A legutóbbi bejegyzésemben bemutattam a macskák megismerésének témáját és azt, amit nagyjából tudunk arról, hogyan gondolkodnak ezek az állatok. Ebben a bejegyzésben konkrétabban arról fogok beszélni, hogy mit értünk a macskák interakcióiról azzal az állattal, akivel a legtöbb időt töltik: velünk.
Az emberi jelzésekre való érzékenység
Mivel a macskákat mind háziasításra tenyésztették ki, mind pedig sok időt töltenek az emberrel, elvárható lenne, hogy bizonyos mértékig felfogják az emberi jeleket. Azonban bárki, akinek volt már macskája, tudja, hogy nem mindig reagálnak annyira, amennyire szeretnénk, hogy reagáljanak.
Az egyik mód, ahogyan gyakran megpróbálunk kapcsolatba lépni a velünk élő állatokkal, az a dolgokra való mutogatás. Lehetséges, hogy ez inkább a mi korlátainkat mutatja, mint az állatbarátainkét, hiszen ez egy kifejezetten emberi kommunikációs eszköz. Miklósi és munkatársai 2005-ben azonban egy tanulmányban kimutatták, hogy a macskák valóban képesek követni az emberi gesztusokat, hogy élelmet találjanak. A kutatók azt is vizsgálták, hogy ha nem tudtak megoldani egy feladatot, akkor a macskák egyáltalán az emberhez fordultak-e segítségért. Nem tették.
Egy másik tanulmány azt vizsgálta, hogy a macskák akkor fordulnak-e az emberhez, amikor bizonytalanok egy adott helyzetben. Ez a “szociális referálás” olyasmi, amit gyerekként és felnőttként is csinálunk, például egy bohóc kezdetben félelmetesnek tűnhet, de ha mindenki más jól szórakozik, gyorsan megtanulhatjuk, hogy ez nem egy olyan helyzet, amitől félni kell (persze mindig vannak kivételek). Hogy kiderítsék, vajon a macskák is így járnak-e el, a kutatók a macskákat kitették egy potenciálisan ijesztő, légpárnákkal díszített legyezőnek. A macskát a gazdájával együtt bevitték egy szobába, és bekapcsolták a ventilátort. A gazdinak ezután azt mondták, hogy vagy semlegesen, a ventilátortól félve, vagy boldogan és nyugodtan viselkedjen a ventilátor közelében. A kutatók azt találták, hogy a legtöbb macska (79%) a ventilátor és az emberi gazdája között nézett, úgy tűnt, hogy felmérte a reakcióját. A macskák a gazdájuk érzelmi reakciójára is reagáltak: nagyobb valószínűséggel távolodtak el a ventilátortól, amikor a gazdájuk ijedtnek tűnt, valamint nagyobb valószínűséggel léptek kapcsolatba a gazdájukkal. Nehéz ezt értelmezni, de a szerzők szerint a macskák talán biztonságot kerestek a gazdájuknál.
Más kutatások is kimutatták, hogy a macskák érzékenyek az emberi hangulatokra: kevésbé valószínű, hogy megközelítették azokat az embereket, akik szomorúnak érezték magukat, és inkább megközelítették azokat, akik extrovertáltnak vagy izgatottnak írták le magukat. Az azonban, hogy ez miért van így, nem világos.
Az emberi hang felismerése
Két kutató, Saito és Shinozuka 2013-ban kimutatta, hogy a macskák képesek felismerni gazdájuk hangját. Ennek teszteléséhez a kutatók olyan felvételeket játszottak le a macskáknak, amelyeken vagy a gazdájuk szólította őket, vagy más emberek szólították a nevüket. A macskák leginkább a gazdájuk hívására reagáltak. Ez a válasz leginkább abban nyilvánult meg, hogy a macska a fülét vagy a fejét mozgatta, nem pedig abban, hogy a hang felé sétált, mint egy kutya.
