Egyezmény a közönséges és tudományos nevek használatához
A közönséges nevekben a szavakat nem írjuk nagybetűvel, kivéve, ha egy szó tulajdonnév. Például: leánykökörcsin, bodzabokor, vízijácint, floridai tavacska, kacsafű és hidrilla.
A tudományos nevek általában latin vagy görög szavakon alapulnak, és dőlt betűvel vagy aláhúzással írják őket. Például annak a vízinövénynek, amelynek Floridában a köznapi neve leánykökörcsin, a tudományos neve Panicum hemitomon vagy Panicum hemitomon.
A tudományos névnek két (vagy néha több) része van. Az első rész a nemzetségnév, a második rész pedig a faj. Például a Potamogeton floridanus egy tavacskafaj tudományos neve. A Potamogeton a nemzetség, a floridanus pedig a faj. A Potamogeton illinoensis egy másik tavacskafaj. A nemzetséget és a fajt is tartalmazó tudományos nevek használatával az emberek nagyon biztosak lehetnek abban, hogy melyik fajról van szó. Az “Eleocharis spp.” kifejezés az Eleocharis nemzetség mind a 150 fajára vonatkozik. Az elnevezések további osztályozásokkal, például alfajokkal és fajtákkal még bonyolultabbá válhatnak.
A tudományos nevekben az első szót (nemzetség) nagybetűvel írjuk, a következő szavakat (faj, alfaj stb.) pedig nem írjuk nagybetűvel. Például: Pistia stratiotes (vízisaláta), Scirpus americanus (amerikai bölény) és Saururus cernuus (gyíkfark).
A latin és a görög tudományos nevet szinte mindenki másképp ejti ki. A hivatásos botanikusok általában szakértőnek számítanak.