Diszkusszió
A jelen vizsgálat fő megállapításai szerint az LSD egyszeri adagjának (200 μg p.o.) beadása egészséges önkéntesekben szubjektíven értelmes élményt váltott ki, tartós pozitív hatásokkal, amelyeket a résztvevők az LSD-élménynek tulajdonítottak. Az LSD által kiváltott akut tudatmódosulások nagyobb értékelése az 5D-ASC skálán és/vagy a misztikus típusú élmények nagyobb értékelése a MEQ30 skálán összefüggött a jóllét nagyobb értékelésével 12 hónappal az élmény után és az életre szóló misztikus élmények változásával. Az LSD nem növelte a tulajdonságok nyitottságát, és nem okozott releváns változásokat a személyiségmérésekben. A jelen vizsgálatban az LSD nem járt tartós negatív hatásokkal, mivel egy és 12 hónap elteltével nem volt megfigyelhető a negatív attitűdök, a negatív hangulat és a negatív viselkedés tartós növekedése.
A jelen eredmények megerősítették a legtöbb hipotézisünket, és kiegészítették a pszilocibin tartós hatásairól szóló hasonló közelmúltbeli jelentéseket egészséges alanyok esetében, amelyek ugyanazokat a kimeneti méréseket használták (Griffiths et al. 2006, 2008, 2011, 2017; MacLean et al. 2011). Az LSD tartós hatásairól pszichiátriai szempontból egészséges alanyoknál is beszámoltak régebbi vizsgálatokban (McGlothlin et al. 1967). A személyiségmérésekre gyakorolt rövid távú hatásokról egy közelmúltbeli vizsgálatban számoltak be (Carhart-Harris et al. 2016a). Konkrétan, a McGlothlin és munkatársai (1967) régebbi vizsgálatában pszichológiai teszteket végeztek 24 egészséges alanyon három egyszeri dózisú ülés (200 μg LSD p.o. minden ülésben) előtt, valamint 2 héttel és 6 hónappal azt követően (McGlothlin és munkatársai 1967), hogy feltárják az attitűdök és értékek lehetséges változásait (McGlothlin és munkatársai 1967). A résztvevők végzős diákok voltak, a részvételért fizettek, LSD-naivak voltak, és a kábítószert biztonságos környezetben kapták, de az esetleges tartós hatásokra vonatkozó utalások nélkül (McGlothlin et al. 1967). A mi vizsgálatunkkal ellentétben a drogos foglalkozásokat egy “ízlésesen berendezett szobában tartották, amelyet kifejezetten a drogélmény fokozására terveztek”, a kísérletekkel való zavarás nélkül (McGlothlin et al. 1967). A résztvevők nagyobb hányada számolt be a személyiségre gyakorolt tartós hatásokról, valamint a zene és a művészet nagyobb megbecsüléséről 6 hónappal az LSD beadása után, mint a kontrollok, akik vagy amfetamint (20 mg p.o.) vagy nagyon alacsony dózisú LSD-t (25 μg p.o.; McGlothlin et al. 1967) kaptak. A résztvevők többsége az akut LSD-reakciót is nagyon drámai és érdekes élményként értékelte. Az LSD előtti és az LSD utáni összehasonlítás azonban egy sor személyiség- és kreativitásteszt értékelésében nem dokumentált releváns változásokat (McGlothlin és mtsai. 1967). Ezeket a korábbi megállapításokat az LSD-nek tulajdonított szubjektív változásokról az attitűdökben, értékekben és esztétikai érdeklődésben az objektívebb tesztmérések változásainak hiányában (McGlothlin et al. 1967) a jelen eredmények nagyrészt megerősítették.
