A feketefa akác — Acacia melanoxylon
Az Ausztrália nedves keleti és délkeleti partvidékén őshonos feketefa akác gyorsan növő, viszonylag rövid életű (20-50 év) faj. A világ számos területén, így Hawaiin is invazívnak számít. Itt gyors cserje- vagy fatakarónak használták, de a Kaliforniai Invazív Növények Leltára már az invazív-korlátozottak közé sorolja, ami vagy azt jelenti, hogy helyileg jelentős, de nem országos szintű probléma lehet, vagy pedig azt, hogy még túl keveset tudunk róla.
A fát Ausztráliában dekoratív szívfája miatt értékelik, amelyet faanyaghoz, söröshordókhoz és hangszerekhez használnak. A fajt a Fabaceae vagy hüvelyesek családjába sorolják, amelynek tagjai a növény gyökerein található csomókban élő rhizobia baktériumoknak köszönhetően megkötik a légköri nitrogént belső felhasználásra. A hüvelyesek a baktériumok nélkül nem képesek a levegőből származó nitrogént átalakítani.
A feketerigó akác gyorsan és agresszívan nő, sűrű, 40 láb magas és 20 széles örökzöld fává, amelynek ágai gyakran törékenyek. A kéreg sötétszürke és barázdált. A fiatal fán a levelek kezdetben tollasak, finoman tagoltak, apró levélkékkel, de végül a fa áttér a sötétzöld, 2-4 hüvelyk hosszú, elliptikus, lapított, párhuzamos erezetű levélnyélre, amely úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint a levelek. Gyakori a bőséges alom. Tavasszal apró, krémszínűtől a fehérig terjedő, fürtökbe tömörülő puffancsvirágok nyílnak. Ezekből vörösesbarna terméshüvelyek fejlődnek, amelyek fényes, apró, fekete magokat tartalmaznak.
A feketefa akác széles talaj- és éghajlati tűrőképességgel rendelkezik, beleértve a tengerpartot is, de a teljes napfényt és a hűvösebb, nedvesebb helyeket kedveli. Szereti a San Francisco Bay Area éghajlatát. A fa szárazságtűrő és 15-20 Fahrenheit-fokig télálló. Gyökerei a fajhoz hasonlóan agresszívek, és járdákat emelhetnek fel, de a gyökérzete sekély.
Az indiánok reumás ízületeiket pörkölt kéregfőzetbe áztatták, amelyből hatékony halméreg is készült. Tekintettel negatív tulajdonságaira, világosnak kell lennie, hogy ennek a fának, vagy egyébként a hét bármelyik fájának leírása nem jelenti az ültetés jóváhagyását. Ehelyett inkább arra szolgál, hogy többet tudjunk meg a meglévő fákról, amelyek a Délvidéken minket körülvevő lenyűgöző városi erdőt alkotják.
— Pieter Severynen