2010 júliusában a Burt’s Bees, egy testápolási termékeket gyártó vállalat hatalmas változásokon ment keresztül, mivel 19 új országban kezdett globális terjeszkedésbe. Egy ilyen nagy nyomás alatt álló helyzetben sok vezető gyakori megbeszélésekkel zaklatja a helyetteseit, vagy sürgős kérésekkel árasztja el a postaládájukat. Ezzel a vezetők mindenki szorongási szintjét felemelik, ami aktiválja az agy fenyegetéseket feldolgozó részét, az amygdala-t, és erőforrásokat von el a prefrontális kéregtől, amely a hatékony problémamegoldásért felelős.
A Burt’s Bees akkori vezérigazgatója, John Replogle másképp döntött. Minden nap küldött egy e-mailt, amelyben megdicsérte a csapat egy tagját a globális bevezetéssel kapcsolatos munkájáért. Megszakította a bevezetésről szóló saját előadásait, hogy emlékeztesse a vezetőit, hogy beszélgessenek a csapataikkal a vállalat értékeiről. Megkért, hogy a bővítési erőfeszítések közepette vezessek le egy háromórás foglalkozást az alkalmazottakkal a boldogságról. Ahogy a vezetői csapat egyik tagja egy évvel később elmondta nekem, Replogle a pozitív vezetés előmozdítására helyezett hangsúlya elkötelezetten és összetartóan tartotta a vezetőit, miközben sikeresen végrehajtották a globális vállalattá válást.
Ez az eredmény nem lephet meg minket. A kutatások azt mutatják, hogy amikor az emberek pozitív gondolkodásmóddal dolgoznak, a teljesítmény szinte minden szinten – termelékenység, kreativitás, elkötelezettség – javul. Mégis a boldogság a teljesítmény talán leginkább félreértett mozgatórugója. Egyrészt a legtöbb ember azt hiszi, hogy a siker megelőzi a boldogságot. “Ha egyszer előléptetnek, boldog leszek” – gondolják. Vagy: “Ha egyszer elérem az értékesítési célomat, remekül fogom érezni magam”. De mivel a siker mozgó cél – amint elérte a célt, újra felemeli azt -, a sikerből fakadó boldogság múlandó.
Valójában ez pont fordítva működik: A pozitív gondolkodásmódot ápoló emberek jobban teljesítenek a kihívásokkal szemben. Ezt nevezem “boldogságelőnynek” – minden üzleti eredmény javulást mutat, ha az agy pozitív. Ezt a hatást kutatóként és előadóként 48 országban figyeltem meg a dolgozói boldogság és a siker közötti összefüggéssel kapcsolatban. És nem vagyok egyedül: Sonja Lyubomirsky, Laura King és Ed Diener kutatók 225 tudományos tanulmány metaanalízisében erős bizonyítékot találtak az életelégedettség és a sikeres üzleti eredmények közötti irányított oksági kapcsolatra.
Egy másik gyakori tévhit, hogy a genetikánk, a környezetünk vagy a kettő kombinációja határozza meg, mennyire vagyunk boldogok. Az biztos, hogy mindkét tényezőnek hatása van. De az ember általános közérzete meglepően alakítható. A szokások, amelyeket ápolunk, a munkatársakkal való bánásmód, a stresszről való gondolkodásmód – mindezek kezelhetők a boldogságunk és a siker esélyeinek növelése érdekében.
Új szokások kialakítása
Agyunk pozitív irányba történő edzése nem sokban különbözik az izmok edzésétől az edzőteremben. A neuroplaszticitással – az agy azon képességével, hogy még felnőttkorban is képes megváltozni – kapcsolatos legújabb kutatások azt mutatják, hogy az új szokások kialakításával az agyat is átprogramozzuk.
