Egy óriási földrengés fogja sújtani Kaliforniát ezen a nyáron. Felhőkarcolók dőlnek össze, a Hoover-gát leomlik, és hatalmas szökőár mossa át a Golden Gate hidat. Legalábbis ez a forgatókönyv játszódik majd le a nagyvásznon a San Andreas című filmben.
A filmkészítők a forgatás megkezdése előtt konzultáltak Thomas Jordannel, a Dél-kaliforniai Földrengésközpont igazgatójával, de “valószínűleg nem sokat fogadtak meg a tanácsaimból” – mondja. Bár a Big One tényleges fenyegetései elég rémisztőek, meg sem közelítik azt a pusztítást, amelynek Dwayne “The Rock” Johnson és képernyőbeli társai szemtanúi voltak. Még a San Andreas legnagyobb rengése sem képes olyan hatalmas cunamit produkálni, mint amilyen a filmben San Francisco felett hömpölyög. “Az igazán nagy cunamikat, például a Japánt sújtó cunamit olyan földrengések okozzák, amelyek az óceánfenék jelentős elmozdulását idézik elő” – mondja Jordan. A San Andreas-törés messze a szárazföld belsejében húzódik, és a szárazföld mindkét oldalán elcsúszik. Emiatt egy rengés sem okozhatja azt, hogy a törés egy óriási szakadékká szakadjon szét, mint a filmben. És az elkeseredett filmes tudósok figyelmeztetései ellenére még a legnagyobb kaliforniai rengést sem fogja más érzékelni, mint a keleti parton lévő szeizmométerek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy Kalifornia megúszta volna. Bár a film talán inkább fantázia, mint valóság, a nagy földrengés közeleg, és rengeteg pusztítást fog okozni. “Úgy gondoljuk, hogy Dél-Kalifornia el van zárva, a feszültségek valóban felgyülemlettek, és amikor a dolgok elkezdenek elszabadulni, akkor azok évekig elszabadulhatnak” – mondja Ned Field, az Amerikai Földtani Intézet szeizmológusa.
Kalifornia két nagy tektonikus lemez határán fekszik – a Csendes-óceáni lemez, amely északnyugatra mozog, és az Észak-Amerikai lemez, amely délkelet felé csúszik el mellette. A két lemez nem csak egy vonalban találkozik, és az államot több tucatnyi földrengési törésvonal szeli át. A San Andreas a legaggasztóbb, mert ez generálja azokat a rengéseket, amelyek igazán veszélyesek a kaliforniai lakosokra – jegyzi meg Jordan.
A San Andreas északi része 1906-ban a földdel tette egyenlővé San Franciscót, de a törés déli része már sokkal régebb óta nem tört meg. A múltbeli földrengések feljegyzései és a földrengési törések tanulmányozása alapján Dél-Kaliforniában átlagosan 110-140 évente történtek nagy rengések. Az utolsó nagy rengés Los Angeles közelében, a 7,9-es erősségű rengés 1857-ben rázta meg Fort Tejont. Délebbre, Palm Springs közelében a törés több mint 300 éve nem tört meg. “Végül a törésnek el kell törnie” – mondja Jordan.
A szeizmológusok nem tudják pontosan megjósolni, hogy ez mikor fog bekövetkezni, de néhány évente előrejelzést adnak ki egy ilyen esemény valószínűségéről. Az USGS által az év elején közzétett legutóbbi előrejelzés szerint 7 százalék az esélye annak, hogy a következő 30 évben 8-as erősségű rengés következik be Kaliforniában. Ez körülbelül akkora földrengés, amekkora Kaliforniában előfordulhat, jegyzi meg Jordan – egy 8,3-as erősségű rengés akkor lehetséges, ha a teljes San Andreas-törés átszakad a mexikói határtól egészen Észak-Kaliforniáig. “Ezt nem tartjuk valószínűnek” – mondja.
Hogy kitalálják, mi történhet reálisan, ha a nagy földrengés végül lecsap, földrengésszakértők egy csoportja néhány évvel ezelőtt leült, és megalkotta a ShakeOut forgatókönyvet. Szeizmológusok modellezték, hogyan fog megremegni a föld, majd más szakértők, köztük mérnökök és társadalomtudósok ezeket az információkat használták fel a keletkező károk és hatások becslésére. A részletes jelentés egy olyan feltételezett 7,8-as erősségű rengés hatásait vizsgálja, amely 2008. november 13-án, délelőtt 10 órakor éri a Coachella-völgyet. A következő percekben a földrengés hullámai végigvonulnak Kalifornián, a földdel teszik egyenlővé a régebbi épületeket, megszakítják az utakat és elvágják az elektromos, telefon- és vízvezetékeket.
