Az Egyesült Államokban az egészségügyi egyenlőtlenségek olyan különbségek, amelyek bizonyos populációk között léteznek, és amelyek befolyásolják az optimális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket és annak elérését. Az egészségügyi egyenlőtlenségeket a betegségterhelésben, a prevalenciában, a mortalitásban, a betegségek előfordulási gyakoriságában és egyéb kedvezőtlen kimenetelekben mérik. Bár a kifejezés a faji és etnikai csoportok közötti egyenlőtlenségek szinonimája, ezek a különbségek számos más dimenzióban is fennállhatnak, mint például földrajzi elhelyezkedés, nem, szexuális irányultság, életkor, társadalmi-gazdasági státusz és fogyatékossági státusz. Íme néhány olyan dimenzió, amelyben jelenleg léteznek egészségügyi egyenlőtlenségek.
A COVID-19 okozta egyenlőtlenségek
A 2020-as SARS-CoV-2 (COVID-19) világjárvány rávilágított az etnikai kisebbségeket érintő egyenlőtlenségekre az egészségügyi ellátásban. A JAMA-ban közzétett jelentés szerint a faji/etnikai hovatartozás szerinti földrajzi adatok arra utalnak, hogy az afroamerikaiak és a latinok aránytalanul nagy terhet viselnek a COVID-19-hez kapcsolódó kimenetelekben. Bár a valódi hatást csak a világjárvány végéig lehet megérteni, az már most nyilvánvaló, hogy az előzetes adatok a faji/etnikai egyenlőtlenségek következetes mintázatát mutatják. Chicagóban például a 100 000 főre jutó esetek száma a feketék és a latinok körében a legmagasabb, és e két csoport halálozási aránya is magasabb, mint a fehéreké. Hasonló eredményeket figyeltek meg New Yorkban is, még a város májusi járványának tetőpontján, amikor a latinok (187/100 000) és az afroamerikaiak (184/100 000) körében magasabb volt a COVID-19 életkorral korrigált halálozási aránya, mint a fehér (93/100 000) lakosok körében.
A szerzők szerint ezek a jelentések azt jelzik, hogy a megelőzési erőfeszítések, mint például a helyben történő elszállásolás és a társadalmi távolságtartás, az afroamerikai és latinó népesség körében kevésbé lehetnek hasznosak. Ahogy a jelentés szerzői írták: “A COVID-19-hez kapcsolódó többlethalálozásról és gazdasági zavarokról szóló első jelentések okainak megértése az egészségi egyenlőtlenségben élő népességcsoportok körében lehetővé teheti a tudományos, közegészségügyi és klinikai közösség számára, hogy hatékonyan hajtson végre beavatkozásokat ezen eredmények mérséklésére, különösen, ha 2020 őszén vagy azon túl jelentős betegség jelentkezik.”
Egészségbiztosítási egyenlőtlenségek
A kutatások azt mutatják, hogy az USA-ban az egészségbiztosítási lefedettség jelentősen eltér a faji és etnikai csoportok között, ami azért kiemelkedő, mert a nem biztosított emberek jelentős akadályokkal szembesülnek a legjobb egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén. Az afroamerikaiak és a spanyolajkúak nagyobb valószínűséggel maradnak felnőttkorukban biztosítatlanok, mint a fehérek. A kutatók szerint az alacsony jövedelmű foglalkoztatás és az egészségügyi juttatások nélküli munkahelyek hajlamossága nagymértékben hozzájárul a feketék körében a biztosítással nem rendelkezők magas arányához. A tanulmányok szerint ezek az alacsony fizetésű állások túl sokat fizetnek ahhoz, hogy jogosultak legyenek állami támogatásra, de túl keveset ahhoz, hogy magánbiztosítást vállaljanak. A kutatások azt is kimutatták, hogy a munkahelyi biztosítás hiánya a spanyolajkúak körében a magas biztosítatlanok arányának egyik fő oka. Ráadásul az egészségbiztosításhoz való hozzáférés nemcsak a foglalkoztatáshoz, hanem a házassághoz is kapcsolódik, és az afroamerikaiak és a spanyolajkúak a nem spanyolajkú fehérekhez képest kisebb valószínűséggel kötnek házasságot, és azoknál, akik mégis, magasabb a válási arány. Amint azt a Population Research and Policy Review című folyóiratban megjelent tanulmány megállapítja: “Azok a betegek, akik bizonytalan biztosítással rendelkeznek, orvosi döntéseiket azzal a várakozással hozhatják meg, hogy elveszítik a biztosítási fedezetet. Előnyben részesíthetik a rövidebb távú megoldásokat vagy a kevesebb utóvizsgálatot igénylő kezelési terveket. A biztosítás elvesztésének nagyobb mértékű várakozása akár a beteg, akár az orvos részéről hozzájárulhat a szakorvosokhoz való beutalások és a sebészeti beavatkozások igénybevételének torzulásához.”
