A szexuális diszfunkciókat az jellemzi, hogy a személy szexuálisan reagáló vagy szexuális élvezetet megélő képessége jelentősen károsodik. Ez vonatkozhat az orgazmusra vagy orgazmus elérésére való képtelenségre, fájdalmas szexuális együttlétre, a szexuális aktivitástól való erős idegenkedésre, vagy eltúlzott szexuális válaszciklusra vagy szexuális érdeklődésre. Az egyénnek egyszerre több szexuális diszfunkciója is lehet.
Biológia, pszichológia és szexuális működés
A szexuális működést több tényező is megzavarhatja. Az olyan egészségügyi állapotok, mint a szklerózis multiplex, a gerincvelő sérülése vagy más idegkárosodás, a cukorbetegség, az endokrin (hormonális) rendellenességek és a klimaxos állapot mind a szexuális érdeklődés vagy a szexuális képesség problémáihoz vezethetnek. Bizonyos gyógyszereknek, például a szelektív szerotonin visszavétel gátlóknak (SSRI) szexuális mellékhatásai lehetnek. Egyes korral járó érrendszeri, idegi és hormonális változások szintén kedvezőtlenül befolyásolhatják a szexuális működést. Fontos megjegyezni, hogy ha a szexuális zavarok elsősorban egy vagy több ilyen biológiai tényezőre vezethetők vissza, akkor nem szabad pszichiátriai rendellenességként diagnosztizálni, és a kezelésnek a mögöttes orvosi problémára kell irányulnia. Sok esetben azonban az orvosi aggályok hozzájárulhatnak a szexuális problémához, bár nem feltétlenül a probléma elsődleges oka. Ilyen esetekben a pszichiátriai diagnózis megfelelő lehet.
Más pszichiátriai zavarok is hátrányosan befolyásolhatják a szexuális funkciókat. Egyik példaként a major depressziós zavarra jellemző lehet az összes vagy majdnem az összes szokásos tevékenység iránti csökkent érdeklődés. A szexuális érdeklődés tehát csökkent lehet. Ilyen esetekben a szexuális zavar külön diagnózisa nem indokolt. Azonban, ahogyan az orvosi állapotok esetében is történt, más pszichiátriai zavarok is hozzájárulhatnak a szexuális problémához, bár nem feltétlenül a probléma elsődleges oka. Ilyen esetekben a szexuális diszfunkció diagnózisa helyénvaló lehet.
Sok pszichológiai probléma, még diagnosztizálható pszichiátriai zavar hiányában is, hozzájárulhat a szexuális diszfunkcióhoz. A negatív testkép a szexualitás körüli szorongás érzéséhez vezethet, ami gátolja a vágyat vagy a képességet. A teljesítménytől való szorongás hasonlóképpen vezethet a szexuális működés problémáihoz. Stresszorok, például munkahelyi vagy családi gondok is foglalkoztathatják az egyént, befolyásolva a szexuális érdeklődést vagy teljesítményt. A szexuális trauma vagy más negatív történelmi események negatív asszociációkat hozhatnak létre a szexualitással kapcsolatban, ami aláássa a funkciót. Ilyen esetekben általában indokolt a szexuális diszfunkció diagnózisa.
A kapcsolati tényezők szintén hozzájárulhatnak a szexuális működés problémáihoz. Tisztán fizikai szinten az egyén szexuális problémái gyakran nem az egyénen belüli problémából erednek, hanem a megfelelő szexuális ingerlés hiányából a partnere részéről. Interperszonális szinten egyes párok rossz szexuális kommunikációtól szenvednek, rosszul értik meg a szexualitást, eltérőek a szexuális tevékenységgel kapcsolatos vágyaik vagy preferenciáik, vagy negatívan viszonyulnak egymáshoz. Mindezek a tényezők hátrányosan befolyásolhatják a szexuális izgalmat vagy teljesítményt. Az ilyen eseteket nem szabad pszichiátriai rendellenességként diagnosztizálni. Ismétlem azonban, a párkapcsolati problémák hozzájárulhatnak a szexuális problémához, bár nem feltétlenül a probléma elsődleges oka. Ilyen esetekben a szexuális zavar diagnózisa megfelelő lehet.
A szexuális zavar etiológiája gyakran nem egyértelmű, és klinikai ítéletre van szükség. Gyakran több lehetséges magyarázatot kell feltárni, mind orvosi, mind pszichiátriai vizsgálati eljárásokkal.