A nevem Nevada Gray (@thepaleopharmacist), 42 éves gyógyszerész és regisztrált nővér vagyok, aki Bostonban él. Egy egészségügyi vészhelyzet motivált arra, hogy kipróbáljam a ketózást és a húsevő stílusú étrendet, és 90 kilót fogytam.
A tizenéves korom végén és a húszas éveim elején kezdtem gyorsan hízni, amikor hormonális problémákkal kezdtem küzdeni, amelyek egybeestek a menstruációs ciklusommal. Változásokat vettem észre abban, ahogy a testem kinézett és éreztem, és kezdtem aggódni, hogy valami több baj van az egészségemmel.
Vizsgáltattam a hormonszintjeimet, és felfedeztem, hogy emelkedett DHEA és kóros androgénszintem van. Az orvosok policisztás ovárium szindrómát (PCOS) diagnosztizáltak nálam, egy élethosszig tartó hormonális rendellenességet, amelyre nincs gyógymód. A 90-es években, amikor ez történt az életemben, nehezen találtam sok információt a PCOS-ről.
Azzal az elhatározással, hogy megtalálom a PCOS gyógymódját és javítok az egészségemen, úgy döntöttem, hogy a művészeti pályáról az orvostudományra és a tudományra váltok. A 2000-es évek elején a diplomámat grafikai tervezésről biokémiára és ápolásra változtattam, azzal a tervvel, hogy orvosi egyetemre megyek. Miután ápolóként dolgoztam egy idegtudományi osztályon, visszamentem az iskolába, hogy gyógyszerész legyek, és 2010-ben gyógyszerészdoktori diplomát szereztem. Tudtam, hogy akadémiai szempontból nagyon sokat elértem, de egészségügyileg kezdtem elveszíteni magam.
2010-ben diplomáztam a legnehezebb súlyommal, több mint 220 kilóval (5’4” magasságban) és prediabéteszes voltam. Azon gondolkodtam, hogyan segíthetnék a betegeimen, ha magamon sem tudok segíteni?
- Azt követően, hogy közölték velem, hogy a cukorbetegség küszöbén állok, és láttam az elhízás diagnózisát az orvosi kartonomban, tudtam, hogy drasztikus lépéseket kell tennem.
- Egy másik nagy egészségügyi görbe labda jött az utamba – és ez vezetett el a keto diétához.
- A ketogén-karnivor diétám mellett a műtétem után két évig gyógytornásszal dolgoztam, aki segített visszatalálni a fittséghez.
- Öt év alatt több mint 90 kilót fogytam, és 42 évesen életem legjobb egészségi állapotában vagyok.
- A legfontosabb lecke, amit ezen az úton megtanultam, hogy hallgatnom kellett *az én* testemre.
Azt követően, hogy közölték velem, hogy a cukorbetegség küszöbén állok, és láttam az elhízás diagnózisát az orvosi kartonomban, tudtam, hogy drasztikus lépéseket kell tennem.
Felvettem egy személyi edzőt, és rengeteg időt töltöttem az edzőteremben. Elkezdtem a paleo diétát is követni, miután fitness magazinokban olvastam róla. Néhány óránként ettem, és őrült módjára készítettem elő az étkezéseket.
2014-ben, miután alig láttam eredményeket, csökkentettem a szénhidrátbevitelemet, és a következő két évben 50 kilót fogytam (ami küzdelem volt). De ahhoz, hogy ezt a 165 kiló körüli súlyt megtartsam, napi kétszeri edzéseket, órákon át tartó kardiót kellett folytatnom, és meg kellett elégednem azzal, hogy soha nem éreztem magam jól az éhségtől. Emellett a PCOS tüneteim és a prediabéteszem még mindig nem javult. Nem volt fenntartható.
Egy másik nagy egészségügyi görbe labda jött az utamba – és ez vezetett el a keto diétához.
2016 januárjában, miután majdnem két évig szenvedtem a könyörtelen hátfájástól, porckorongsérvem keletkezett a gerincem alján, ami egy ritka gerincsérüléshez, a cauda equina szindrómához (CES) vezetett, ami deréktól lefelé megbénított. Szerencsére gyorsan el tudtam jutni egy minőségi egészségügyi központba azon a reggelen, amikor arra ébredtem, hogy nem tudom mozgatni az alsó felemet, és azonnal diagnosztizálták. Sürgősségi dekompressziós műtéten estem át. A felépülés hosszú út volt, és a legnagyobb kihívás, amivel valaha is szembenéztem.
