Pókgyógyászat

Kezdetben semmi sem létezett: se Föld, se Ég, se Nap, se Hold. Csak sötétség volt mindenütt. Hirtelen a sötétségből egy vékony korong emelkedett ki, egyik oldala sárga, másik oldala fehér volt, és a levegőben lebegve jelent meg. A korongban egy kis szakállas férfi ült, a Teremtő, az, aki fent él.

Mintha hosszú szunyókálásból ébredt volna, mindkét kezével megdörzsölte a szemét és az arcát. Amikor belenézett a végtelen sötétségbe, fény jelent meg fölötte. Lenézett, és fénytengerré változott. Keleten a hajnal sárga csíkjait teremtette meg. Nyugatra mindenütt sokféle színű árnyalatok jelentek meg.

A különböző színű felhők is megjelentek. A Teremtő megtörölte izzadó arcát, és kezeit összedörzsölve, lefelé nyomta őket. Íme! Egy ragyogó felhő, amelyen egy kislány ült.

“Állj fel, és mondd meg, hová mész” – mondta a Teremtő. De a lány nem válaszolt. Újra megdörzsölte a szemét, és a jobb kezét nyújtotta a Szülők Nélküli Lánynak.
“Honnan jöttél?” – kérdezte a lány, és megfogta a kezét. “Keletről, ahol most világos van” – felelte, és a lány felhőjére lépett.

“Hol van a Föld?” – kérdezte a lány.

“Hol van az ég?” – kérdezte, és elénekelte: “Gondolkodom, gondolkodom, gondolkodom azon, hogy mit fogok legközelebb teremteni”. Négyszer énekelt, ami a mágikus szám volt.

A Teremtő a kezével végigsimította az arcát, összedörzsölte, majd széttárta a kezét! Előttük állt a Napisten. Teremtő ismét megdörzsölte izzadt homlokát, és a kezéből leesett Kicsi-Fiú. Teremtő, Napisten, Szülő nélküli lány és Kisfiú mélyen elgondolkodva ültek a kis felhőn.

“Mit csináljunk legközelebb?” – kérdezte Teremtő. “Ez a felhő túl kicsi ahhoz, hogy élni tudjunk rajta.”

Aztán megalkotta a Tarantulát, a Nagy Göncölszekeret, a Szelet, a Villámcsinálót és néhány nyugati felhőt, amelyekben a Villámcsinálót, amelyet éppen befejezett, elhelyezhette.

A Teremtő így énekelt: “Alkossuk meg a Földet. Gondolok a Földre, Föld, Föld, Föld, gondolok a Földre” – énekelte négyszer.

Mind a négy isten kezet fogott. Eközben izzadságuk összekeveredett, és a Teremtő megdörzsölte a tenyerét, amiből egy kis kerek, barna golyó esett ki, nem sokkal nagyobb, mint egy babszem. Teremtő belerúgott, és az kitágult. A Szülők Nélküli Lány belerúgott a labdába, és az még jobban megnagyobbodott. Napisten és Kisfiú felváltva adtak neki kemény rúgásokat, és a labda minden alkalommal kitágult. A Teremtő azt mondta Szélnek, hogy menjen a labda belsejébe, és robbantsa fel.

Tarantula egy fekete zsinórt fonott, és a labdához erősítve gyorsan elkúszott kelet felé, miközben teljes erejéből húzta a zsinórt. Tarantula megismételte egy kék zsinórral délre, egy sárga zsinórral nyugatra, és egy fehér zsinórral északra. Hatalmas húzásokkal minden irányban a barna gömb mérhetetlen méretűre nyúlt – a Föld lett belőle! Nem látszottak dombok, hegyek vagy folyók; csak sima, fátlan, barna síkságok jelentek meg. A Teremtő megvakarta a mellkasát, összedörzsölte az ujjait, és megjelent Kolibri.

“Repülj északra, délre, keletre és nyugatra, és mondd el, mit látsz” – mondta a Teremtő.

“Minden rendben van” – jelentette Kolibri, amikor visszatért. “A Föld a legszebb, nyugati oldalán vízzel.”

De a Föld tovább gurult és fel-le táncolt. Ezért a Teremtő négy óriási oszlopot készített – feketét, kéket, sárgát és fehéret -, hogy megtámasszák a Földet. A szél vitte a négy oszlopot, és a Föld négy égtája alá helyezte őket. A Föld mozdulatlanul ült.
A Teremtő így énekelt: “A világ most létrejött, és most mozdulatlanul ül”, amit négyszer megismételt.

Aztán az égről kezdett énekelni. Nem létezett, de úgy gondolta, hogy kell lennie. Miután négyszer énekelt róla, huszonnyolc ember jelent meg, hogy segítsen megteremteni az eget a Föld felett.

