A középső ujjperc tengelye is elvékonyodik a disztális vége felé, és a proximális ujjperchez hasonlóan kissé alagút alakú keresztmetszetű, lekerekített háti és lapos tenyéri felülettel. A középső ujjperc oldalai szintén megemelkednek, a flexor digitorum profundus ínt lekötő ínhüvely rögzítése miatt.
A középső ujjperc feje csiga alakú, ezért morfológiáját tekintve hasonló a proximális ujjperc fejéhez, bár nyilvánvalóan sokkal kisebb. A DIP-ízület anatómiája nagyon hasonló a PIP-ízület anatómiájához, mivel ez is egy egytengelyű csuklóízület, amely csak egy síkban képes jelentős mértékű mozgásra. Az MCP-ízületben történő hajlítás során a lábközépízületben történő nyújtást a lumbális izmok9 hozzák létre, amelyek a flexor digitorum profundus izom inaiból erednek, és a dorsalis digitális tágulatba illeszkednek (Long és Brown, 1964; Goldberg, 1970).
A disztális ujjpercek (néha a latin “karom vagy köröm” jelentésű “ungual phalanges”-nek is nevezik) jellegzetesek a nem ízületi szabad disztális végtagjuk miatt, és gyakran mondják, hogy kissé háromszög alakúak, proximálisan a legszélesebbek, majd a disztális pólus felé keskenyednek. Valójában nagyon találóan “szigony” alakúnak írják le, tekintettel a disztális végtag mindkét oldalán proximálisan elhelyezkedő két tüskeszerű nyúlványra. A pollicealis disztális ujjperc nemcsak a leghosszabb, hanem lényegesen robusztusabb is, mint bármelyik másik disztális ujjperc.
Az első disztális ujjperc rendellenes rövidségét brachymegalodaktilizmusnak nevezik, és 40%-os penetrációval autoszomális dominánsnak ismerik el (Straus, 1942; Goodman et al., 1965; Poznanski et al., 1971a).10 Az esetek körülbelül 74%-ában szezámcsont van jelen a pollicealis interphalangealis ízületben, de ez az ízület kapszulájában és nem a flexor pollicis longus izom ínjában fordul elő (Joseph, 1951b).
Érdekes megjegyezni, hogy a fennmaradó négy ujjpercben a disztális ujjperc hosszában nagyon kevés különbség van, de robusztusságukban jelentősen különböznek, a harmadik a legrobosztusabb, amelyet csökkenő sorrendben a második, a negyedik és végül az ötödik követ, amely a leggracilebb. A disztális ujjperc proximálisan, a DIP-ízületnél csuklik össze a középső ujjperc fejével, és a bázisán két, néha eléggé homorú, homorú ízületi fazetta található. A dorzális felület sima, és az alapja a hüvelykujjban az extensor pollicis longus ín és a többi ujjpercben az extensor digitorum ín rögzítési helye. Az ujjperc disztális pólusa sima, és mélyen a körömhöz simul. A tenyérfelület érdesebb, és az alap lapított, hogy a flexor digitorum profundus ín behatolását a medialis négy ujjpercben és a flexor pollicis longus ínt a hüvelykujjban befogadja (Wilkinson, 1953). A hüvelykujjban a fő középső ínnyúlvány és a két oldalsó ínszalag különálló, jól körülhatárolt gumókra helyeződhet. Az ujjak terminális ujjpercében a hajlító inak rögzítésére szolgáló érdesítést proximálisan egy keresztirányú csontos gerinc korlátozza, míg distalisan az ín az ízületi peremtől több mint félig a tenyérgumó tövéhez csatlakozik (Wilkinson, 1951). A palmaris tuberositas (tuberositas unguicularis) az ujjperc disztális pólusánál a digitális rostos-zsíros párna rögzítési helye, amely az ujjperc pulpáját rögzíti.