Mivel ez egy ritka diagnózis, a CES-nek nincs egy tonna tudományos szakirodalma, nem is beszélve a felépülési protokollról, így sok mindent magam próbáltam kitalálni. Mélyen belemerültem az orvosi szakirodalomba, és kapcsolatba léptem a funkcionális orvoslás szakértőivel, hogy megpróbáljam megtanulni az állapotom és a felépülésem kezelésének akár nem hagyományos módjait is.
Szigorú ketogén diétába kezdtem, amely böjtöt is tartalmazott, miután olvastam a ketózisban levés lehetséges neuroprotektív hatásairól neurológiai/neurodegeneratív állapotokban. Másfél év ketogén diéta után észrevettem, hogy jobban érzem magam, ha elsősorban húst és állati zsiradékot eszem.
Felfedeztem a húsevő diéta szószólóinak/szakértőinek, Shawn Baker, MD, Georgia Ede, MD és Amber O’Hearn munkásságát is, és elkezdtem egy húsevő diétát, amely főleg steakből, tojásból, csontlevesből, lazacból és lazac ikrából, sóból, állati zsírból és fekete kávéból állt. A szokásos amerikai étrend egyszerűen nem működött számomra. Emellett elkezdtem napi egy gallon vizet inni, és napi nyolc óra szilárd, pihentető alvást tettem a rutinom részévé.
Az alábbiakat eszem most már jellemzően egy nap:
- Reggeli:
- Főétkezés: Fekete biokávé egy evőkanál ghível keverve.
- Főétkezés: Fekete biokávé egy evőkanál ghível: Steak és tojás. Minden második nap egy csésze csontlevest iszom, és a steak és a tojás mellé egy darab vadon fogott lazacot vagy lazac ikrát.
- Vacsora: Az ebédem a napi főétkezésem.
A ketogén-karnivor diétám mellett a műtétem után két évig gyógytornásszal dolgoztam, aki segített visszatalálni a fittséghez.
A gyógytornászom segített visszanyerni az erőmet, megtanulni normális járással járni, és kijavítani az izomegyensúlyhiányt.
Azért, hogy megerősítsem magam és úgy érezzem, hogy a felépülésem alatt én irányítom a helyzetemet, a National Academy of Sports Medicine (NASM) révén személyi edzői bizonyítványt szereztem, ami nem csak egy célt adott, ami felé dolgozhattam, de egyúttal felhatalmazott egy szilárd fitneszprogram kialakítására, amely segített korrigálni a hátproblémámat. Gyorsított kardiót is végzek.
Öt év alatt több mint 90 kilót fogytam, és 42 évesen életem legjobb egészségi állapotában vagyok.
Majdnem négy évvel a gerincsérülésem és egy sor véletlen felfedezésem után, amelyekből a személyes gyógyító protokollom fejlődött ki, teljesen és teljes mértékben felépültem a cauda equina szindrómából, és sikerült a PCOS tüneteimet ellenőrzés alá vonnom, a prediabéteszemet pedig remisszióba vonnom. Nem mondom, hogy ez mindenkinél működne, aki PCOS-szel vagy prediabétesszel küzd, de ez az én történetem, és az, ami nekem bevált.
A legfontosabb lecke, amit ezen az úton megtanultam, hogy hallgatnom kellett *az én* testemre.
Hiszem, hogy a tested megmondja, mit kell tenned, és te jobban ismered a tested, mint bárki más. Arra is rájöttem, hogy nem baj, ha a szokásos egészségügyi rendszeren kívül keresünk válaszokat. Felhatalmazva éreztem magam, hogy felvértezzem magam olyan információkkal a tudomány és az orvostudomány olyan forrásaiból, amelyekre talán nem is számítottam volna, mielőtt megismertem a diagnózisomat.
A húsevő étrend nem fog minden egyes ember számára működni, és beszélj egy olyan orvossal és/vagy dietetikussal, akiben megbízol, és aki a legjobb érdekeidet tartja szem előtt, ha bizonytalan vagy az étrendeddel kapcsolatban, és olvass el mindent, amit csak tudsz, mielőtt átalakítanád a saját életmódodat. Találd meg, mi az, ami neked beválik, és kísérletezz az étrendi változtatásokkal biztonságosan.
Támogasd magad információkkal, hallgass a testedre, és válaszd azt a stratégiát, amely a legjobban működik neked, és olyan eredményeket hoz, amelyekkel elégedett vagy. És ami a legfontosabb, győződj meg róla, hogy bármilyen rendszerben is landolsz, fizikailag és érzelmileg is jól érzed magad.