A közelmúltban Griffiths és munkatársai 30 hallucinogén-naiv és spirituálisan aktív egészséges személynek adtak egyszeri adag pszilocibint támogató környezetben a pszilocibin hosszú távú hatásainak értékelése céljából (Griffiths et al. 2006, 2008). A pszilocibin akut hatásainak (30 mg/70 kg p.o.) értékelésére keresztirányú vizsgálati tervet alkalmaztak, amely tartalmazott egy kontrollfeltételt (metilfenidát, 40 mg/70 kg p.o.). Az MS-t és a MEQ-t az akut misztikus típusú élmények értékelésére használták (Barrett et al. 2015; Griffiths et al. 2006), hasonlóan a jelen vizsgálathoz (Liechti et al. 2017). A pszilocibin tartós hatásait 2 és 14 hónap múlva a PEQ és az MS segítségével értékelték (Griffiths et al. 2008). Az LSD-vel végzett jelen vizsgálattal ellentétben az önkéntesek nem kaptak pénzbeli kompenzációt a részvételért. A vizsgálók négy alkalommal (összesen 8 órán keresztül) találkoztak a résztvevőkkel a pszilocibines ülés előtt, hogy felkészítsék őket az élményre. A jelen vizsgálattal ellentétben ez az ülés előtti felkészítés kifejezetten tartalmazta a megfigyelő azon elvárását, hogy a pszilocibin ülés növelheti a személyes tudatosságot és a belátást (Griffiths et al. 2006), és így tartós pozitív hatásai lehetnek. Emellett az összes alany legalább időszakosan részt vett vallási vagy spirituális tevékenységekben, amelyekben az önkéntesek 56%-a napi szintű elkötelezettségről, 39%-a pedig legalább havi szintű tevékenységről számolt be (Griffiths et al. 2006, 2008). Griffiths és munkatársai egy dózis-hatás vizsgálatot is végeztek, amelyben négy különböző egyszeri dózisú pszilocibint és placebót adtak be 18 résztvevőnek, és a tartós hatásokat 1 és 14 hónap múlva a PEQ, MS, DTS és NEO személyiségleltár (NEO-PI) segítségével értékelték (Griffiths et al. 2011), hasonlóan a jelen vizsgálathoz. A jelen vizsgálatban az LSD-hez hasonlóan a pszilocibin egyszeri adagja (30 mg/70 kg) szignifikánsan növelte az akut misztikus típusú élmények értékelését az MS-en és a MEQ-n (Barrett et al. 2015; Griffiths et al. 2006, 2011). Az összesen 54 résztvevő közül azonban 17-en a pszilocibin ilyen dózisú beadását követő ülés során néha erős vagy extrém félelemről is beszámoltak (Griffiths et al. 2006, 2011). A jelen eredményekkel összhangban a pszilocibin szintén jelentős pozitív hatásokat eredményezett, de nem volt negatív hatása a PE-re a kontroll állapothoz képest, ami a foglalkozások után 1, 2 és 14 hónapig tartott (Griffiths et al. 2006, 2008, 2011). Az MS élethosszig tartó változatának összesített pontszámai 2 hónappal a pszilocibin egyszeri adagolása után (Griffiths et al. 2006, 2008) és a 14 hónapos követéskor (Griffiths et al. 2008, 2011) emelkedtek, hasonlóan a jelen eredményekhez, amelyekben az LSD beadása után 1 és 12 hónappal az MS pontszámai emelkedtek. A jelen vizsgálatban a DTS miszticizmus alskála pontszámainak tartós növekedését is megfigyeltük, ami a misztikus élmények növekedését jelzi, ami összhangban van az életkori misztikus élmények növekedésével az MS-en, de nem volt hatása a többi alskálára. Ezzel szemben a pszilocibin csak kismértékben változtatta meg a DTS pontszámokat, a vallási alskálán enyhe növekedést mutatva, de a miszticizmus alskálán nem 14 hónap után a pszilocibin előtti szűréshez képest (Griffiths et al. 2011).
