Nyugati civilizáció

A második triumvirátus bukása után Augustus helyreállította a szabad köztársaság külső homlokzatát, a kormányzati hatalmat a római szenátusra, a végrehajtó magisztrátusokra és a törvényhozó gyűlésekre ruházva. A valóságban azonban katonai diktátorként megtartotta önkényuralmát a köztársaság felett. A törvény értelmében Augustus a szenátus által életfogytiglani hatalommal rendelkezett, beleértve a legfőbb katonai parancsnokságot, valamint a tribunusi és cenzori hatalmat. Augustusnak több évre volt szüksége ahhoz, hogy kialakítsa azokat a kereteket, amelyeken belül egy formálisan köztársasági államot lehetett volna vezetni az ő egyeduralma alatt.

Augustus a Kr. e. 30. és 2. év között egy sor olyan törvényt hozott, amelyek a Római Köztársaság alkotmányát a Római Birodalom alkotmányává alakították át. Ez idő alatt Augustus megreformálta a római adórendszert, kiépítette a hivatalos futárrendszerrel ellátott úthálózatokat, állandó hadsereget állított fel, létrehozta a pretoriánus gárdát, hivatalos rendőri és tűzoltó szolgálatot hozott létre Róma számára, és uralkodása alatt a város nagy részét újjáépítette.

Első rendezés

Az első rendezés idején Augustus módosította a római politikai rendszert, hogy a szenátusi osztályok számára elfogadhatóbbá tegye azt, elkerülve a Julius Caesar és Marcus Antonius által tanúsított nyílt tekintélyelvűséget. Kr. e. 28-ban Augustus egy kiszámított lépéssel megszüntette a diktátorként birtokolt vészhelyzeti hatalmat, és minden hatalmat és tartományt visszaadott a szenátusnak és a római népnek. A szenátus tagjai elégedetlenek voltak ezzel a kilátással, és hogy megbékítse őket, Augustus beleegyezett a rendezetlen tartományok feletti hatáskörök tízéves meghosszabbításába. Ennek eredményeként Augustus megtartotta imperiumát azokban a tartományokban, ahol Róma katonáinak többsége állomásozott. Augustus elutasította az uralkodói címeket is, ehelyett princeps civitatisnak (“első polgár”) nevezte magát. Az így kialakult alkotmányos keret a Principátus néven vált ismertté, amely a Római Birodalom első szakasza volt.

Ebben az időben Augustus olyan megtisztelő jelzőket kapott, amelyek teljes nevét Imperator Caesar divi filius Augustusnak nevezték el. Az Imperator a katonai hatalmat és a győzelmet hangsúlyozta, és kiemelte főparancsnoki szerepét. A divi filius nagyjából azt jelenti, hogy “az isteni fia”, ami fokozta uralkodói legitimitását anélkül, hogy teljesen istenítette volna. A Caesar használata kapcsolatot teremtett közte és Julius Caesar között, aki még mindig nagyon népszerű volt az alsóbb osztályok körében. Végül az Augustus név Róma illusztris és fenséges hagyományaihoz fűzött asszociációkat, anélkül, hogy súlyos tekintélyelvű felhangokat keltett volna.

Az első település végére Augustus ideális politikai helyzetben volt. Bár már nem rendelkezett diktatórikus hatalommal, olyan befolyásos identitást teremtett, hogy a hatalom természetes módon követte őt.

Második rendezés

Augustus rossz egészségi állapota miatt Kr. e. 23-ban egy második rendezést hirdettek meg. Ez idő alatt Augustus kifelé látszólag visszafogta alkotmányos hatalmát, de valójában tovább terjesztette uralmát az egész birodalomra. Augustus lemondott a tízéves konzulságról, de cserébe a következő engedményeket biztosította magának.

• Egy helyet a konzulok emelvényén a Kúria elején
• A jogot, hogy a szenátus ülésén elsőként szólaljon fel, vagy ius primae relationis
• A jogot, hogy összehívja a szenátus ülését, ami hasznos eszköz volt a politikai döntéshozatalban
• Róma gabonakészleteinek gondozása, vagy cura annonae, ami széleskörű pártfogói jogkörrel ruházta fel a plebs felett

Augustus a tribunicia potestas szerepét is megkapta, ami lehetővé tette számára, hogy Róma polgárainak gyámjaként lépjen fel. Ez a pozíció számos előnnyel járt, többek között azzal a joggal, hogy bármikor törvényeket javasolhatott a szenátusnak, amikor csak akarta, vétójoggal rendelkezett a törvények felett, és amnesztiát adhatott minden bűnnel vádolt polgárnak. Bár a tribunicia potestas szerepe ténylegesen törvényhozói felsőbbséget biztosított Augustusnak, számos pozitív, a köztársaságra visszautaló konnotációval is rendelkezett, ami Augustus pozícióját kevésbé sértővé tette az arisztokrácia számára. Rómán kívül Augustus maius imperiumot, azaz nagyobb (prokonzuli) hatalmat kapott. Ez a pozíció lehetővé tette számára, hogy hatékonyan felülbírálja a Római Birodalom bármely más tartományi kormányzójának parancsait, emellett saját tartományait és seregeit is irányíthatta.