A kutatásom szerint már három héten át minden nap egy rövid pozitív gyakorlat elvégzése is tartós hatással lehet. Például 2008 decemberében, közvetlenül az elmúlt évtizedek legrosszabb adószezonja előtt a KPMG New York-i és New Jersey-i adómenedzsereivel dolgoztam, hogy kiderítsem, segíthetek-e nekik boldogabbá válni. (Nyilvánvalóan optimista ember vagyok.) Megkértem őket, hogy válasszanak egyet öt olyan tevékenység közül, amelyek összefüggnek a pozitív változással:
- Jegyezzenek fel három dolgot, amiért hálásak.
- Írjanak pozitív üzenetet valakinek a szociális támogató hálózatukból.
- Meditáljanak az asztaluknál két percig.
- Tornázzanak 10 percig.
- Foglaljanak két percet arra, hogy leírják egy naplóban az elmúlt 24 óra legjelentősebb élményét.
A résztvevők három héten keresztül minden nap végezték a tevékenységüket. Néhány nappal a tréning befejezése után kiértékeltük mind a résztvevőket, mind egy kontrollcsoportot, hogy meghatározzuk általános közérzetüket. Mennyire voltak elkötelezettek? Depressziósak voltak-e? A kísérleti csoport pontszámai minden mérőszámban szignifikánsan magasabbak voltak, mint a kontrollcsoporté. Amikor négy hónappal később újra megvizsgáltuk mindkét csoportot, a kísérleti csoport még mindig szignifikánsan magasabb értékeket mutatott az optimizmus és az élettel való elégedettség terén. Valójában a résztvevők átlagos pontszáma az életelégedettségi skálán – amely széles körben elfogadott mérőszám a munkahelyi termelékenység és boldogság egyik legnagyobb előrejelzője – a tréning előtti 22,96-ról négy hónappal később 27,23-ra emelkedett egy 35 pontos skálán, ami jelentős növekedést jelent. Már napi egy gyors gyakorlat is boldogabbá tette ezeket az adóügyi vezetőket hónapokkal a képzési program befejezése után is. A boldogság megszokottá vált. (Lásd a “Boldogság és az eredmény” című oldalsávot.)
Segítse munkatársait
A fent leírt öt tevékenység közül a leghatékonyabb talán a szociális támogató hálózatához tartozó emberekkel való pozitív elköteleződés. Az erős társadalmi támogatás megdöbbentően sok kívánatos eredménnyel korrelál. Julianne Holt-Lunstad, Timothy Smith és Bradley Layton kutatásai például azt mutatják, hogy a magas szintű társas támogatás ugyanolyan megbízhatóan jelzi előre a hosszú életet, mint a rendszeres testmozgás, az alacsony társas támogatás pedig ugyanolyan káros, mint a magas vérnyomás.
A társas támogatás előnyei nem csak fizikaiak. Egy 1648 harvardi diákot vizsgáló tanulmányban, amelyet Phil Stone-nal és Tal Ben-Shaharral közösen végeztem, azt találtuk, hogy a társas támogatás volt a legnagyobb előrejelzője a boldogságnak a nagy stressz időszakaiban. Valójában a boldogság és a Zimet-féle szociális támogatási skála (az általunk használt akadémiai mérőeszköz a diákok szociális hálójukkal való pozitív elkötelezettségének értékelésére) közötti korreláció hatalmas, 0,71-es értéket mutatott – összehasonlításképpen a dohányzás és a rák közötti korreláció 0,37.
Ez a tanulmány arra összpontosított, hogy a diákok mennyi szociális támogatást kaptak. A 2011 márciusában végzett további kutatásomban azonban azt találtam, hogy a tartós boldogság és elkötelezettség szempontjából még fontosabb volt, hogy a diákok mennyi társadalmi támogatást kaptak. Például milyen gyakran segít egy diák másoknak, amikor túlterheltek a munkával? Milyen gyakran kezdeményez társas interakciókat a munkahelyén? A szociális támogatást nyújtók – azok az emberek, akik felvették mások helyett a lazsálást, meghívták a munkatársakat ebédre, és irodai tevékenységeket szerveztek – nem csak tízszer nagyobb valószínűséggel voltak elkötelezettek a munkahelyükön, mint azok, akik magukba zárkóztak; 40%-kal nagyobb valószínűséggel kaptak előléptetést is.