A jelen vizsgálat összességében nem talált az LSD tartós hatását a különböző személyiségjellemzők mérésére 1 vagy 12 hónappal az LSD beadása után. Nem erősítettük meg azt a vizsgálati hipotézisünket, hogy az LSD növelné a NEO-FFI vonás nyitottságát. A jelen vizsgálatban az LSD személyiségre gyakorolt hosszú távú hatásainak hiányával ellentétben a NEO-PI nyitottsági pontszámok 2 héttel egy alacsonyabb dózisú LSD (75 μg i.v.) beadása után növekedtek egészséges, többnyire jelentős korábbi LSD-használattal rendelkező alanyoknál (Carhart-Harris et al. 2016a). Ezek a középtávú személyiségváltozások valószínűleg átmeneti jellegűek voltak. Összhangban a jelen LSD utánkövetési eredményekkel, a pszilocibin nem változtatta meg a személyiségjellemzők értékelését 2 vagy 14 hónappal az egyszeri pszilocibin adag után a pszilocibin előtti szűréshez képest (Griffiths et al. 2006, 2008). Bár a pszilocibin beadása után 14 hónappal a nyitottság növekedését észlelték a két vizsgálat összevont elemzésében (MacLean et al. 2011), egy másik, ugyanezen csoport által végzett újabb vizsgálat ismét nem találta a pszilocibin hatását a NEO-PI személyiségmérésekre 6 hónappal a pszilocibin beadása után (Griffiths et al. 2017). A STAI-n mért trait szorongásértékelések az LSD beadása után nem változtak a jelen vizsgálatban az LSD előtti szűréshez képest. Ezzel szemben az LSD csökkentette a trait szorongás értékelését olyan betegeknél, akiknél a szorongás életveszélyes betegségekkel állt összefüggésben (Gasser et al. 2014, 2015).
Összességében a kontrollált klinikai vizsgálatok eredményei, beleértve a jelen vizsgálatot is (Griffiths et al. 2006, 2008, 2011, 2017; MacLean et al. 2011; McGlothlin et al. 1967), összhangban vannak azzal a nézettel, hogy a szerotonerg hallucinogének elsősorban az életre szóló misztikus élmények tartós növekedését és tartós pozitív hatásokat eredményeznek az attitűdökre, a hangulatra és a viselkedésre, amelyeket szubjektíven a hallucinogén élménynek tulajdonítanak. Ezzel szemben a szubjektíven érzékelt változások nem eredményeztek releváns, hosszú távú változásokat a személyiségjellemzők méréseiben egészséges alanyoknál.
Az LSD és a pszilocibin használatát misztikus élményekkel hozták összefüggésbe (Barrett és Griffiths 2017; Lyvers és Meester 2012). A hallucinogén pszilocibin által kiváltott misztikus élményekről kimutatták, hogy egészséges alanyoknál hosszú távú pozitív hatásokkal (Griffiths et al. 2017; MacLean et al. 2011) és betegeknél terápiás eredményekkel járnak (Garcia-Romeu et al. 2015; Griffiths et al. 2016; Ross et al. 2016). Érdekes vizsgálati irányvonal az, hogy feltárjuk azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak ezekhez a misztikus élményekhez, és hogy ezek konkrétan előre jelzik-e a hallucinogének hosszú távú hatásait. A misztikus típusú élmények még a droghatás szubjektív intenzitásának ellenőrzése után is előre jelezték a betegek pozitív terápiás eredményeit (Griffiths et al. 2016; Ross et al. 2016). A pszilocibinnel egészséges alanyokon végzett korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan (Griffiths et al. 2008, 2017), a jelen vizsgálat azt találta, hogy az LSD hosszú távú hatásai összefüggnek az LSD-re adott akut válasz mértékével. Az 5D-ASC pontszámok által tükrözött általános tudatmódosulások azonban jobban megjósolták az LSD hosszú távú hatásait, mint a specifikusabb akut misztikus típusú élmény értékelései, például az MS akut összpontszámok vagy a MEQ30 pontszámok. A jelen eredmények tehát arra utalnak, hogy az LSD által akutan kiváltott általános tudatmódosulások hozzájárulhatnak az LSD tartós pozitív hatásaihoz normál alanyoknál és betegeknél (Gasser et al. 2015; Liechti et al. 2017).
