Orális pikkelysömör

Furcsa, hogy az orális pikkelysömör létezése olyan ritkának tűnik. Más papuloszkámiás betegségek, mint például a lichen planus, gyakran társulnak orális manifesztációkkal, mégis az orális psoriasis ritka a bőrbetegség gyakoriságát tekintve. Az egyik magyarázat az, hogy az orális elváltozások tünetmentesek, és nem jutnak a klinikus tudomására. Más magyarázatokra is szükség van azonban. A pikkelysömörös plakkokban jelentősen megnövekszik az epithelialis turnover ideje, és akár 3-7 nap is lehet, míg a normális epithelialis turnover 28 nap. Egyesek szerint ez a pikkelysömörben kórosan megnövekedett turnover idő megközelíti a szájhám normális regenerációs idejét, és ez a lehetőség magyarázhatja a pikkelysömörös betegek szájnyálkahártyájának látszólagos változásmentességét . Az is lehetséges, hogy a pikkelysömör szájüregi elváltozásait mind klinikailag, mind szövettanilag más tényezők változtatják meg a szájüregi mikrokörnyezeten belül, amelyeket nem ismerünk fel. Bár a szakirodalomban ellentmondás jelent meg azzal kapcsolatban, hogy léteznek-e orális psoriasis elváltozások, elegendő bizonyíték van arra, hogy a betegek egy részhalmazának a bőrbetegséggel együtt orális elváltozásai is vannak. Ez az előfordulás gyakoribb a pikkelysömör súlyos formáiban, például a generalizált pustuláris pikkelysömörben szenvedő betegeknél. A szájüregi pikkelysömör diagnózisának jó klinikai és szövettani bizonyítékokon kell alapulnia, és általában a szájüregi elváltozások klinikai lefolyásának párhuzamosan kell haladnia a bőrbetegséggel. Fontos az egyéb okok kizárása, különösen akkor, ha a bőrelváltozások hiányoznak, és az izolált orális psoriasis diagnózisa felmerül. Mivel sem a klinikai, sem a szövettani elváltozások nem teljesen specifikusak a pikkelysömörre, a betegnek holisztikus értékelésre van szüksége. Ennek ellenére a mindennapi gyakorlatban valószínűleg nem célszerű biopsziát venni a tünetmentes szájüregi elváltozásokból végleges szövettani vagy immunfluoreszcens vizsgálatok céljából. A klinikusnak azonban nagyfokú tudatossággal kell rendelkeznie, és nagy figyelmet kell fordítania a pikkelysömörös betegek szájnyálkahártyájára. Az alapos vizsgálat elengedhetetlen, mert a tünetmentes szájüregi elváltozások gyakrabban fordulhatnak elő pikkelysömörös betegeknél, ha a klinikusok az általános bőrvizsgálat során szokásosan ellenőrzik a nyálkahártyát. Ezzel szemben a kellemetlen szájüregi elváltozásokkal rendelkező betegeknél a pikkelysömörre utaló finom elváltozásokat feltáró bőrvizsgálat nyomokat szolgáltathat a szájüregi diagnózishoz. A részletes kórtörténet továbbra is a diagnózis sarokköve marad, mivel a pikkelysömör családi előzményei vagy a jelenleg remisszióban lévő pikkelysömör kórtörténete irányt mutathat az orvosoknak, amikor szájüregi elváltozásokat észlelnek.