Cél: A betegeknek gyakran tanácsolják, hogy az endoszkópos sinusműtétet (ESS) követően tartózkodjanak az orrfújástól, annak ellenére, hogy nincs bizonyíték, amely alátámasztaná ezt az ajánlást. Ez a randomizált vizsgálat azt vizsgálta, hogy az orrfújás az első posztoperatív héten befolyásolja-e a szubjektív és objektív klinikai eredményeket.
Módszerek: Negyven ESS-en átesett beteget randomizáltak egy beavatkozási karba, amelyben a betegek az első 7 posztoperatív napon legalább naponta kétszer fújták az orrukat, vagy egy kontrollkarba, amelyben a betegek tartózkodtak az orrfújástól. Minden betegnek engedélyezték az orrfújást 7 nap után. Az epistaxis gyakoriságát és mértékét napi napló és vizuális analóg skála (VAS) segítségével dokumentálták. A műtét utáni 1 és 4 hétben a Nasal Obstruction Symptom Evaluation (NOSE) és a Sino-Nasal Outcome Test-22 (SNOT-22) adatokat gyűjtötték, és az endoszkópiákat rögzítették a vak Lund-Kennedy-skála szerinti pontozáshoz.
Eredmények: A két csoport között nem volt különbség a vérzéses események gyakorisága és időtartama, a VAS epistaxis-pontszámok, a SNOT-22 pontszámok és a NOSE-pontszámok tekintetében minden posztoperatív időpontban. A Lund-Kennedy-pontszámok is hasonlóak voltak az 1 hetes (P = 0,0762) és a 4 hetes (P = 0,2340) posztoperatív vizitek alkalmával, de az orrfújós csoportban az orrfolyás alpontszámai javultak az első (P = 0,0075) és a második (P = 0,0298) posztoperatív viziten.
Következtetés: Úgy tűnik, hogy az orrfújás az ESS után nem javítja mérhetően az orrdugulás tüneteit vagy az általános sinonasalis életminőséget, és nem befolyásolja hátrányosan a posztoperatív epistaxis gyakoriságát vagy súlyosságát az első posztoperatív héten. Az óvatos orrfújás közvetlenül a komplikációmentes ESS után megengedhető.
A bizonyítékok szintje: 1b. Laryngoscope, 128:1268-1273, 2018.