A tankok és más páncélosok ellen használt RPG robbanófej gyakran alakított töltetű robbanófejjel rendelkezik. Az alakított töltet egy olyan robbanótöltet, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a robbanóanyag energiájának hatását összpontosítsa. Különböző típusokat használnak harckocsik páncélzatán való áthatolásra; a tipikus modern bélelt alakított töltet a töltet átmérőjének (töltetátmérő, CD) hétszereséig vagy annál nagyobb mélységig képes áthatolni az acélpáncélzaton, bár ennél nagyobb, 10 CD és nagyobb mélységeket is elértek már. A népszerű tévhit ellenére, miszerint az alakított töltetek “megolvasztják” a harckocsik páncélzatát, az alakított töltet hatékonysága semmilyen módon nem függ a felmelegedéstől vagy az olvadástól; vagyis az alakított töltet páncélzatra való becsapódásából származó szuperplasztikus fémsugár elsősorban a hirtelen és intenzív mechanikai feszültség hatására alakul ki, és nem olvad át a páncélzaton, mivel hatása tisztán a kinetikus energia természetéből adódik.
Egy RPG két fő részből áll: az indítórakétából és a robbanófejjel felszerelt rakétából. A robbanófejek leggyakoribb típusai a nagy robbanóerejű (HE) és a nagy robbanóerejű páncéltörő (HEAT) lövedékek. A HE lövedékek csapatok vagy páncélozatlan szerkezetek vagy járművek ellen használhatók. A HEAT lövedékek páncélozott járművek ellen használhatók. Ezeket a robbanófejeket rakétahajtóműhöz rögzítik, és repülés közben szárnyakkal stabilizálják. Az RPG egyes típusai egyszer használatos, eldobható egységek, mint például az RPG-22 és az M72 LAW; ezeknél az egységeknél a rakéta kilövése után az egész rakétaindítót el kell dobni. Mások újratölthetőek, mint például a szovjet RPG-7 és az izraeli B-300. Az újratölthető RPG-knél a kilövés után egy új rakétát lehet behelyezni a fegyver torkolatába.
A kilövőt úgy tervezték, hogy a rakéta anélkül lépjen ki a kilövőből, hogy a kezelőre veszélyes kipufogógázt bocsátana ki (ez a probléma a legkorábbi RPG fegyverrendszereket, például a német Panzerschrecket érintette, amely a kilövőcsőhöz rögzített fémpajzsot tartalmazott a kezelő számára). Az RPG-7 esetében a rakétát egy puskaporos gyorsítótöltet indítja el, és a rakétamotor csak 10 méter után gyullad be. Néhány más konstrukcióban a hajtóanyagtöltet teljesen a csőben ég el.
Az RPG egy olcsó módja annak, hogy robbanótöltetet vagy robbanófejet juttassanak el egy bizonyos távolságra, mérsékelt pontossággal. A lényegesen drágább irányított páncéltörő rakétákat nagyobb távolságokra használják, vagy amikor a pontosság a legfontosabb. Néhány páncéltörő rakéta, mint például a Sagger, a kilövés után a kezelő által irányítható. Az RPG-t általában nem hőérzékelők vagy IR-jelek segítségével irányítják a cél felé. A legtöbb RPG rakétát a célzás és a kilövés után repülés közben sem lehet irányítani. Bár az aktív célzási technológiák vagy a kilövés utáni irányítás hiánya kihívásnak vagy gyenge pontnak tekinthető, ugyanakkor megnehezíti az RPG-k elleni védekezést elektronikus ellenintézkedésekkel, zavarással vagy hasonló megközelítésekkel. Például, ha egy katona vagy más harcos RPG-t indít egy lebegő helikopterre, még akkor is, ha a helikopter chaff fáklyákat bocsát ki, jelzavarást alkalmaz vagy radarcsaló fóliát bocsát ki, ez nem lesz hatással egy tipikus RPG robbanófejre repülés közben, még akkor sem, ha ezek az intézkedések védelmet nyújthatnak a kifinomultabb föld-levegő rakéták ellen.