Az akut hallucinogén-indukált misztikus típusú élmények mértékéről kimutatták, hogy elsősorban dózisfüggő (Griffiths et al. 2011). A meditáció/spirituális gyakorlat nagyobb aránya vagy a spirituális gyakorlat nagyobb mértékű támogatása szintén növelte az akut misztikus típusú hatások értékelését, és hozzájárult a pozitív hosszú távú hatásokhoz egy olyan csoporthoz képest, amely pszilocibint, de kevesebb spirituális támogatást kapott (Griffiths et al. 2017). Ebben a vizsgálatban az összes résztvevőnek javasolt spirituális gyakorlatok közé tartozott a napi 10-30 perces meditáció, tudatossági gyakorlat, naplóírás és más, személyesen a spirituális növekedést elősegítőnek ítélt tevékenységek (Griffiths et al. 2017). A spirituális gyakorlatok magas szintű támogatása azonban magában foglalta a meditáció és a spirituális tudatosság spirituális gyakorlatainak megvalósítását és fenntartását megvitató párbeszédes csoportüléseket, valamint a tanulmány kezdetétől a 6 hónapos utánkövetésig összesen 35 óra vezető-résztvevői kapcsolatot, szemben a csoportülések nélküli csoportülésekkel és a kevesebb spirituális támogatást nyújtó csoportban mindössze 7 óra kapcsolattartással (Griffiths et al. 2017). A hallucinogén akut misztikus típusú hatásának abszolút értékelései az MS és a MEQ tekintetében általában magasabbak voltak Griffiths és munkatársai vizsgálataiban (Barrett et al. 2015; Griffiths et al. 2006, 2008, 2011, 2017), mint a jelen vizsgálatban (Liechti et al. 2017). Fontos, hogy ez mind a hallucinogén, mind a kontroll körülmények között így volt, míg az MS és MEQ pontszámok akut hallucinogén okozta emelkedése a kontroll körülményekhez képest nagyobb volt az LSD, mint a pszilocibin beadása után (Barrett et al. 2015; Griffiths et al. 2006, 2011; Liechti et al. 2017). A jelen vizsgálatban az LSD 61%-os átlagos MEQ30 értékelést és teljes misztikus élményt csak két alanynál (12,5%; Liechti et al. 2017) eredményezett. Ezzel szemben a pszilocibin 77%-os átlagos MEQ30 pontszámértékelést és teljes misztikus élményt produkált az alanyok 67%-ánál (Barrett et al. 2015). A placebo vagy az aktív placebo (azaz a metilfenidát) azonban ezekben a vizsgálatokban is 23, illetve 33%-os MEQ30 átlagértékelést produkált (Barrett et al. 2015), ami a vizsgálatok közötti releváns különbségekre utal, beleértve a vizsgálati alanyok jellemzőit (készlet) és a környezetet (Barrett és Griffiths 2017). Griffiths és munkatársai (Griffiths et al. 2006, 2011) tanulmányaival ellentétben a jelen vizsgálat résztvevői többnyire egyetemi hallgatók voltak. A részvételért pénzbeli kompenzációt kaptak, és nem volt kötelező a spirituális aktivitásuk (Liechti et al. 2017; Schmid et al. 2015). A jelen vizsgálat résztvevőinek személyes vagy tudományos érdeke volt a hallucinogén tudatmódosító hatásainak biztonságos kórházi környezetben történő megtapasztalása, de a kutatócsoport nem közvetített kifejezett elvárásokat vagy misztikus vagy tartós hatásokra vonatkozó utalásokat. Így ezek a különbségek a vizsgálati populációban (spirituálisan aktív vs. nem kifejezetten aktív), az előkészítésben (misztikus/tartós hatások sugalmazása vs. nem sugalmazás) és a környezetben (kifejezetten a vizsgálathoz kialakított esztétikus, nappali jellegű környezet vs. kórházi kórterem) valószínűleg a jelen vizsgálatban a misztikus típusú hatásoknak a Griffiths és munkatársai (Griffiths et al. 2006, 2011) által végzett vizsgálatokhoz képest összességében alacsonyabb értékelését