Vokális kommunikáció
A cicáknak körülbelül 9 különböző típusú hangadásuk van, míg a felnőtteknek körülbelül 16 különböző. Érdekes módon a házimacskák és az elvadult macskák hangadásukban is különböznek egymástól, ami arra utal, hogy az emberrel való kapcsolatuk befolyásolja, hogyan “beszélnek” a macskák. A macskák talán egyik legismertebb hanglejtése a dorombolás. A macskák nem csak akkor dorombolnak, amikor az ember megsimogatja őket, hanem az egymással és a kölykeikkel való interakciók során is használják ezt a hangot. Mi több, a macskák megváltoztatják a dorombolásukat, hogy megváltoztassák a hanglejtés jelentését. Amikor például ételt kérnek a gazdáktól, a macskák dorombolása megváltozik, “sürgetőbbé” és “kevésbé kellemesebbé” válik (McComb et al. 2009). Amikor élelmet kérnek, a mélyebb dorombolásba általában egy magas frekvenciájú miau is beágyazódik. Azt azonban, hogy ez a táplálékszerző hívás a macskáknak az emberrel való kapcsolatára jellemző-e, vagy más kontextusban is használják, jelenleg nem tudjuk.
A gazdához való kötődés
2007-ben Edwards és munkatársai elvégezték a szokatlan nevű “Ainsworth Strange Situation Test”-et, hogy teszteljék, a macskák jobban kötődnek-e a gazdájukhoz, mint egy véletlenszerű emberhez. Ebben a tesztben a macskát lényegében egy szobába helyezték, és megtapasztalták, hogy egyedül van, hogy a gazdájával van, és hogy egy ismeretlen emberrel van. A kutatók azt találták, hogy a macskák több időt töltöttek allogroominggal (fejbúbolással) a gazdájukkal, mint az idegennel. Emellett mindig csak a gazdájukkal követték és játszottak, az idegennel soha. A macskák általában felfedezőbbek voltak, és többet mozogtak, amikor a gazdájuk a szobában volt, mint az idegen. Mind egyedül, mind az idegennel együtt a macska általában több időt töltött éberen és az ajtó mellett ülve. A legtöbbet hangoskodtak, amikor egyedül voltak (az emberrel való együttléthez képest). Úgy tűnik tehát, hogy a macskák valóban erősebben kötődnek a gazdájukhoz, mint egy véletlenszerű emberhez, ami talán némileg megnyugtató tudnivaló.
A macskák a jelek szerint szeparációs szorongást is tapasztalnak, ami szintén arra utal, hogy kötődnek a gazdájukhoz. Amikor a macskák elszakadnak az emberi gazdáiktól, nagyobb valószínűséggel mutatnak stresszes viselkedési formákat, mint például a nem megfelelő helyekre való vizelés és ürítés, túlzott hangoskodás, destruktivitás és túlzott ápolás.
Míg a macskák megismeréséről létező tanulmányok segítettek megvilágítani megfoghatatlan lakótársaink néhány képességét, még mindig vannak a macskák viselkedésének nagy részei, amelyek még mindig nem eléggé tanulmányozottak, és azt jelentik, hogy még mindig nem értjük a macskák viselkedésének számos aspektusát. A macskák viselkedésének és az arra gyakorolt hatásunknak a jobb megértése jobb ember-macska interakciókhoz, a macskák jólétéhez és ezáltal a menhelyekre adott és elaltatott macskák számának csökkenéséhez vezet.
Főhivatkozás
Shreve, K. R. V., & Udell, M. A. (2015). Mi van a macskád fejében? A macska (Felis silvestris catus) megismerési kutatásának áttekintése múlt, jelen és jövő. Animal cognition, 18, 1195-1206.
Más hivatkozások
Edwards, C., Heiblum, M., Tejeda, A., & Galindo, F. (2007). A kötődési viselkedés kísérleti értékelése tulajdonban lévő macskáknál. Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research, 2, 119-125.
McComb K, Taylor AM, Wilson C, Charlton BD (2009) The cry embedded within the purr. Current Biology 19, R507-R508.
Miklósi, Á., Pongrácz, P., Lakatos, G., Topál, J., & Csányi, V. (2005). A vizuális kommunikációs jelek használatának összehasonlító vizsgálata a kutyák (Canis familiaris) és az emberek, valamint a macskák (Felis catus) és az emberek közötti interakciókban. Journal of Comparative Psychology, 119, 179.
Saito, A., & Shinozuka, K. (2013). A tulajdonosok hangos felismerése házimacskák (Felis catus) által. Animal cognition, 16, 685-690.