-
A prérikutyák járatok ásásával és trágya – saját trágyájuk és vizeletük – hozzáadásával gazdagítják és levegőztetik a talajt.
-
A vadon élő állatok legalább kilenc faja függ a prérikutyáktól, további 20 faj opportunista módon használja a prérikutya-kolóniákat, és további 117 vadon élő faj valószínűleg hasznot húz a prérikutya-kolóniákból biológiai szükségleteik kielégítéséhez.
-
Két prérikutya felismeri egymást, ha összeérinti az elülső fogait.
-
A prérikutyák rendkívül társas állatok. A jószágok gyakran úgy néznek ki, mintha csókolóznának és ölelkeznének, és az ápolás rendszeres időtöltésük.
-
A prérifarkasok olyanok, mint az otthonok, amelyek elülső és hátsó ajtókkal, hallgatózókamrákkal, alvóhelyiségekkel és tárolóhelyiségekkel rendelkeznek. Rendszeres szobatiszták is.
A prérikutyák, azok a sárgás bundájú, kerek fejű és rövid lábú szőrös kis lények nem kutyák, hanem a rágcsálók családjába tartoznak. A prérikutyák az Egyesült Államok nyugati részén Kanadától Mexikóig mindenütt megtalálhatók. Észak-Amerikában a prérikutyáknak öt faja él: Utah-i prérikutya, Gunnison prérikutya, fehérfarkú prérikutya, mexikói prérikutya és feketefarkú prérikutya. Szőrös cukiságuk ellenére a prérikutya-populációk 95%-kal megtizedelődtek egész elterjedési területükön. A csökkenés nagy része a buldózerolásnak és az élőhely elvesztésének, a mérgezéseknek és a szabadidős célú lövöldözésnek tudható be. Ezeknek az állatoknak a mérgezése különösen kegyetlen, és akár három napig is eltarthat, amíg a prérikutyák belehalnak a mérgezés okozta fájdalomba.
A prérikutyák olyanok, mint a kanári a szénbányában. Ha a populációjuk csökken és elpusztul, a többiek hamarosan követik őket. A prérikutyák elvesztésének olyan következményei vannak, amelyek túlmutatnak a virágzó prérikutya-populáción. A prérikutyák kulcsfajok kilenc másik faj számára, mint például a sólymok és baglyok, rókák és vadászgörények, és sok más faj számára, amelyek a prérikutyáktól függenek táplálékként, vagy az odúiktól függnek menedékként. Ha azt akarjuk, hogy mindezek az alföldi fajok fennmaradjanak, akkor egészséges prérikutya-populációra van szükségünk.
Amellett, hogy táplálékot és menedéket nyújtanak a társult fajoknak, a prérikutya odúi valójában gazdagítják a talajt és javítják a növényzet minőségét, mivel a vízkoncentráció a föld alá tud áramlani. A prérikutyák inkább a túllegeltetett területeken alakítják ki lakóhelyüket, így az alacsony növényzet védelmet nyújthat a ragadozókkal szemben. Ezek a tulajdonságok mind részei ennek az őshonos állatnak a prérin betöltött szerepének.
A prérikutyáknak számos ragadozóval kell szembenézniük, köztük ragadozókkal, prérifarkasokkal, borzokkal, kígyókkal és emberekkel. Rövid távon akár 35 mérföld/órás sebességgel is képesek futni, és a védekezéshez a futásra és a rejtőzködésre támaszkodnak. A prérikutyák arra is támaszkodnak, hogy magas hangú visítással figyelmeztessék a többieket, és különböző egyedi figyelmeztető hangokat használnak az egyes fenyegetések azonosítására.
A prérikutyák nagy csoportjai városoknak vagy kolóniáknak nevezett odúhálózatokban élnek együtt. Tiszta és kényelmes földalatti otthonokat hoznak létre bonyolult üregekből, amelyek ellenállnak a ragadozóknak és a hirtelen áradásoknak. Az oldalkamrákat apró tárolóhelyiségekként és alvóhelyként használják. A hátsó ajtókat alternatív menekülési útvonalként építik be. A prérikutyák egymástól körülbelül 10 méterre lévő, 3-14 láb mély és 10-100 láb vagy annál is hosszabb üregekben élnek. Az odú bejáratánál egy kráterszerű, 3-10 láb átmérőjű és legalább egy láb magas domb akadályozza meg a víz beáramlását, és kilátóhelyként szolgál. A 35 barlang/hektár sűrűség gyakori, bár jelentettek már akár 100 barlang/hektár sűrűséget is. Ezek az odúk menedéket és védelmet nyújthatnak más kisebb vadon élő állatfajok számára is.
A prérikutyák a magasfüvű prérin, a vegyesfüvű prérin és a rövidfüvű prérin élnek. Az Egyesült Államokban a legnagyobb kiterjedésű préri az Appalacheusoktól a Sziklás-hegységig terjed. Táplálékukat fűfélék, gyökerek, gyomok, virágok és néha rovarok alkotják. A prérikutya folyamatosan csámcsog és legel, ami hozzájárul ahhoz, hogy a nem benépesített területekhez képest magasabb tápanyagminőségű, zamatosabb növényzet nőjön.
Az ökoszisztémákban betöltött támogató szerepe ellenére a prérikutyák régóta tömeges mérgezési kampányok és “gyilkolási versenyek” tárgyát képezik. A prérikutya-populációk közel 95 százalékkal csökkentek az élőhelyek elvesztése, a kormány által szentesített mérgezések és a kilövések miatt. A prérikutyákat gyakran vádolják azzal, hogy a túl sok növényzet elfogyasztásával károsítják a termést, az odúikat pedig azzal vádolják, hogy megrongálják a mezőgazdasági gépeket vagy megsebesítik a szarvasmarhákat. E túlzások némelyikére más megoldás is létezik. Ha többet szeretne megtudni, látogasson el a Humane Society Prairie Dog Coalition oldalára.
“Kilenc különböző vadon élő állatfaj túlélése függ a prérikutya-populációktól” – mondta Lindsey Sterling Krank, a The Humane Society of the United States Prairie Dog Coalition programjának igazgatója. Dr. Jane Goodall, a Jane Goodall Intézet és a DBE alapítója szerint: “A prérikutyák az egészséges észak-amerikai füves területek kritikus összetevői”. Sterling Krank hozzáteszi: “Kötelességünk, hogy gondoskodjunk ezekről az élőlényekről, és segítsünk megőrizni otthonukat a jövő generációi számára.”