Presses de l’Ifpo

1 A modern Jordániában a közösségek megtelepedése évszázadokon át a hegyvidékre és a Jordán-völgyre (az ország északnyugati részén) koncentrálódott, így a száraz területek lakatlanok maradtak. A huszadik századtól kezdve a természetes népességnövekedés és a migráció, valamint a fejlettebb öntözési technikák és úthálózatok több mint száz közösség megtelepedéséhez vezettek a Ma’murán túl, a 250 mm-nél kevesebb éves csapadékkal rendelkező területeken, amelyek nem teszik lehetővé az esővel táplált szárazföldi gazdálkodást. A huszadik században a palesztin menekültek érkezésével és a fejlettebb öntözési technikákkal a közösségek betelepülése jelentősen elterjedt a Jordán-völgyben. A települések kelet felé is elterjedtek, a kútfúrások elterjedésével Mafraq és Azraq térségében, valamint az Irakba vezető út mentén. Így bár a legtöbb közösség még mindig a megfelelő csapadékkal rendelkező területeken telepedett le, ez már nem volt mindig így (VI.1. ábra).

2A városi növekedés és a vidéki elnéptelenedés tanulmányozásához minden egyes jordániai közösséget vagy vidéki csoportot (tajamu sakani) (amelyet a Statisztikai Minisztérium az általános népszámlálás során meghatározott) georeferáltak 1:100 000 méretarányú RJGC-térképek segítségével, az 1979-es, 1994-es és 2004-es utolsó három népszámláláshoz. A települések összevonása és a körzetek csoportosítása miatt a települések száma az 1979-es 1137-ről 1994-ben 1102-re, 2004-ben pedig 1032-re csökkent.

3A VI.3. ábra a települések arányos méretét mutatja. A Nagy-Ammáni Önkormányzat összlakossága magában foglalja a terület összes települését. Jordánia lakosságának fele az Amman-Ruseifa-Zarqa agglomerációban koncentrálódik (3 millió a 6,3 millió lakosból 2011-ben). Amman Jordánia elsőszámú városa, mivel lakossága négyszerese a második legnagyobb városnak, Zarqának, és hétszerese a harmadik legnagyobb városnak, Irbidnek (255 083 lakos 2004-ben). Az ország népsűrűsége 69 lakos/négyzetkilométer. Az ország 80%-án azonban négyzetkilométerenként kevesebb mint öt lakos él (nagyjából mindenhol a 100 mm-es izohyet alatt). A teljes lakosság kevesebb mint 10 000 km²-es területen él, ami tízszer nagyobb sűrűséget jelent: több mint 650 lakos/km². Az északi kormányzóságokban, ahol kevesebb a sivatagos terület, a sűrűség meghaladja a 300 lakos/km²-t. Irbidben ez a szám eléri a 962 főt. Kerak és Tafila a hegyekben fekszik, és a népesség a főváros felé sodródott; a népsűrűségük 68, illetve 39 fő/km². A városokban a népsűrűség világrekordokat döntöget: Amman és Zarqa szegénynegyedeiben több mint 30 000 lakos/km² (VI.2. ábra).

Növekvő urbanizáció

4Jordánia lakossága a hatvanas években jelentősen urbanizálódott, 2011-ben elérte a 80% feletti urbanizációs arányt. Ennek két fő oka a vidék elnéptelenedése, valamint a palesztin menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek hullámainak érkezése volt, akik többnyire a nagyobb városokban, Ammánban, Zarqában, Irbidben és Ruseifában telepedtek le, ahol az UNRWA táborokat és szolgáltatásokat hozott létre.

5A VI.4-6. ábra mutatja az ország növekvő urbanizációját 1979 és 2004 között. Jordániában a városi küszöbértéket 5000 lakosnál állapították meg. Megjegyzendő, hogy a caza (kistérségi) központnak minősülő települések méretüktől függetlenül városnak számítanak. Jordániát a kisvárosok (5.000 és 10.000 fő közötti lakosságszámmal) sűrű betelepülése jellemzi, amelyek száma huszonöt év alatt több mint megduplázódott (26-ról 67 városra nőtt) (V.1. táblázat).

V.1. táblázat – A népesség megoszlása a település nagysága szerint.

Településnagyság
> 250 000 lakos
100 000 – 250 000
50 000 – 100 000
10 000 – 50 000
5 000 – 10 000
1 000 – 5 000
< 1000

Forrás: Országos nép- és lakásszámlálás

6A középvárosok száma megháromszorozódott (15-ről 45-re), főként északon és a Jordán-völgyben. Az 50 000 és 100 000 fő közötti nagyvárosok száma 1994 és 2004 között stabil maradt (öt város), mivel 2004-ben a Nagy-Ammán önkormányzathoz került a tizenegy gyorsan növekvő külterületi település: Abu Nusayr, Shafa Badran, Jubeiha, Sweileh és Tareq északon, Tala Ali, Badr Jadida és Wadi Sir nyugaton, Um Qusayr és Kherbet al-Souq délen, valamint Quweisma keleten.