okozták. Emellett nem figyeltünk meg releváns misztikus típusú hatásokat a placebo beadása után (Liechti et al. 2017), míg a Griffiths és munkatársai által végzett vizsgálatokban az alanyok körülbelül 5%-a tapasztalt kifejezett vagy teljes misztikus élményt a placebót követően (Barrett et al. 2015; Griffiths et al. 2011). A Griffiths és munkatársai által végzett vizsgálatok beállításai tehát úgy tűntek, hogy erősen optimalizáltak a misztikus élmények kialakulásának elősegítésére (Barrett és Griffiths 2017), míg a más csoportok által végzett vizsgálatokban kevesebb misztikus típusú élményről számoltak be (Carhart-Harris és mtsai. 2016a; Gasser és mtsai. 2015; Liechti és mtsai. 2017; Studerus és mtsai. 2011, 2012). Figyelemre méltó, hogy a jelen vizsgálatban az LSD (200 μg) és a pszilocibin (30 mg/70 kg) hatása az 5D-ASC pontszámokra hasonló volt (Griffiths et al. 2017; Liechti et al. 2017), ami a különböző beállítások és akut misztikus élmények ellenére hasonló tudatváltozásokra utal. Továbbra is vizsgálandó, hogy a magas akut misztikus élmények és a kapcsolódó hosszú távú hatások valóban mit tükröznek. Magas MEQ pontszámokat (placebót követően is) olyan beállításokban figyeltek meg, amelyek több spirituális gyakorlattal/támogatással jártak, és ezek a pontszámok és a kapcsolódó hosszú távú változások részben az ilyen beállításokat tükrözhetik (Griffiths et al. 2017), és nem önmagában a pszilocibin hatásait. Végül, az 5D-ASC és a MEQ akut hatásértékelések a jelen vizsgálatban egymással korreláltak (Liechti et al. 2017). Valójában mind az 5D-ASC, mind a MEQ akut hatásértékelései szignifikánsan előre jelezték a szubjektív jóllét és az életelégedettség hosszú távú változásait a PEQ-n 12 hónapra a jelen vizsgálatban. Ezzel szemben úgy tűnt, hogy a MEQ-értékelések és így kifejezetten a misztikus típusú élmények elsősorban a spirituálisan aktívabb alanyoknál jelezték előre a pszilocibin különböző hosszú távú hatásait (Griffiths et al. 2008, 2017).
A jelen vizsgálatnak számos korlátja van. Először is, a vizsgálat nem tartalmazott valódi kontrollfeltételt az LSD hosszú távú hatásainak vizsgálatára (pl., egy párhuzamos kontrollcsoport a hosszú távú hatások és nem csak az LSD akut hatásai tekintetében). A tartós hatásokat szubjektíven az LSD-élménynek tulajdonították és/vagy az LSD-ülés előtti mérésekkel hasonlították össze időben és az alanyokon belül. Így nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy ezek a szubjektív hatások mindegyike az LSD pozitív hosszú távú hatásaira vonatkozó várakozásoknak volt tulajdonítható. Másodszor, a vizsgálati minta kicsi volt, és nem rendelkezett elegendő energiával a személyiségre gyakorolt kis hatások kimutatásához. Harmadszor, a kérdőíveket korábban angol nyelven használták, de többnyire nem voltak validálva, és a fordításokat nem validálták német nyelven. Negyedszer, a vizsgálatot egészséges alanyokon végezték, és számos biztonsági óvintézkedést alkalmaztak (Johnson et al. 2008). Ezért az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók más beállításokra vagy betegekre. Negatív akut reakciók vagy negatív hosszú távú hatások különböző populációkban vagy környezetekben előfordulhatnak (Carbonaro et al. 2016; Halpern et al. 2016).
Összefoglalva, 1 év elteltével egyetlen LSD-élmény személyes jelentést és fokozott jólétet eredményezett, amelyet szubjektíven az LSD-élménynek tulajdonítottak, de nem történt releváns változás a személyiségjegyek mérésében.