Role of ACE inhibitors in patients with diabetes mellitus

A “járvány” jelzőt ma már a diabetes mellitusban szenvedő, főként 2-es típusú betegek gyorsan növekvő számának és az ehhez a betegséghez kapcsolódó sajátos szövődményeknek tulajdonítják. Amennyiben időben felismerik őket, ezek a különböző szövődmények kezelhetők; egyes betegeknél a szövődmények kialakulása lelassítható vagy akár meg is állítható. Továbbá néhány újabb megfigyelés arra utal, hogy bizonyos szöveti elváltozások megelőzhetők vagy akár vissza is fordíthatók. Bár a glikémiás szabályozás alapvető fontosságú, más terápiás intézkedéseket is meg kell tenni, például a vérnyomás szabályozására és a lipidszintek csökkentésére. A diabetes mellitus szövődményeinek szabályozására rendelkezésre álló szerek közül a kardiovaszkuláris gyógyszerek, és különösen az ACE-gátlók előkelő helyet foglalnak el. Kísérletes és epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválása fontos szerepet játszik a diabetes mellitusban szenvedő betegek mikro- és makrovaszkuláris szövődményeinek növekedésében. Az ACE-gátlók nemcsak erős vérnyomáscsökkentő szerek, hanem egyre több adat utal arra, hogy specifikus “szervvédő” hatásuk is van. Más vérnyomáscsökkentő szerekkel összehasonlítva az ACE-gátlók ugyanolyan mértékű vérnyomáskontroll mellett a vizsgált szervek funkció- és szövetvédelmét mutatják. Az ACE-gátlók a jelentések szerint javítják a cukorbetegségben szenvedő betegek vese-, szív- és kisebb mértékben szem- és perifériás idegműködését. Ezek a kedvező hatások az angiotenzin II hemodinamikai és szöveti hatásainak gátlásából erednek. Végül egyre több érv szól az ACE-gátlók igen korai alkalmazása mellett a diabetes mellitusban szenvedő betegeknél.