Compiled by Whitney Cranshaw, Colorado State University:
Colorado Insects of Interest
Pillbug
1. ábra. Pillbogár.
Tudományos név: Armadillium vulgare (Latreille)
Class: MalacostracaRend: Isopoda Család: Armadillidiidae
Identifikáció és leíró jellemzők: A pillebogár testét egy sor kiemelkedő lemez borítja, ami páncélozott jármű benyomását kelti. Általános színe kékesszürke, és gyakran feltűnő némi sárga foltosság. Hét pár lábuk van, mindegyik megközelítőleg azonos méretű és formájú. A viszonylag kis hasüreg szegmensei többé-kevésbé összenőttek, és egy pár végálló függelék, az uropodák állnak ki a végéből. A fejen két pár csáp jelenik meg, de az egyik sokkal hosszabb, mint a másik, és a rövidebb pár a test alá nyúlik. Látásuk minimális, mivel csak néhány egyszerű okcellával rendelkeznek, amelyek érzékelik a fényt.
2. ábra. Pillbogár alulról.
Elterjedés Coloradóban:
Élettörténet és szokások: Az eredetileg Európában honos, behurcolt ízeltlábú ma már az egész államban megtalálható.
Élettörténet és szokások: A pillebogarak dögevők, elsősorban nedves, rothadó növényi anyagokkal táplálkoznak, amelyeket apró szájszervükkel rágnak meg. Néha a zsenge kerti palántákon is táplálkoznak, de ritkán okoznak jelentős károkat, és a kertekben legfeljebb kisebb kártevőnek számítanak. Természetes élőhelyükön nagyon hasznosak a tápanyagok újrahasznosításában, mivel az elhalt növényi anyagot felaprítják, hogy az lebomolhasson és teljesen lebomolhasson. A táplálkozás általában éjszaka történik; a napot általában fedett helyen töltik. Napközben gyakran lehet őket látni, ha az időjárás borult vagy egy friss eső után.
3. ábra. Pillebogarak kis csoportja deszka alatt.
4. ábra. Védekezésbe göngyölt pillebogár.
A pillebogarak rákfélék lévén kopoltyúikkal jutnak oxigénhez. Ezek vékony hártyaszerű területek a testük alján. E szárazföldi fajok működéséhez a kopoltyúknak folyamatos nedvesítésre van szükségük, és ez a követelmény a pillebogarakat olyan területekre korlátozza, ahol időszakosan nedves fedezéket találnak. Ezen kívül uropodáknak nevezett farokszerű szerkezetekkel is rendelkeznek, amelyek segítenek nekik a nedvesség megszerzésében. Az uropodák a víz felszívására szolgálnak, lehetővé téve számukra, hogy testük mindkét végéből igyanak.
A pillangósbogarak a telet kifejlett állapotban töltik, deszkák vagy más védelmet nyújtó törmelékek alatt védve. Tavasszal aktívvá válnak, és párzásra is sor kerülhet, a hím gyakran őrzi a nőstényt a többi hím figyelmétől. Egyes fajoknál a nőstények párzás hiányában parthenogenetikusan szaporodnak, és kizárólag nőstény klónokat hoznak létre.
A nőstények számos tojást termelnek, amelyeket aztán a hasüregükön lévő speciális tasakban, az úgynevezett marsupiumban hordoznak. Egyszerre körülbelül két tucat tojást raknak le. Miután a tojások kikeltek, a kicsinyek hosszabb ideig a marsupiumban maradnak, mielőtt végül önállóan keresgélni kezdenek. A nőstények körülbelül hat-hét hétig hordozzák a tojásokat és a kicsinyeket. Évente gyakran két tojást hoznak létre.
A fiatal pillebogár a marsupium elhagyását követő 24 órán belül először vedlik. A vedlési folyamatuk abban a tekintetben szokatlan, hogy két szakaszban történik. Először az elülső felét vedlik le, majd 2-3 nappal később a hátsó felét. E folyamat között két színű lehet a megjelenésük. Ez az egyedülálló vedlési viselkedés nyilvánvalóan segít megvédeni őket a kiszáradástól.
5. ábra. Koca-bogár.
A fejlődésük során a vedlés az első 4-5 hónapban meglehetősen rendszeresen, hozzávetőlegesen kéthetes időközönként történik. Ezt követően a vedlés rendszertelenné válik, a kifejlett egyedek továbbra is vedlenek (a rovarokkal ellentétben). A fiatal szakaszok nagyon hasonlóan néznek ki, mint a felnőttek, az elsődleges különbség a kisebb méret és a világosabb szín a fiatal egyedeknél. A pillebogarak viszonylag hosszú életűek, és két-három évig is életben maradhatnak.
A pillebogár nem őshonos Észak-Amerikában, és véletlenül került be Európából. Azonban széles körben elterjedt, és Coloradóban gyakori faj. Gyakran az kelti fel a legnagyobb figyelmet, hogy a pillebogár védekezésképpen képes gömbölyödni, ami egy olyan kedvelt trükk, amely a gyerekeknek mindig örömet okoz. Gyakran nevezik őket “roly-polipoknak” vagy ritkábban “burgonyabogaraknak”. Nagy-Britanniában a pillebogarat és a vele rokon koca-bogarakat gyakran “fatetűként” emlegetik.
Related Species: A szárazföldhöz alkalmazkodott rákfélék néhány más európai faja is megtelepedett Észak-Amerikában. Koca poloskák néven ismertek (leggyakrabban a Porcellio scaber és az Oniscus asellus fajokkal találkozhatunk), megjelenésük nagyon hasonlít a pillepoloskáéhoz, de testük valamivel laposabb, és nem képesek szorosan gömbölyödni. Ezenkívül Észak-Amerikában mintegy 130 vízi izopoda faj él a vízben. Ezek többsége őshonos faj.
Az itt közölt információkat azzal a tudomásulvétellel adjuk meg, hogy nem áll szándékunkban megkülönböztetés, és hogy a kereskedelmi termékek felsorolása, amely ehhez az útmutatóhoz szükséges, nem jelenti a szerzők vagy Nebraska, Colorado, Wyoming vagy Montana állam kiterjesztő szolgálatainak jóváhagyását. A felsorolásban nem szereplő termékek vagy berendezések kritikája sem burkoltan, sem szándékosan nem szerepel. A folyamatosan változó címkék, törvények és előírások miatt a Kiterjesztő Szolgálatok nem vállalhatnak felelősséget az itt szereplő vegyszerek javasolt felhasználásáért. A növényvédő szereket jogszerűen kell alkalmazni, betartva a növényvédőszer-tartályon található összes címkeutasítást és óvintézkedést, valamint minden kiegészítő címkézést és az állami és szövetségi növényvédőszer-szabályozó szervek szabályait. Az állami szabályok és előírások, valamint a különleges növényvédőszer-használati engedélyek államonként eltérőek lehetnek: az Ön államában és településén alkalmazandó szabályokról, előírásokról és engedélyekről érdeklődjön az illetékes állami mezőgazdasági minisztériumnál.