A Teremtő arról énekelt, hogy főnököket csinál a Földnek és az égnek. Elküldte Villámcsinálót, hogy járja körbe a világot, aki három faragatlan lénnyel tért vissza, két lánnyal és egy fiúval, akiket egy türkizkék kagylóban találtak. Nem volt szemük, fülük, hajuk, szájuk, orruk vagy foguk. Volt karjuk és lábuk, de nem voltak ujjaik vagy lábujjaik. Napisten elküldte Légyet, hogy jöjjön és építsen egy izzasztó házat. A Szülők Nélküli Lány négy nehéz felhővel borította be.

A keleti ajtó elé egy puha, piros felhőt helyezett lábtakarónak, amit az izzadás után használhattak. Az izzasztóház belsejében négy követ fűtöttek a tűzzel. A három faragatlan lényt belehelyezték. A többiek kint gyógyító énekeket énekeltek, amíg el nem jött az idő, hogy az izzasztás befejeződjön.

Kifelé jött a három idegen, akik a varázslatos vörös felhő-takarón álltak. A Teremtő ekkor feléjük rázta a kezét, mindegyiknek ujjat, lábujjat, szájat, szemet, fület, orrot és hajat adott. A Teremtő a fiút Égi Fiúnak nevezte el, hogy az Égi Emberek főnöke legyen. Az egyik lányt Föld-lánynak nevezte el, hogy ő legyen a Föld és a termés gondviselője. A másik lányt Pollen-lánynak nevezte el, és rábízta az összes Föld-ember egészségügyi ellátását.

Mivel a Föld lapos és kopár volt, a Teremtő úgy gondolta, hogy jó móka, ha állatokat, madarakat, fákat és egy hegyet teremt. Elküldte Galambot, hogy nézze meg, hogyan néz ki a világ. Négy nap múlva visszatért, és jelentette: “Minden gyönyörű a világon. De négy nap múlva a Föld túlsó oldalán a víz megemelkedik, és hatalmas áradást okoz”. A Teremtő egy nagyon magas tűlevelű fát készített. A Szülők Nélküli Lány a fa vázát tűlevelű gumival borította be, így egy nagy, tömör gömböt alkotott. Négy nap alatt bekövetkezett az árvíz. A Teremtő felment egy felhőn, és magával vitte a huszonnyolc segítőjét.

Lány-Nélküle-szülők a többieket a nagy, üreges gömbbe tette, és a tetején szorosan lezárta. Tizenkét nap múlva a víz visszahúzódott, és az úszógömb magasan egy dombtetőn maradt. A rohanó árvíz a síkságot hegyekké, dombokká, völgyekké és folyókká változtatta. A Szülők Nélküli Lány kivezette az isteneket az úszó gömbből az új Földre.

A felhőjén vitte őket, felfelé sodródtak, amíg nem találkoztak a Teremtővel és segítőivel, akik az özönvíz idején a Földön befejezték az ég megalkotásának munkáját. A két felhő együtt ereszkedett le egy alant elterülő völgybe. Ott a Szülők Nélküli Lány összegyűjtött mindenkit, hogy meghallgassák a Teremtőt.

“Azt tervezem, hogy elhagylak benneteket” – mondta. “Azt kívánom, hogy mindegyikőtök tegyen meg mindent egy tökéletes, boldog világ megteremtéséért.”

“Te, Villám-zúgó, a felhőkért és a vízért felelsz.”
“Te, Égi Fiú, vigyázz minden Égi Emberre.”
“Te, Föld-Lány, vigyázz minden növényre és Földi Emberre.”
“Te, Virágpor-Lány, vigyázz az egészségükre és vezesd őket.
“Te, Lány-Nélküli-Szülő, rád bízom mindennek a felügyeletét.”

A Teremtő ekkor Lány-Nélküli-Szülő felé fordult, és együtt megdörzsölték a lábukat a kezükkel, majd gyorsan erőteljesen lefelé vetették őket.”

Közvetlenül közöttük egy nagy halom fa keletkezett, amely fölött a Teremtő egy kézmozdulattal tüzet teremtett. Hatalmas, gomolygó füstfelhők szálltak egyszerre az ég felé. Ebben a felhőben a Teremtő eltűnt. A többi isten más füstfelhőkben követte őt, a huszonnyolc munkást pedig otthagyta, hogy a Földet népesítsék be. Napisten keletre ment, hogy a Nappal éljen és utazzon. A Szülők Nélküli Lány nyugat felé távozott, hogy a távoli horizonton éljen. Kicsi-Fiú és Pollen-Lány felhő-lakhelyet teremtett Délen. A Nagy Göncölszekér még mindig látható az északi égbolton éjszaka, megbízható útmutató mindenki számára.

Köszönöm, hogy megosztottad a Pók-gyógyszert, alkoss, alkoss, alkoss, alkoss!