Az osteoarthritis (OA) fájdalmas és legyengítő ízületi betegség, és a rokkantság egyik vezető oka (Villafañe et al., 2015). A tüneteket okozó OA társadalmi-gazdasági költségei és terhei az öregedő népességgel együtt világszerte nőnek. Klinikailag az állapotot ízületi fájdalom, érzékenység, crepitus, merevség és mozgáskorlátozottság jellemzi, esetenként váladékozással és változó mértékű helyi gyulladással, különösen, ha ezek a betegek 50 évnél idősebbek (Felson, 2009). Ez az állapot progresszív, és funkcionális hanyatláshoz és az életminőség csökkenéséhez vezet, ami jelentős egészségügyi és társadalmi költségekkel jár. Az OA előfordulása fizikai aktivitás szerint eltérő. Az általános ízületi hipermobilitás összefüggésbe hozható az OA-val, de a fizikai aktivitás szerinti különbségek nem ismertek. Az egyes foglalkozásokban rejlő bizonyos ismétlődő tevékenységeket régóta összefüggésbe hozták és továbbra is összefüggésbe hozzák az OA nagyobb kockázatával (Ebell, 2018). Ez a vezércikk új kutatási eredményeket emel ki.
A közelmúltban készült szisztematikus áttekintések (Hurley és mtsai., 2018; Schiphof és mtsai., 2018) következtetése az, hogy a mozgásterápia mérsékelt pozitív előnyökkel jár a tüneti OA-ban szenvedők számára. Az izomerősítés és az erő-, hajlékonysági és aerob gyakorlatok kombinációit tartalmazó programok kedvezőbbek a fájdalom és a fogyatékosság szempontjából, mint az általános aktivitás (pl. séta). A tanulmányok többsége térd OA-ban szenvedő emberekkel foglalkozik (Schiphof és mtsai., 2018); azonban a mozgásterápia kedvező hatásait a kéz OA-val kapcsolatos tanulmányokban is megfigyelték. Például közepes minőségű bizonyítékot találtunk arra, hogy a manuális terápiával vagy sínnel kombinált gyógytorna javítja a fájdalmat a kéz OA esetében (Bertozzi és mtsi., 2015; Kjeken és mtsi., 2011). A mozgásterápia előnyei túlmutatnak a fájdalmon és a fizikai funkciókon: a csípő- és térd OA-ban szenvedőknél mérsékelt hatást gyakorolnak a depresszióra (Hurley és mtsai., 2018). A mozgásterápiát és a testmozgással kapcsolatos oktatást tartalmazó programok ajánlottak az aktivitástól való félelem csökkentésére és a betegek mozgásos programokban való elkötelezettségének javítására.
A fájdalom az OA-ban gyakran aktivitással kapcsolatos; az állandó fájdalom gyakran a betegség későbbi szakaszában válik jellemzővé (Collins és mtsi., 2014). Az OA-ban jelentkező fájdalom nem egyszerűen az érintett ízület strukturális változásainak tulajdonítható, hanem a strukturális változás, a perifériás és a központi fájdalomfeldolgozó mechanizmusok közötti kölcsönhatás eredménye. A nociceptív rendszer neuroplasztikus változásai, például a perifériás és központi szenzitizáció elősegítik a fájdalomfeldolgozást (Clauw és Hassett, 2017; Villafañe, 2018). Ez a mechanizmus magában foglalja a központi idegrendszer torzult szenzoros feldolgozását, a leszálló fájdalomgátló mechanizmusok hibás működését, a fájdalmat elősegítő mechanizmusok fokozott aktivitását és az elülső cinguláris kéregben lévő neurális szinapszisok hosszú távú potenciálódását, amely a fájdalomélményeket fokozhatja annak mértékének, időtartamának és térbeli kiterjedésének növelésével (Arendt-Nielsen, 2017). Az ellentmondásos bizonyítékok ellenére több szerző arra a következtetésre jutott, hogy a térd-, csípő-, derék-, váll- és kézfájdalom kronifikációjának lehetséges magyarázata – az ízületi degeneráció egyidejű romlásának hiányában – a központi szenzitizációval magyarázható (Villafañe és mtsai., 2013). Az OA-fájdalmat általános tényezők, például anyagcsere-változások és cukorbetegség, genetikai és pszichológiai tényezők is súlyosbíthatják (Schaible, 2018). Az ilyen tényezők súlya meghatározhatja az egyes betegek fájdalomképét.
Az OA jelentős és növekvő terhet ró az egyénekre és a társadalomra. Erre a bonyolult rendellenességre nincs megoldható terápia, és továbbra is alapvető szükség van az OA új, nem farmakológiai beavatkozásainak azonosítására. A multimodális mozgásterápia pozitív hatással van a tüneteket okozó OA-ban szenvedők életminőségére, és az állapot számos szempontból megegyezik más krónikus fájdalomállapotokkal. Az OA és megnyilvánulásainak megértése az elmúlt években bővült; így a betegség kezelésére szolgáló terápiás és kezelési lehetőségek is.