Előadás
A körmök bakteriális fertőzéseit Gram-negatív baktériumok, általában P. aeruginosa okozzák, de okozhatják Klebsiella spp. és Gram-pozitív baktériumok, mint a Staphylococcus aureus is.1,2.A P. aeruginosa a leggyakoribb bakteriális körömfertőzéseket okozó kórokozó, bár ritkán jelentik.3 A P. aeruginosa a Pseudomonadaceae családba tartozó Gram-negatív, aerob, coccobacillus. Ezek a kórokozók széles körben elterjedtek a természetben, talajban, vízben, növényekben és állatokban (beleértve az embert is) élnek.
A klinikai izolátumok több mint fele a kék-zöld pigmenteket, a pioverdint és a piocianint termeli.2A P. aeruginosa opportunista humán kórokozó, amely tüdő-, vese- és húgyúti fertőzéseket, sőt szisztémás fertőzéseket is okozhat. Immunkompetens személyeknél és immunhiányos betegeknél lágyrészfertőzések, bőr- és körömfertőzések kialakulásában is szerepet játszhat. A P. aeruginosa nem része a normál bőrflórának, ezért az ép köröm Pseudomonas-fertőzései ritkák. Ha fertőzés történik, a P. aeruginosa a bőr nedves régióit, az axillákat, az anogenitális régiókat és a retroaurikuláris területeket kolonizálja.
A P. aeruginosa által okozott körömfertőzések patogenezise nem teljesen tisztázott. Figyelembe kell venni a hajlamosító tényezőket: onycholysis, onychotillomania, a körömhártya mikrotrauma, krónikus paronychia, krónikus víznek, szappanoknak vagy mosószereknek való krónikus kitettség és társuló körömbetegségek, például psoriasis.4
Az onycholysisre jellemző a körömlemez leválása a körömágyról; ezt követi a másodlagos Pseudomonas-fertőzés, különösen, ha a köröm meleg és nedves környezetnek van kitéve. Az onycholysis számos kiváltó okáról számoltak be, többek között pikkelysömör, onychomycosis, sárga köröm szindróma, kontakt dermatitis, gyógyszerek (doxycyclin), endokrin betegségek (szerzett hypoparathyreosis),5 állandó helyi trauma, különösen időseknél. A kloronychia gyakrabban fordul elő háztartási alkalmazottaknál, borbélyoknál, mosogatóknál, pékeknél és egészségügyi személyzetnél, és foglalkozással kiváltott betegségnek tekinthető.6
Az érintett körömről és/vagy a subungualis törmelékből származó kis vágott darabokat vizsgálat céljából laboratóriumba kell küldeni. A Gram-festéses színezés Gram-negatív pálcikákat mutat be, amelyeknek nincs különösebb elrendeződése; cetrimid agar táptalajon a P. aeruginosa piocianint, egy kékeszöld exopigmentet fejez ki, és a telepek laposak, nagyok és oválisak, jellegzetes gyümölcsös szaggal.
A közelmúltban a köröm gombás és P Aeruginosa fertőzése közötti szoros kapcsolatról számoltak be: a gombás fertőzés serkenti a körmön belüli bakteriális kolonizációt, és a P Aeruginosa túlszaporodása a tenyészetben gátolja a gomba izolálását7. A differenciáldiagnózisban szerepel a subungális hematóma, a malignus melanoma, más kórokozók, például Aspergillus, Candida és Proteus által okozott fertőzések, valamint a piocianint vagy pioverdint tartalmazó oldatoknak való kémiai expozíció.8
A kloronychia kezelése, különösen időseknél, sok esetben nehéz, és klinikai vizsgálatokon alapuló ajánlások hiányoznak.3 Régen a teljes köröm eltávolítása terápiás lehetőség volt, de manapság már nem. A kezelés a levált körömlemez levágásából, a körömágy naponta kétszer 2%-os nátrium-hipoklorit-oldattal történő átkeféléséből, az ismételt bemerülés megelőzéséből pamut- és latexkesztyű viselésével, valamint helyileg és szájon át adott antibiotikumokból áll.
A helyileg alkalmazott ezüst-szulfadiazin, ciprofloxacin és gentamicin szintén értékes terápiás lehetőségnek bizonyult.9 A naponta 2-4 alkalommal 1-4 hónapig alkalmazott helyi antibiotikumok (polymyxin B vagy bacitracin) bizonyítottan hatékonyak immunkompetens betegeknél6. A több héten át naponta egyszer alkalmazott nadifloxacinnal végzett lokális terápia gyógyító hatású volt két, szerzett immunhiányos szindrómában szenvedő betegnél.4 Ha a lokális terápiát a beteg nem preferálja, 2-3 hétig szájon át szedhető ciprofloxacint kell javasolni.
A körmök pseudomonas-fertőzéseit szükség esetén fluorokinolonokkal kezelik, szemben más bakteriális körömfertőzésekkel, amelyeknél tenyésztés és érzékenységi vizsgálat szükséges. Ez az oka annak, hogy könnyen felismerhető, a köröm színének egyszerű klinikai megfigyelésével, különösen idős személyeknél, elkerülhetőek a felesleges laboratóriumi vizsgálatok és időt takaríthatunk meg.