Hogyan működik a szociális támogatás a gyakorlatban a munkavállalók boldogságának eszközeként? Az Ochsner Health System, egy nagy egészségügyi szolgáltató, amellyel együtt dolgozom, egy olyan megközelítést alkalmaz, amelyet “10/5 Way”-nek nevez, hogy növelje a szociális támogatást az alkalmazottak és a betegek körében. Oktattunk 11 000 alkalmazottat, vezetőt és orvost a szociális támogatásnak a betegélményre gyakorolt hatásáról, és arra kértük őket, hogy változtassanak a viselkedésükön. Amikor az alkalmazottak 10 lábon belül járnak egy másik személyhez a kórházban, szemkontaktust kell teremteniük és mosolyogniuk kell. Amikor 5 lábon belül járnak, köszönniük kell. A 10/5 bevezetése óta az Ochsnerben nőtt az egyedi beteglátogatások száma, 5%-kal nőtt a betegek valószínűsége, hogy ajánlják a szervezetet, és jelentősen javultak az orvos-szakmai szolgáltatói pontszámok. Úgy tűnik, hogy a szociális támogatás nemcsak boldogabb alkalmazottakhoz, hanem elégedettebb ügyfelekhez is vezet.
Változtassa meg a stresszhez való viszonyát
A stressz egy másik központi tényező, amely hozzájárul az emberek munkahelyi boldogságához. Sok vállalat kínál képzéseket a stressz mérséklésére, a stressz negatív egészségügyi hatásaira összpontosítva. A probléma az, hogy az emberek ezután stresszelnek a stressz miatt.
Nem szabad elfelejteni, hogy a stressznek van jó oldala is. Amikor 2011 februárjában a Pfizerrel dolgoztam, megkértem a felsővezetőket, hogy sorolják fel azt az öt élményt, amely leginkább alakította őket, hogy kik is ők ma. Szinte az összes élmény, amit leírtak, nagy stresszel járt – elvégre kevés ember nő nyaralás alatt. Válassza ki bármelyik életrajzot, és ugyanezt fogja látni: a stressz nem csupán akadálya a növekedésnek, hanem üzemanyaga is lehet.
A stresszhez való hozzáállásod drámaian megváltoztathatja, hogyan hat rád. Egy tanulmányban, amelyet Alia Crum, Peter Salovey és én végeztünk a UBS-nél a bankválság és a masszív átszervezések közepette, arra kértük a vezetőket, hogy nézzék meg a két videó egyikét: az első a stresszt a teljesítményt legyengítőnek ábrázolta, a második pedig részletesen bemutatta, hogy a stressz milyen módon erősíti az emberi agyat és testet. Amikor hat héttel később kiértékeltük az alkalmazottakat, azt találtuk, hogy azok az egyének, akik a “fokozó” videót látták, magasabb pontszámot értek el a stressz-szemlélet skálán – vagyis úgy látták, hogy a stressz inkább fokozza, mint csökkenti a teljesítményüket. És ezeknél a résztvevőknél jelentősen csökkentek az egészségügyi problémák, és jelentősen nőtt a munkahelyi boldogság.”
A stressz a munka elkerülhetetlen része. Ha legközelebb úgy érzi, hogy túlterhelt, próbálja ki ezt a gyakorlatot: Készítsen egy listát azokról a stresszhatásokról, amelyeknek kitéve van. Helyezze őket két csoportba – azokba, amelyeket ellenőrizhet (például egy projekt vagy a postaládája), és azokba, amelyeket nem (a tőzsde, a lakásárak). Válasszon ki egy olyan stresszt, amelyet kontrollálni tud, és találjon ki egy apró, konkrét lépést, amellyel csökkentheti azt. Így visszaterelheted az agyadat a pozitív – és produktív – gondolkodásmódba. Egyértelmű, hogy a boldogság fokozása javítja a siker esélyeit. Az új szokások kialakítása, a munkatársak ápolása és a stresszről való pozitív gondolkodás jó módja a kezdésnek.”