Republic
That form of government in which the administration of affairs is open to all the citizens. Kormányzási formájától független politikai egység vagy “állam”.
A köztársaság szó, amely a latin res publica, azaz “közügy” szóból származik, olyan államformára utal, amelyben a polgárok saját érdekükben, nem pedig egy uralkodó javára intézik ügyeiket. Történelmileg azonban a köztársaságok nem mindig voltak demokratikus jellegűek. Az ókori Velencei Köztársaságot például egy arisztokrata elit irányította.
Az Egyesült Államok történelmi hagyományában a köztársaságiságba vetett hit alakította az amerikai forradalmat és alkotmányt. A forradalom előtt a vezetők számos politikai elméletet dolgoztak ki, hogy igazolják a Nagy-Britanniától való függetlenséget. Thomas Paine a Közös ész (1776) című könyvében a gyarmatok számára képviseleti kormányzatot és írott alkotmányt követelt. Paine elutasította a monarchia kormányzati szerepvállalásának legitimitását. Ez a király elleni támadás a következő évben a Függetlenségi Nyilatkozatban is visszaköszönt, ahol Thomas Jefferson azt javasolta, hogy a gyarmatosítók utasítsák el a monarchiát, és váljanak köztársasági polgárokká. Az Egyesült Államok alkotmányának kidolgozói köztársasági kormányt kívántak létrehozni. A IV. cikk 4. szakasza kimondja: “Az Egyesült Államok az Unió minden államának garantálja a köztársasági kormányformát….”. Bár a megfogalmazás homályos volt, az alkotmány szerzői egyértelműen meg akarták akadályozni akár a monarchia, akár az örökletes arisztokrácia hatalomra jutását. Az I. cikk 9. szakasza kimondja, hogy “Az Egyesült Államok nemesi címet nem adományozhat”, és a legtöbb állami alkotmánynak vannak hasonló rendelkezései.
A köztársasági kormányzás garanciáját úgy tervezték, hogy nemzeti jogorvoslatot nyújtson az állami kormányokat fenyegető belső felkelések ellen, és megakadályozza a monarchia felemelkedését, amiről akkoriban volt szó.” James Madison, A föderalista iratokban (1787-88) szereplő számos esszé szerzője a köztársasági kormányzás kifinomult koncepcióját terjesztette elő. A 10. számban kifejtette, hogy a köztársaságot szembe kell állítani a demokráciával. A tizennyolcadik században a “demokrácia” kifejezés azt jelentette, amit ma tiszta vagy közvetlen demokráciának nevezünk, ahol a törvényhozást a polgárok elsődleges gyűlése hozza, ahogyan az számos vidéki svájci kantonban és New England városaiban létezett. A tiszta demokráciában, érvelt Madison, nincs a többségnek a gyengébb párt vagy egyének védelmére szolgáló kontrollja, és ezért az ilyen demokráciák “mindig is a zavargások és viták színterei voltak”, ahol a személyes biztonsághoz és a tulajdonhoz fűződő jogok mindig veszélyben voltak.
A köztársaság alatt Madison olyan rendszert értett, amelyben a polgárok képviselőket választanak a kormányzati hatalom gyakorlására. A The Federalist Papers 39. számában visszatért erre a témára, mondván, hogy a köztársaság “olyan kormány, amely minden hatalmát közvetlenül vagy közvetve a nép nagy részétől nyeri; és amelyet olyan személyek irányítanak, akik hivatalukat kedvükre, korlátozott ideig vagy jó magaviseletük idejére töltik be”. Általában az olyan vezetők, mint Madison és John Adams úgy vélték, hogy a republikanizmus egy kiegyensúlyozott alkotmány alapjain nyugszik, amely magában foglalja a hatalmi ágak szétválasztását és a fékek és ellensúlyok rendszerét.
A köztársasági államforma állandó maradt az amerikai politikában. Az államok alkotmányai követik a szövetségi alkotmányt a hatáskörök megosztásában a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom között. Hasonlóképpen, az államok átvették a három ág között létező különböző fékeket és ellensúlyokat, beleértve a végrehajtó hatalom vétójogát és a bírói felülvizsgálatot.
Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimaradt az olyan vitákból, amelyek azt érintik, hogy egy állam kormánya republikánus jellegű. Például a Pacific States Telephone and Telegraph Co. v. Oregon, 223 U.S. 118, 32 S. Ct. 224, 56 L. Ed. 377 (1912), a Bíróság elutasította annak eldöntését, hogy a kezdeményezés és népszavazás útján történő állami jogalkotás (a nép által közvetlenül, szavazással jóváhagyott törvényhozás) összeegyeztethetetlen-e a republikanizmussal. A Bíróság azért tagadta meg a döntést, mert ezt a kérdést a hatáskörén kívül eső politikai kérdésnek tekintette. Mára már jól ismert, hogy a Kongresszus és az elnök, nem pedig a bíróságok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy egy állam kormánya köztársasági jellegű-e.