Miben különböznek egymástól a vadon élő és a háziasított tengerimalacok

A háziasítás jelentős hatással van az állatok viselkedésére, ami nem túl meglepő. A környezetük drámai megváltozása, valamint a táplálék és a menedék biztosítása megváltoztatja az olyan viselkedésformák iránti igényt, mint a felfedező és a társas viselkedés. De mi is pontosan a különbség?

Domesztikált vs. vadon élő állatok

Nem sok tanulmány hasonlította össze a vadon élő és a háziasított állatok viselkedését. Ha mégis, például a tengerimalacok esetében, akkor többnyire felnőtt egyedeket hasonlítanak össze.

Zipser és munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy a háziasított tengerimalacok és a vadon élő kucsmák közötti viselkedésbeli különbségek már korábban is kimutathatók-e, ezért összehasonlították ezeket a fajokat a serdülőkor korai és késői szakaszában. Összehasonlítottak 10 hím tengerimalacot 8 vadon élő kaviárral.

Minden vizsgálatot kétszer végeztek el: a serdülőkor minden egyes szakaszában, és videóra rögzítették. A viselkedést a The Observer XT segítségével mérték és elemezték.

Emotionális tengerimalacok

Az állatok érzelmeit különböző tesztekkel vizsgálták. A nyílt terep teszt során a ketrec közepén (a teljes felület 1/4-ében) töltött időt mértük a ketrec szélével szemben.

A sötét-fény teszt során az állatot egy sötét dobozba helyezték, és lehetősége volt egy világos terület felfedezésére. A sötét doboz elhagyásának latenciáját és a világos területre való belépések számát rögzítették.

A kockázatvállalás értékeléséhez ezután az állatot egy emelvényre helyezték, és megmérték a lefelé lépésének latenciáját.

Kutatás és szorongás

A vadkutyák kevésbé mutattak felfedező és szorongó viselkedést, mint a tengerimalacok, különösen a korai serdülőkorban. Több kockázatvállalást is mutattak, de csak a késői serdülőkorban.

A serdülőkor folyamán a felfedezés mindkét fajnál csökkent. Evolúciós szempontból a kockázatvállalás és a felfedezés fontos a víz, az élelem, a menedék és a társak megszerzése érdekében.

A tengerimalacoknál ezek nyilvánvalóan kevésbé fontosak. A felfedezés és a kockázatvállalás tengerimalacoknál megfigyelhető csökkenése tehát nagyon is lehet ennek a szelekciós nyomásnak a megszűnésének a következménye.

Szociális viselkedés

A következőkben a szociális viselkedést mértük.

Az állat általános motivációjának vizsgálatára, hogy szociális kapcsolatot kezdeményezzen, az állatokat egy ismeretlen hím csecsemővel hoztuk kapcsolatba, akit egy kis ketrecbe helyeztünk. A vizsgálati ketrecben egy üres ketrec is volt. A közeledés látenciáját és a csecsemő közelében eltöltött időt hasonlítottuk össze az üres ketrecre vonatkozó azonos paraméterekkel.

A hím alanyokat ismeretlen nőstényekkel való korlátlan szociális kontaktusnak is kitettük, amely során az udvarlási viselkedést rögzítettük.

Szociális vonzalom

A tengerimalacok és a káviák ugyanannyi időt töltöttek az ismeretlen alanyok megközelítésével mind a csecsemő, mind a nőstény interakciós tesztben, a serdülés mindkét fázisában. Mindkettőjüket jobban érdekelte a szociális inger, mint az üres ketrec.

A szociális interakció mértékében azonban jelentős különbség mutatkozott: a tengerimalacok mind a csecsemő, mind a nőstény serdülők iránt nagyobb érdeklődést mutattak. Ez összhangban van a szakirodalommal; a háziasított állatok magasabb fokú elfogadottságot és szexuális viselkedést mutatnak, és alacsonyabb szintű agressziót.

A háziasítás következményei

Ez a háziasítási folyamat logikus következménye: az első tenyésztők a legkevésbé agresszív állatkákat választották ki, hogy könnyen szaporodjanak és nagy csoportokban lehessen őket tartani.

Stresszszintek

A stresszreaktivitást úgy vizsgálták, hogy vérmintát vettek egy 4 órás újszerű környezetben végzett kísérlet elején és minden órában. Ebben az öt mintában mind a kortizol-, mind a tesztoszteronszintet megmérték.

Az endokrin profilok jelentősen különböztek a két faj között. Míg a kortizol alapszintje hasonló volt, addig az új környezet tesztje során a növekedés sokkal nagyobb volt a kaviároknál mind a korai, mind a késői serdülőkori tesztek során.

Fiziológiai adaptációk

Evolúciósan a vadon élő kaviároknak megfelelő fiziológiai adaptációkra van szükségük ahhoz, hogy a szükséges energiát gyorsan biztosítani tudják, amikor a helyzet megköveteli – ez a stresszrendszer fő funkciója.

A stressz tengelynek a vadon élő kaviároknál tapasztalt magas reaktivitása tehát nem feltétlenül van káros hatással az állatra. Inkább biztosítja a vadonban való igényes életükhöz való alkalmazkodásukhoz szükséges energiát. Ezzel szemben a tengerimalacoknak sokkal kevésbé megterhelő a mindennapi életük.”

Tesztoszteron és kortizol

A tengerimalacoknál magasabb volt a tesztoszteronszint, ami logikus okának tűnik a szociális viselkedés növekedésének. Valóban, ez az összefüggés gyakran megtalálható a szakirodalomban.

A tesztoszteronszint a kortizolrendszer reaktivitását is szervezi, és az akut kortizolreaktivitás agressziót válthat ki. Tehát a tengerimalacoknál talált alacsonyabb agonisztikus viselkedésmennyiség a cavieshez képest összhangban van a viselkedési profiljukkal.

Viselkedésbeli különbségek

Nem meglepő, hogy ez a kutatás megerősíti a háziasítás okozta viselkedésbeli különbségeket.

Még fontosabb, hogy ezek a változások már a korai serdülőkorban kimutathatók voltak, ami azt mutatja, hogy a fiatal egyedek már olyan viselkedést mutatnak, amely a háziasított élőhelyhez való alkalmazkodást tükrözi.