De a rengés csak a kezdet.
Tüzek százai keletkeznek, és mivel az utak el vannak zárva, a vízrendszer pedig megsérült, a katasztrófavédelem nem lesz képes mindet eloltani. A kisebb tüzek nagyobbakba olvadnak, és egész Los Angeles-i városrészeket oltanak ki. A víz-, áram- és gázvezetékek, amelyek Los Angelesbe szállítják a vizet, az áramot és a gázt, mind áthaladnak a San Andreas törésen – a rengés során elszakadnak, és hónapokig nem tudják megjavítani őket. Bár a legtöbb modern épület túléli a rengést, sok épület szerkezetileg használhatatlanná válik. A következő napokban utórengések rázzák meg az államot, folytatva a pusztítást.
A forgatókönyv valójában kissé alábecsült, jegyzi meg a ShakeOut egyik tudósa, Lucy Jones, az USGS szeizmológusa. A jelentés csapata meglepődött a rengés okozta tűzkárok mértékén, mondja Jones, de rosszabb is lehet, ha a Santa Ana szél fúj, amikor az esemény bekövetkezik. Ezek a szezonális szelek poros, száraz levegőt fújnak a szárazföld belsejéből a part felé, növelve az erdőtüzek kockázatát. És bár Los Angeles vízkészletet tart fenn a San Andreas folyó saját oldalán, a víztározók a jelenlegi szárazság miatt kiürültek – ha a rengés ma következne be, a vízkészletek nem tartanák ki azt a legfeljebb hat hónapot, mint amikor tele vannak, jegyzi meg.
Egy ilyen rengés összességében mintegy 200 milliárd dolláros kárt, 50 ezer sérülést és 2000 halálesetet okozna, becsülték a kutatók. De “nem annyira a földrengésben való halálról van szó. Hanem arról, hogy a földrengés után szerencsétlenek lesznek, és az emberek lemondanak Dél-Kaliforniáról” – mondja Jones. Minden, amitől a város működése függ – víz, áram, csatornarendszer, távközlés, utak – megsérülne, és valószínűleg több mint egy évig nem lehetne megjavítani. Működő infrastruktúra nélkül a helyi gazdaság könnyen összeomolhat, és az emberek elhagynák Los Angelest.
“Képzeljük el Amerikát Los Angeles nélkül” – állítja Jones. Bár a San Andreas fiktív katasztrófája további ébresztőt jelenthet a kaliforniaiak számára, Jones attól tart, hogy a kitalált, irreális forgatókönyv arra késztetheti az embereket, hogy azt higgyék, nincs miért aggódniuk, vagy semmit sem tehetnek ellene. A mozilátogatók azt hihetik, hogy a tudósok képesek lesznek tisztességesen figyelmeztetni őket a nagy eseményre, annak ellenére, hogy a földrengések előrejelzése jelenleg lehetetlen.
A kaliforniaiak azonban felkészülhetnek arra, ami jönni fog. Jones 2014 nagy részét azzal töltötte, hogy a Los Angeles-i polgármesteri hivatallal együtt dolgozott a sebezhető pontok azonosításán és a város jobb felkészítésén az elkerülhetetlenre. A munkacsoport arról számolt be, hogy az építési szabályzatot meg lehetne változtatni, hogy a régebbi épületek utólagos átalakítását írják elő, hogy azok ellenálljanak az erős rengéseknek. A Los Angeles-i vízvezetéket meg lehetne erősíteni, hogy ne törjön el, amikor a San Andreas megreped. Az áramellátási, távközlési és internet-rendszereket meg lehetne erősíteni, vagy tartalék rendszereket lehetne kialakítani, hogy az emberek kommunikálni tudjanak egymással. A terv megvalósítása dollármilliárdokat és több évtizedet venne igénybe – és számos akadályt kellene leküzdeni -, de javítaná a város képességét arra, hogy túléljen egy földrengéses katasztrófát.
Egyéni szinten a háztulajdonosok utólagosan felszerelhetik ingatlanjaikat, hogy jobban ellenálljanak a rengéseknek. Az emberek tűzoltó készülékeket vehetnek a földrengés elleni készleteikbe, hogy eloltsák a kis lángokat, mielőtt azok elszabadulnának. Az iskolák, vállalkozások és családok pedig részt vehetnek a ShakeOut gyakorlatokon – a következő október 15-én lesz -, hogy gyakorolják, mit kell majd tenniük a földrengés napján.
“Mindenkinek úgy kell élnie minden napját, mintha az a nagy földrengés napja lenne” – mondja Field. Mert bármelyik nap, akár a mai is lehet az a nap.