseknek arról, hogyan kerüljék el, hogy becsapják őket. Ezek a szervezetek a következőket tanácsolják:
- Vigyázzon, ha a telefonáló nyereményeket ígér olyan termékek vásárlásáért, mint például vitaminok, szépségápolási és egészségügyi segédeszközök vagy irodaszerek. Ezeket a termékeket felháborítóan magas áron árulják, a 100 dollárnál kisebb értékű termékekért 500-2000 dollárba kerülhet a vevőnek.
- Soha ne adja meg a hívónak a hitelkártyaszámát vagy a csekkszámlaszámát.
- Legyen különösen óvatos, ha a hívó akkor keresi meg, amikor éppen magányosnak érzi magát. Az illető addig hívhat nap mint nap, amíg úgy nem érzi, hogy a hívó egy barátja, nem pedig egy idegen, aki megpróbál eladni Önnek valamit.
- Ha úgy gondolja, hogy a hívó tisztességtelen, tegye le a telefont. Ha a hívó fél megpróbálja becsapni Önt, nem udvariatlanság befejezni a beszélgetést.
- Soha ne cselekedjen elhamarkodottan. Ha a telefonáló gyors döntésre kényszeríti Önt, mielőtt pénzügyi kockázatot vállalna, konzultáljon barátaival és családtagjaival, illetve az állami vagy helyi fogyasztóvédelmi hivatallal.
- Mindig gondoljon arra, hogy ha valóban nyereményt nyer, akkor azt teljesen ingyen kapja meg, nem kell semmilyen díjat fizetnie.
- Vigyázzon, ha már átverték csalók. Ők információkat adnak el más szélhámosoknak, akik valószínűleg hívni fognak.
- Ne feledje, hogy a szélhámosok hazudnak. Bármit mondanak, hogy megszerezzék a pénzét.
- Ha túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, általában nem igaz. Legyen szkeptikus az olyan ajánlatokkal szemben, amelyek a befektetéséhez képest nagymértékben aránytalan jutalmat ígérnek.
Az idősebb polgárokat a bűnözés is aggasztja. Fizikai sebezhetőségük és személyes elszigeteltségük miatt gyakrabban rabolják ki őket, mint más korosztályok tagjait. Az idősek a társadalom azon csoportja is, akiket a legnagyobb valószínűséggel átvernek. Az Amerikai Nyugdíjasok Szövetsége, valamint az állami és helyi önkormányzatok igyekeznek felvilágosítani az időseket a postai és telemarketinges csalásokról, amelyek évente több ezer idős embert csapnak be.
További olvasmányok
Breaux, John B., and Orrin G. Hatch. 2003. “Confronting Elder Abuse, Neglect, and Exploitation: The Need for Elder Justice Legislation (Az időskorúak igazságosságára vonatkozó jogszabályok szükségessége)”. Elder Law Journal 11 (tavasz).
Hang Up on Fraud. 1995. Hubert H. Humphrey III. minnesotai főügyész hivatala.
Hines, Jeffrey. 2002. “Telemarketinges csalás az idősek ellen: Minimizing Its Effects Through Legislation, Law Enforcement and Education (A hatások minimalizálása jogalkotás, bűnüldözés és oktatás révén)”. Albany Law Journal of Science & Technology 12 (nyár).
Egyesült Államok. Kongresszus. Szenátus. Idősügyi különbizottság. 2000. Idősek csalása és visszaélése: New Challenges in the Digital Economy: Hearing Before the Special Committee on Aging, United States Senate. Washington, D.C.: Government Printing Office.
–. Igazságügyi Minisztérium és az Egyesült Államok Egészségügyi és Emberi Szolgálatok Minisztériuma. 2000. Öregedő népességünk: Promoting Empowerment, Preventing Victimization, and Implementing Coordinated Interventions: Nemzeti szimpózium. Washington, D.C.: U.S. Department of Justice.