RobbanófejekSzerkesztés
A HEAT (high explosive anti-tank) lövedék egy szabványos alakított töltetű robbanófej, amely koncepciójában hasonló a sok tankágyú lövedékében használtakhoz. Ebben a típusú robbanófejben a robbanóanyag alakja a robbanófejen belül a robbanási energiát egy réz (vagy hasonló fém) bélésre összpontosítja. Ez felmelegíti a fémbélést, és egy részét nagyon nagy sebességgel, nagymértékben képlékeny állapotban löki előre. Az így keletkező keskeny fémsugár képes legyőzni a több száz milliméteres RHA-nak megfelelő páncélzatot, például a könnyű és közepes páncélozott járművekben használtat. Az erősen páncélozott járművek, például a fő harckocsik azonban általában túl jól páncélozottak ahhoz, hogy egy RPG áthatoljon rajtuk, hacsak nem használják ki a páncélzat gyengébb részeit. A különböző robbanófejek másodlagos károkat is képesek okozni a sebezhető rendszerekben (különösen az irányzékokban, a lánctalpakban, a tornyok hátsó részén és tetején) és más puha célpontokban. A robbanófej becsapódáskor vagy a gyutacs kifogyásakor robban; a gyutacsot általában a rakétamotor maximális égési idejére állítják be, de rögtönzött légvédelmi célokra lerövidíthető.
Speciális robbanófejek állnak rendelkezésre világító, füst, könnygáz és fehér foszfor felhasználására. Oroszország, Kína és számos volt Varsói Szerződésbeli ország is kifejlesztett egy üzemanyag-levegő robbanófejes (termobarikus) robbanófejet. Egy másik legújabb fejlesztés egy tandem HEAT robbanófej, amely képes áthatolni a reaktív páncélzaton.
Az úgynevezett PRIG-ek (Propelled Recoilless Improvised Grenade) rögtönzött robbanófejek voltak, amelyeket az Ideiglenes IRA használt.
HatékonyságSzerkesztés
Az RPG-29 egy tandem töltetű nagy robbanóerejű páncéltörő robbanófejet használ, amely áthatol a robbanékony reaktív páncélzaton (ERA), valamint a mögötte lévő összetett páncélzaton. Képes áthatolni olyan harckocsikon, mint az M1 Abrams, a Merkava régebbi modell Mark II változata, a Challenger 2 és a T-90.
2006 augusztusában az iraki al-Amarahban egy szovjet RPG-29-es megrongálta egy Challenger 2 harckocsi elülső alját, ERA-t robbantva a vezetőfülke környékén. A vezető elvesztette egyik lábának egy részét, és a személyzetből még ketten megsérültek, de a vezető képes volt 2,4 km-t tolatni egy segélyhelyre. Az esetet csak 2007 májusában hozták nyilvánosságra; a vádakra reagálva a Védelmi Minisztérium azt mondta: “Soha nem állítottuk, hogy a Challenger 2 áthatolhatatlan”. Azóta az ERA-t lecserélték egy Dorchester blokkra, és az acél alhasat páncélzattal bélelték ki, a “Streetfighter” frissítés részeként, amely közvetlen válasz volt erre az incidensre. 2008 májusában a The New York Times nyilvánosságra hozta, hogy egy amerikai M1-es harckocsit is megrongált egy RPG-29-es Irakban. Az amerikai hadsereg az amerikai páncélosokra leselkedő RPG-29-es veszélyt magasra értékeli; megtagadták, hogy az újonnan alakult iraki hadsereg megvásárolhassa, attól tartva, hogy a felkelők kezébe kerülhet.
Változatos hadseregek és gyártók fejlesztettek ki kiegészítő harckocsipáncélokat és más rendszereket a városi harcokhoz, mint például a Tank Urban Survival Kit (TUSK) az M1 Abramshez, a lécpáncél a Strykerhez, ERA kit az FV432-hez, AZUR a Leclerchez és mások. Hasonló megoldások az aktív védelmi rendszerek (APS), amelyek elfogják és megsemmisítik a közeledő lövedékeket, mint például az orosz Drozd és Arena, valamint a közelmúltban az izraeli TROPHY aktív védelmi rendszer.