Elkülönbségek a betegségek kimenetelében
Az egészségügyi egyenlőtlenségek szintén hatással vannak a betegségek kimenetelére. Egy nemrégiben készült tanulmány például megállapította, hogy a vidéki területeken élő stroke-betegek kevésbé férnek hozzá a fejlett kezelésekhez, mint a városi területeken élők, és ezért nagyobb valószínűséggel halnak meg. A Nemzeti Rákintézet (National Cancer Institute, NCI) megállapítása szerint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú (SES) embereknél aránytalanul magasabb a rákos halálozási arány, mint a magasabb jövedelműeknél. Az NCI szerint “úgy tűnik, hogy a SES jelentős szerepet játszik a rák viselkedésbeli kockázati tényezőinek (például a dohányzás, a fizikai inaktivitás, az elhízás, a túlzott alkoholfogyasztás és az egészségi állapot) elterjedtségét, valamint a rákszűrési ajánlások betartását befolyásoló tényezőkben”. Továbbá az NCI megjegyzi, hogy az orvosilag alulellátott területeken élő embereknél nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak késői stádiumú betegségeket, például rákot, cukorbetegséget és szívbetegséget, ami növeli halálozási esélyeiket.
Táplálkozási egyenlőtlenségek
A gyümölcsökből és zöldségekből álló, cukorban és feldolgozott élelmiszerekben szegény, egészséges étrend elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez. Az ilyen étrend betartásának képessége azonban nagyban függ az élelmiszerekhez való hozzáféréstől. A The New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban közzétett jelentés szerint az amerikai felnőttek körében 1999 és 2012 között az étrenddel kapcsolatos tendenciákat vizsgáló korábbi tanulmány az amerikai étrend általános javulását mutatta: a rossz minőségű táplálkozásról beszámolók aránya közel 60%-ról 45,6%-ra csökkent. Egy további elemzés azonban az etnikai hovatartozás, a társadalmi-gazdasági státusz és az iskolai végzettség alapján romló táplálkozási egyenlőtlenségeket tárt fel.
A NJEM-jelentés szerzői azt írták, hogy “Az élelmezési bizonytalanságot tapasztaló és az élelmiszersivatagokban élő emberek túlnyomórészt olcsó, nagy energiatartalmú feldolgozott élelmiszerekhez férhetnek hozzá. A jó minőségű, tápláló élelmiszerekhez való hozzáférés akadályai viszont jelentős tényezők az emberek testtömegindexében. A Centers for Disease Control and Prevention szerint az elhízás általános elterjedtsége az amerikai felnőttek körében 42,4%, de a fekete (49,6%), indián (48,1%) és latin-amerikai (44,8%) felnőttek aránytalanul nagy arányban érintettek. Az elhízás viszont számos krónikus betegséggel, köztük a szív- és érrendszeri betegségekkel és a cukorbetegséggel függ össze – olyan állapotokkal, amelyek jelentősen hozzájárulnak a halálozáshoz és a fogyatékossággal korrigált életévekhez az Egyesült Államokban, és amelyek szintén aránytalanul nagy mértékben érintik az ellátatlan faji és etnikai populációkat.”
Mit lehet tenni?
Sajnos kevés konszenzus van arról, hogy mit lehet tenni az amerikai egészségügyi egyenlőtlenségek orvoslása érdekében. A Kongresszus azonban létrehozta a Kisebbségi Egészségügyi Különbségek Nemzeti Központját, és előírja az Egészségügyi és Emberi Szolgáltatások Minisztériumának (DHHS), hogy készítsen Nemzeti Egészségügyi Különbségekről szóló jelentést. A Kaiser Family Foundation jelentése szerint az alábbi négy átfogó szakpolitikai területet kell kezelni az egészségügyi egyenlőtlenségek elleni küzdelemben:
- A lakosság és a szolgáltatók tudatosságának növelése az ellátásban tapasztalható faji/etnikai egyenlőtlenségekkel kapcsolatban.
- Az egészségbiztosítási fedezet kiterjesztése.
- A szolgáltatók kapacitásának és számának javítása az alulellátott közösségekben.
- A tudásbázis bővítése az okokról és a beavatkozásokról az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében.