Seabiscuit: The Story Of An Unforgettable Champion

A ló szerelmeseinek elég csak kimondaniuk a nevét, és máris kellemes nosztalgikus érzés keríti hatalmába őket. A világ 1933-ban ismerte meg először Seabiscuitot. A Kentucky állambeli Lexingtonban született, Hard Tack apja volt, és a legendás Man o’ War unokája. Anyja egy Swing On nevű kanca volt; a Seabiscuit nevet apja tiszteletére kapta. Szeretne még többet megtudni erről a legendás versenylóról? Akkor csak olvasson tovább!

Nem mindig bajnok

Ez a bajnok telivér versenyló ma is sok lórajongó kedvence. A híres ló 1933. május 23-tól 1947. május 17-ig élt, és földi tartózkodása alatt olyan nevet szerzett magának, amely ma is erősen él. Versenyzői pályafutása során a becslések szerint 437 730 dollárnyi pénzdíjat keresett. De a neve és az inspiráló örökség, amelyet hátrahagyott, sokkal többet számít, mint bármilyen pénzösszeg valaha is számítana. És bár Seabiscuit soha nem vihette haza a Hármas Koronát, sikeres versenytörténete még mindig lenyűgöző.

1935. január 19-én a kétéves Seabiscuit a floridai Hialeah Parkban debütált a versenyen, és a 4. helyen végzett.

De Seabiscuit nem rendelkezett a mai vagy a korabeli bajnok lovak kinézetével és termetével. Valójában feltűnően bütykös térdű, finnyás és viszonylag kicsi volt a többi lóhoz képest, akikkel versenyzett. Ráadásul Seabiscuit sokkal nyugodtabb volt, mint az átlagos telivér versenyló. Már a viselkedése is elég volt ahhoz, hogy azt sugallja, nem fog futva kiugrani a startkapun. Seabiscuit versenykarrierje olyan rosszul indult, hogy pályafutása első 17 startja során még a saját istállójában is ő volt a komikus felmentés.

De, mint tudjuk, volt benne spiritusz. És mindenekelőtt ő volt a kor tökéletes lova.

1936 augusztusában Charles Howard vásárolta meg Seabiscuitot, miután Tom Smith először látta őt ugyanezen év júniusában egy versenyen, és megérezte benne valami különlegeset. Ez csak azt mutatja, hogy az életben néha elég egyetlen ember, aki hisz benned, hogy valami nagyszerűt érj el.

A nagy gazdasági világválság olyan időszak volt Amerikában, amikor a remény elszállt. Az emberek vágytak az ígéret csillogására, valami pozitív dologra, amibe kapaszkodhattak, ami örömet és boldogságot hozhatott a történelem ilyen szörnyű időszakában. Az emberek hittek benne, és ő adott Amerika népének valamit, amire várni lehetett. Ő volt a remény ragyogó jelzőfénye, amelyre Amerika népének nagy szüksége volt.

1937 június vége és augusztus eleje között Seabiscuit egy sor kimerítő tétversenyt futott, és végül mindet megnyerte, 5 az 5 ellenében.

Amint Seabiscuit csillaga győzelemről győzelemre emelkedett, megszilárdította magát Amerika kedvenc versenylovaként.

Amikor 1938. november 1-jén, a Pimlico versenypályán összecsapott War Admirallal, Amerika figyelte és szurkolt a tömlőnek, amely rövidebb és lassabb volt, és sokan tudták, hogy nagy szívre lesz szüksége ahhoz, hogy legyőzze a gyorsabb és erősebb lovat, amellyel szemben állt.

Nézze meg itt az “Évszázad futama” néven ismert történelmi mérkőzésfutamot Seabiscuit és a Tripla Korona győztes War Admiral között 1938-ban:

Érdekes tény Seabiscuitról és War Admiralról: a két bajnok valójában rokon volt. Egy Fair Play nevű mén nemzette Man o’ War-t, Man o’ War pedig War Admiralt és Hard Tack-et. Hard Tack volt Seabiscuit apja, így Seabiscuit War Admiral unokaöccse.

Seabiscuit: A ló, amely megváltoztatta a lóversenyzés arculatát

A mindössze 15 m magas, legendás Seabiscuit az első negyven versenyének mindössze negyedét nyerte meg. De ahogy a világ szereti az esélyteleneket, úgy a szívükben is gyengéjük van az igazi szedett-vedett történeteknek. A valószínűtlen bajnok egymás után kezdett győzni, és hamarosan országos jelenséggé nőtte ki magát a reflektorfény. Az emberek minden korosztályból egyszerűen imádták őt. Minden egyes versenyen, amelyen elindult, az egész ország erről beszélt. A nemzet népe lelkesen és izgatottan drukkolt ennek az igazi underdognak, aki adott nekik valamit, amiben hihettek. És hittek is. És nemcsak Amerika népe hitt benne, hanem az edző és a zsoké is, akik láttak benne valamit, amit mások nem láttak a pályafutása kezdetén.

Mihelyt Tom Smith edző és Johnny “Red” Pollard zsoké túlméretezett zsokéja a megérdemelt tisztelettel és kedvességgel bánt Seabiscuit-tal, Amerika igazi bajnokává virágzott. Smith-t unortodox tréningmódszerei miatt tartották számon, ha a lovak idomításáról volt szó. De ezek a szokatlan módszerek rezonáltak erre a lóra, akinek egyszerűen szüksége volt valakire, aki jobban megérti őt.

Red Pollard, Seabiscuit zsokéja 170 centi magas volt, ami négy hüvelykkel magasabb, mint az átlagos zsokék. Red annyira mélyen elkötelezett volt a versenylovak és Seabiscuit szeretete iránt, hogy gyakran éheztette le magát 115 fontra, csak azért, hogy versenyezhessen egy amúgy is kisebb lóval. A kettő összekötötte egymást, mindkettőjüknek megtört múltja és többszörös sérülései voltak, Red az egyik szemére részben megvakult egy csúnya eséstől.

Seabiscuit versenyzői pályafutása során 89 startot, 33 győzelmet, 15 második és 13 harmadik helyet ért el. Seabiscuit, más néven “The Biscuit” 1938-ban elnyerte az Év Lova címet, ami rendkívüli karrierjének igazi csúcspontja volt.

A Santa Anita Handicap versenyen 1940-ben Seabiscuit Reddel a gyeplőn végre megnyerte azt a lóversenyt, ami egész pályafutása során elkerült tőle. A közel 80 000 rajongóból álló tömeg éljenezte kedvencüket, ami gyönyörű búcsúztatás volt a lónak, aki emberek millióinak szívét nyerte el mindenütt.

Élet a versenyzés után és a hagyaték folytatása

Miután 1940. április 10-én hivatalosan visszavonult a versenyzéstől, a Ridgewood Ranchre került, ahol ménesként töltötte hátralévő napjait. A lóversenyzés minden idők legnagyobb pénzdíjasaként vonult vissza, és összesen 108 csikót nemzett, amelyek közül kettőből versenyló lett, Sea Sovereign és Sea Swallow. Mielőtt hat nappal a tizennegyedik születésnapja előtt szívroham gyanúja miatt elhunyt, több mint 50 ezren látogatták meg személyesen a legendát a farmon töltött hét év alatt.

Szeretne megnézni egy klasszikus összeállítást Seabiscuitról akció közben? Nézze meg cikkünket itt ezzel a hihetetlen felvétellel, amit nem akar kihagyni!

Featured Images Courtesy of elbrookman – YouTube

Sharing is caring!