Augustus és a Pax Romana

A Pax Romana (latinul “római béke”) a Római Birodalomban az i. sz. 1. és 2. században tapasztalt viszonylagos béke és a katonai erők minimális terjeszkedésének hosszú időszaka volt. Mivel ez az időszak Augustus uralkodása alatt kezdődött, néha Pax Augusta-nak nevezik. Tartama körülbelül 206 év volt (i. e. 27-től i. sz. 180-ig).

A Pax Romana azután kezdődött, hogy Augustus, majd Octavianus találkozott és legyőzte Marcus Antoniust az i. e. 31-i actiumi csatában. Augustus létrehozta a legnagyobb katonai mágnásokból álló juntát, és magának adta a címzetes megtiszteltetést. Azzal, hogy ezeket a vezető mágnásokat egyetlen címbe kötötte, kiküszöbölte a polgárháború kilátását. A Pax Romana a polgárháború vége ellenére sem volt azonnali, mert Hispániában és az Alpokban folytatódtak a harcok. A birodalom határain zajló folyamatos birodalmi terjeszkedési háborúk és a császári trónutódlásért folytatott egyéves polgárháború ellenére a római világ több mint két évszázadon át nagyrészt mentes volt a nagyszabású konfliktusoktól. Augustus drámaian megnövelte a birodalmat: Egyiptomot, Dalmáciát, Pannóniát, Noricumot és Raetiát csatolta magához, kiterjesztette a birtokokat Afrikában és Germániában is, és befejezte Hispania meghódítását. Róma határain túl kliensállamokból álló pufferrégióval biztosította a birodalmat, és diplomáciai úton békét kötött a problémás Pártus Birodalommal.

Augustus háromszor zárta be a Janus-kapukat (a Janus-templomhoz vezető kapuk összessége, amely békeidőben zárva volt, háború idején pedig nyitva). Az első alkalommal i. e. 29-ben, a második alkalommal pedig i. e. 25-ben. A harmadik bezárást nem dokumentálták, de a tudósok meggyőzően Kr. e. 13-ra datálják az eseményt, az Ara Pacis szertartás idejére, amelyet azután tartottak, hogy Augustus és Agrippa közösen tértek vissza a provinciák pacifikálásából.

Augustusnak némi nehézséggel kellett szembenéznie, hogy a békét elfogadható életmóddá tegye a rómaiak számára, akik ezt megelőzően 200 éven át folyamatosan háborúban álltak egyik vagy másik hatalommal. A rómaiak a békét nem a háború hiányának tekintették, hanem annak a ritka helyzetnek, amikor minden ellenfelet legyőztek és elvesztették az ellenállás képességét. Augustus kihívása az volt, hogy meggyőzze a rómaiakat arról, hogy a háború hiányában elérhető jólét jobb a birodalom számára, mint a harcból származó potenciális gazdagság és becsület. Augustus ügyes propagandával sikerrel járt. Az őt követő császárok követték példáját, olykor pazar szertartásokat rendeztek Janus kapujának bezárására, érméket bocsátottak ki a Pax Romana hátoldalán, és pártfogolták a Pax Romana előnyeit dicsőítő irodalmat.

A Ara Pacis Augustae

Az Ara Pacis Augustae, vagyis az augusztusi béke oltára az augustusi művészi propaganda egyik legjobb példája, és az új Pax Romana legfőbb szimbóluma. A szenátus rendelte meg Kr. e. 13-ban, hogy tisztelegjen az Augustus által a Hispániából és Galliából való visszatérése után létrehozott béke és bőkezűség előtt. A béke témája leginkább az Ara Pacis keleti és nyugati falán jelenik meg, amelyek mindegyike két táblából állt, bár mindkét oldalon csak kis töredékek maradtak fenn egy-egy táblából. A keleti oldalon egy azonosítatlan istennő ül, akiről a tudósok azt feltételezik, hogy Tellus, Vénusz vagy Béke lehet, egy jólétet és termékenységet ábrázoló allegorikus jelenetben. Az ölében ikrek ülnek egy gyümölcsökből álló bőségszaru mellett. A szél és a tenger megszemélyesítői veszik körül, mindegyikük egy madáron vagy egy tengeri szörnyen lovagol. A nők alatt egy bika és egy bárány, mindkettő áldozati állat, az üres teret pedig virágzó növények töltik ki. A csaknem hiányos második keleti tábla úgy tűnik, hogy egy női harcost, valószínűleg Romát ábrázol a hódítás zsákmánya közepette.

A Tellus Mater tábla az Ara Pacisból. Az Ara Pacis keleti fala, amely a Tellus Mater-t ábrázolja a termékenység és a jólét szimbólumaival körülvéve.

Augustus i. sz. 14-ben, 75 éves korában halt meg. Valószínűleg természetes halált halt, bár meg nem erősített pletykák keringtek arról, hogy felesége, Livia megmérgezte. Örökbefogadott fia (egyben mostohafia és korábbi veje), Tiberius követte őt a trónon.