7A városi lakosság száma Ammánban megháromszorozódott, Ruseifában pedig megtízszereződött az 1980-as évek eleje óta – ami egybeesett a strukturális kiigazítási politikák végrehajtásával, a fiatalok munkanélküliségének növekedésével és az Öbölből 1991-ben kiutasított 300 000 palesztin származású jordániai lakos érkezésével. Irbid városa terjeszkedett és magába olvasztotta a peremvidéki közösségeket. Ezzel szemben az ország déli városai stagnáltak: Kerak lakossága 1994 és 2004 között mindössze 800 fővel nőtt (18 866-ról 19 696-ra), Tafila lakossága 2500 fővel emelkedett (20 881-ről 23 420-ra), míg Ma’ané ugyanebben az időszakban 26 731-ről 26 124-re csökkent, ami a lakosság városi területek felé történő elvándorlását, valamint a dél-jordániai válságot tükrözi.

Falusi elnéptelenedés délen és városi növekedés északon

8Az 1979, 1994 és 2004 közötti átlagos éves növekedési ráta kiszámításához a 2004-es adatokat a kistérségekre vonatkozóan az 1979-es és 1994-es településeket bemutató térképre helyeztük rá, hogy az egyes területeken összehasonlíthassuk őket. 1979 és 1994 között a termékenységi ráta még mindig magas volt, és az átlagos növekedési ráta meghaladta az évi 3,9%-ot. Az ország keleti és déli, kevésbé lakott területein a növekedési ráta 5% feletti volt, míg Nagy-Ammán hatalmas építkezési területté vált, ahol az átlagos éves növekedési ráta meghaladta a 10%-ot.

9 1994 és 2004 között az ország átlagos éves növekedési rátája 3% volt. A termékenységi ráta csökkent, és a vidéki lakosság továbbra is elhagyta a Jordán-völgy (a mezőgazdasági ágazatban bekövetkezett változásoktól szenvedő) és Tafila kormányzóság (a termelő beruházások hiánya miatt szenvedő) szegény területeit. Nagy-Ammán továbbra is évi 6% feletti ütemben növekedett (VI.7. ábra).

10A VI.8. ábra. mutatja Amman kormányzóság (amelynek több mint felét a Nagy-Ammán önkormányzat foglalja el) megerősödését, különösen 2007 és 2011 között, amikor az önkormányzat további harminc kilométerrel délebbre terjeszkedett, így a repülőtérrel együtt.

11Az 1994-es nemzeti népszámlálás azt mutatta, hogy Amman és Zarqa városok voltak a vidéki népesség fő “importőrei” (+56%); tíz évvel később a 2004-es népszámlálás azt mutatta, hogy Aqaba ,amelyet 2001-ben liberalizált, alacsony adókkal és vámmentesen működő, több ágazatot érintő fejlesztési övezetté (Aqaba Special Economic Zone Authority – ASEZA) alakítottak át, a legmagasabb bevándorlási arányt (25 %) regisztrálta.7 %) (DOS, 2006. október:5).

12A három kormányzóság, Amman, Zarqa és Irbid adja a Királyság lakosságának kétharmadát (4,4 millió a 6,3 millióból 2010-ben). Ők az ország gazdasági húzóereje, a hazai cégek több mint 80%-ával. Az ő népességnövekedési rátájuk a legmagasabb, évente több mint 3%, szemben az ország egészére jellemző 2,3%-kal (VI.9. ábra). A három kormányzóság vonzza a legtöbb külföldi munkavállalót és belső migránsokat is, amint azt a VI.10. ábra mutatja, amely a jordániaiak születési helyét mutatja az egyes kormányzóságokban; ezt az adatot itt azért használjuk, hogy kompenzáljuk a belső migrációra vonatkozó népszámlálási adatok hiányát. Azt mutatja, hogy Amman kormányzóságban született a legtöbb lakos más kormányzóságokban (100 000 ember született Zarqa, Irbid és Balqa kormányzóságokban), ezt követi Zarqa, ahol a lakosság 10%-a született Ammanban, és Irbid, ahol a lakosság kevesebb mint 5%-a született Ammanban. Az ábra azt is mutatja, hogy a 600 000 jordániai külföldi több mint fele Ammánban született, ezt követik az Irbidben, Zarqában és Balqában születettek.

.