Beszámolók vitatják az ápolónők kibővített tevékenységi körét
2010-ben az Institute of Medicine (IOM) a Robert Wood Johnson Alapítvánnyal közösen kiadott egy jelentést “Az ápolás jövője: Változások vezetése, az egészségügy előmozdítása”. A közös munka célja az volt, hogy feltárja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés növelésének lehetőségeit a megfizethető ellátási törvény elfogadásának eredményeként. Következtetésük az volt, hogy “a fejlett gyakorlatú regisztrált ápolókat (NP-ket) fel kell kérni arra, hogy képzettségük és kompetenciájuk alapján teljesítsék ki és terjesszék ki az alapellátásban rejlő lehetőségeiket a praxisok között. “6 A 18 bizottsági tag közül csak ketten voltak orvosok, akik közül az egyik a CVS Caremark vezető orvosigazgatója volt.
A Council of Medical Specialty Societies (CMSS), amely 34 társaságot képvisel, amelyeknek összesített tagsága több mint 650 000 amerikai orvost számlál, úgy véli, hogy “a nem orvos klinikusok nemzetünk egészségének kritikus szereplői, és hogy az ápolók pótolhatatlan tagjai a magas színvonalú, betegközpontú egészségügyi ellátó csapatnak”. Az IOM-jelentés cáfolatában a CMSS azt állítja, hogy “az ápolók az orvos által vezetett orvosi otthon kontextusában kiválóan alkalmasak arra, hogy segítsenek az újonnan fedezett megelőző szolgáltatások nyújtásában. “7
Az Egyesült Államokban az NP-k földrajzi eloszlásáról szóló meglévő tanulmányok azt mutatják, hogy az NP-k jobban koncentrálódnak a városi területeken, mint az orvosok: az NP-k 85 százaléka nagyvárosi megyékben dolgozik, és csak 5,5 százalékuk gyakorol távoli vidéki megyékben2,8. Továbbá a CMSS szerint az IOM jelentése “nem részletezi azokat a szükséges klinikai és oktatási normákat, amelyek egy ilyen kiterjesztés alapját képeznék, és nem fordít kellő figyelmet az ajánlásaihoz kapcsolódó költségvonzatokra”. A CMSS az IOM-jelentést kritizálva rámutat, hogy egy frissen végzett, mindössze 500 órányi klinikai tapasztalattal rendelkező NP jogszerűen vehetne fel betegeket egy kórházba vagy hospice-ba, vezethetné a betegellátó csoportot, és ugyanolyan szintű költségtérítést kapna, mint egy orvos.7 Más tanulmányok kimutatták, hogy az NP-k több laboratóriumi és diagnosztikai vizsgálatot rendelnek, mint az orvosok, ami ellentmond az egészségügyi költségek csökkentésének.9,10
Az American Medical Association (AMA) elismeri, hogy a nem orvosok, köztük az NP-k is képesek alapvető betegellátást nyújtani, de az ilyen ellátást “a legmegfelelőbb egy orvos által vezetett csapat részeként nyújtani”. Ezen túlmenően az AMA kijelenti, hogy “az ápolók kritikus szerepet játszanak az egészségügyi csapatban, de nem helyettesíthetik az orvosok oktatását és képzését. Mivel mind az ápolókból, mind az orvosokból hiány van, az ápolók felelősségének növelése nem válasz az orvoshiányra. A kutatások azt mutatják, hogy azokban az államokban, ahol az ápolók önállóan praktizálhatnak, az orvosok és az ápolók továbbra is ugyanazokon a városi területeken dolgoznak, így az ápolók önálló praxisának növelése nem segített megoldani a vidéki területeken jelentkező orvoshiány problémáit. Folytatni kell az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az egészségügyi szakemberek olyan területekre jussanak, ahol hiány van, annak érdekében, hogy minden beteg számára javuljon az ellátáshoz való hozzáférés. “11
Összefoglalva, mindannyian kiváló betegellátásra vágyunk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az orvosok vitathatatlanul a legképzettebbek és legjobban felkészültek az egészségügyi ellátórendszer vezetésére. Nem szabad összekevernünk a hozzáférhetőséget az egészségügyi ellátás minőségével, ha engedélyezzük, hogy az NP-k orvosi felügyelet nélkül praktizálhassanak.