Az RPG-30-at úgy tervezték, hogy a harckocsik aktív védelmi rendszereinek fenyegetését úgy kezelje, hogy hamis célpontot használ az APS becsapására. Az RPG-30 közeli hasonlóságot mutat az RPG-27-gyel abban, hogy ez egy ember által hordozható, eldobható páncéltörő rakétavető, amely egylövetű rakétakilövő kapacitással rendelkezik. Az RPG-27-gyel ellentétben azonban a főcsőben lévő fő lövedék mellett egy kisebb átmérőjű prekurzor lövedék is található egy kisebb oldalcsőben. Ez a prekurzor lövedék hamis célpontként működik, becsapva a célpont aktív védelmi rendszerét, így a fő lövedék szabad utat kap a célpontba, míg az APS megreked a 0,2-0,4 másodperces késleltetésben, amire szüksége van a következő lövés megkezdéséhez. A legújabb német rendszerek képesek voltak a reakció késleltetést mindössze ezredmásodpercekre csökkenteni, megszüntetve ezzel ezt az előnyt.
A PG-30 az RPG-30 fő lövedéke. A lövedék egy 105 mm-es tandem alakított töltet, amelynek súlya 10,3 kg (22,7 font), hatótávolsága 200 méter, és a 600 mm-es (24 hüvelykes) hengerelt homogén páncélzat (RHA) (ERA után), 1500 mm-es vasbeton, 2000 mm-es tégla és 3700 mm-es talaj átütő képessége van megadva. A reaktív páncélzat, beleértve a robbanásveszélyes reaktív páncélzatot (ERA), legyőzhető többszörös találattal ugyanarra a helyre, például tandemtöltetű fegyverekkel, amelyek két vagy több alakított töltetet lőnek ki gyors egymásutánban.
ProtectionEdit
A második világháborúban kifejlesztett korai módszer az alakított töltetek hatástalanítására a vékony páncélszoknya vagy hálós drót alkalmazása volt a tank törzse és tornya körüli távolságban. A szoknya vagy a hálós páncélzat (ketrecpáncélzat) érintkezéskor kioldja az RPG-t, és az olvadt sugár nagy része, amelyet az alakított töltet termel, szétoszlik, mielőtt a jármű fő páncélzatával érintkezne. A jól lejtős páncélzat is nyújt némi védelmet, mivel a ferde szög miatt az alaktöltet kénytelen nagyobb mennyiségű páncélzaton áthatolni. A ketreces páncélzat előnyeit még mindig nagynak tartják a modern harctereken a Közel-Keleten, és bár hasonló hatást lehet elérni szórt páncélzattal, akár az eredeti tervezés részeként, akár később felszerelt applikált páncélzatként, a ketreces páncélzat előnyösebb a kis súlya és a könnyű javíthatósága miatt.
A technológiailag fejlett hadseregek napjainkban olyan kompozit páncélzatokat alkalmaznak, mint a Chobham páncélzat, amelyek az acélnál jobb védelmet nyújtanak. A további védelem érdekében a járművek utólagosan felszerelhetők reaktív páncélzattal; ütközéskor a reaktív lapok felrobbannak vagy deformálódnak, megzavarva az alakított töltet normál működését. Az orosz és izraeli járművek olyan aktív védelmi rendszereket is használnak, mint a Drozd, az Arena APS vagy a Trophy. Egy ilyen rendszer észleli és lelövi a beérkező lövedékeket, mielőtt azok elérnék a járművet. Mint minden fegyverkezési versenyben, ezek a fejlesztések a páncélelhárítás terén a kifejezetten ezek legyőzésére tervezett RPG lövedékek kifejlesztéséhez vezettek, olyan módszerekkel, mint a tandem töltetű robbanófej, amely két alakított töltettel rendelkezik, amelyek közül az elsőnek az a célja, hogy aktiválja az esetleges reaktív páncélzatot, a másodiknak pedig az, hogy áthatoljon a járművön.