Mi a soca zene?
Ez az anyag elsősorban azoknak szól, akik még nem ismerik ezt a szocreálnak nevezett zenei műfajt. Mint olyan művész, aki az elmúlt nyolc évben soca dalokat vett fel, és aki Karib-tengeri soca versenyeket nyert, alázatosan megpróbálok egy átfogó bevezetést adni a soca zenéről.
A soca zene a karibi Trinidad és Tobago szigetéről származik. Széles körben elfogadott, hogy Lord Shorty (született Garfield Blackman) alkotta meg. Észrevette, hogy a calypso zenét a népszerűbb reggae zene fenyegeti és kihalófélben van, ezért megpróbált egy új, a tömegek számára vonzóbb hibridet létrehozni. Az indiai zenét ötvözte a calypso zenével, és ez egy energikusabb hibridet eredményezett, amelyet solka-nak hívtak, és amely később soca néven vált ismertté. Lord Shorty 1973-ban mutatta be a socát a világnak Indrani című slágerével.
A hetvenes évek soca zenéje természetesen nagyon különbözik a maitól. Ma két fő típusa van, nevezetesen a Power Soca és a Groovy Soca. Mi a fő különbség a kettő között?
A Power soca zene nagyon gyors, a tempója körülbelül 160 ütés/perc. A zene nagyrészt oktató jellegű. A soca művészek abból élnek, hogy motiválják a közönséget, hogy reagáljon a táncos utasításaikra. A power soca zene nagyrészt ugrálásra, integetésre és “borozásra” való zene. (“Wine” a “wind” szóból származik, és egyfajta tánc, amely csípőmozgásokból áll). A tömeg reakciója kulcsfontosságú.
A trinidadi soca-előadót, Superblue-t tartják a “jump and wave” őrület elindítójának. Az ő sikere ezzel a soca-stílussal olyan hihetetlen volt, hogy azóta a legtöbb soca-dalt a tömegreakciót szem előtt tartva írják.
A mai power soca dalszerzők számára az a kihívás, hogy olyan dalokat írjanak, amelyek képesek megmozgatni a közönséget, de nem a jump and wave-téma felhánytorgatása. Ez nem a legkönnyebb feladat, mivel a soca zene középpontjában a fesztivál jellege áll. A soca zene nagyrészt karneváli zene. Mivel a karnevál az ugrálásról és az integetésről szól, az azt mozgató zenének képesnek kell lennie ilyen aktivitást kiváltani. Egyre több művésznek sikerül olyan dalokat írnia, amelyek nem feltétlenül az “ugrás és integetés” vagy a rongyok és zászlók lobogtatásán alapulnak. A monotóniától való távolmaradás érdekében nagyon gyakoriak az olyan témák, mint a szeretet, a béke és az összetartozás.
A groovy soca zene vitathatatlanul jobb eszköz arra, hogy a soca zenét nemzetközileg előrevigye. Ez sokkal lassabb, körülbelül 115 ütés/perc. Ez az újabb fajta soca lehetővé teszi, hogy a témák szélesebb köre kerüljön szóba. A power soca által kiváltott teljes őrjöngéssel ellentétben a groovy soca olyan zene, amelyre lassan lehet ringatózni és táncolni. Az olyan előadók, mint Kevin Lyttle és Rupee bebizonyították, hogy ez a fajta zene nagyon is élvezhető a mainstream zenei piacokon, olyan nemzetközi slágerekkel, mint a “Turn Me On” és a “Tempted To Touch”. Egy másik előadó, aki nemzetközi elismerést szerzett a groovy/crossover soca-val, a barbadosi Alison Hinds.
Hiszem, hogy a gyors és a groovy soca zenének továbbra is együtt kell léteznie. Készséggel elfogadom a soca minden változatát, és egyiket sem állítom szembe a másikkal. A zene dinamikus. A történelem során egyetlen műfaj sem maradt ugyanaz, és folyamatosan jönnek létre hibridek.
A power és a groovey soca mellett a soca zene más típusai közé tartozik a ragga soca és a chutney soca.
A ragga soca a dancehall és a soca zene fúziója. A ragga soca előadói közé tartoznak a trinidaiak, Bunji Garlin és Maximus Dan.
A chutney soca a kelet-indiai chutney zene és a soca keveréke. A chutney soca egy pörgős, ritmikus daltípus, amelyet olyan hagyományos indiai hangszerek kísérnek, mint a dholak, a tassa, a harmónium és a dhantal.
A soca-zene különböző fajtái közötti határvonal egyre kevésbé határozható meg egyértelműen. Néha nagyon nehéz és ellentmondásos lehet pontosan meghatározni, hogy mi a groovy, a power vagy a ragga soca. Annyi fúzió zajlik, hogy gyakran nehéz megmondani, hogy egy dal valóban soca dal-e. Egyesek például azt állítják, hogy Alison Hinds slágere, a “Roll It Gal” valójában nem is soca dal, hanem egy nyugat-indiai hatású R&B dal. Bár én nem vagyok ezen a véleményen, ez is azt mutatja, hogy nincsenek egyértelmű megkülönböztetések és meghatározások. A soca zene, akárcsak más zenei formák, művészet, és nem lehet egy meghatározott vagy kizárólagos formára korlátozni.
A soca zene nagymértékben versenyképes. A művészek minden évben megpróbálják felülmúlni egymást az olyan karneváli versenyeken, mint a Soca Monarch és a Road March. A soca monarch versenyen a soca művészek nagy közönség előtt lépnek fel, és egy zsűri rangsorolja őket. A road march az a dal, amelyet a karneváli utcai felvonuláson a legtöbbet játszanak. Minden karibi sziget saját versenyeket rendez. A nyeremények akár több százezer dollárra is rúghatnak, különösen Trinidad és Tobago esetében.
A legnagyobb soca-előadók közül néhányan kihátráltak a versenyből. Ezek közé olyan nagy nevek tartoznak, mint Machel Montano, Bunji Garlin és KMC. Az általánosan elfogadott nézet az, hogy “a zene egy küldetés, nem pedig verseny”. Én személy szerint úgy tapasztaltam, hogy az ilyen versenyek nagyon negatív erővel bírnak, és nemkívánatos súrlódásokat okoznak a művészek között. Művészként nekem is megvoltak a magam csatái. A győzelem azonban annyira szórakoztató, hogy nehéz lehet abbahagyni. A rajongók könyörtelenül sürgethetik a művészt, hogy saját akarata ellenére versenyezzen. Ahogyan ezeket a versenyeket felépítik, könnyen észrevétlen maradhat, ha valaki nem vesz részt, kivéve, ha már erősen megvetette a lábát a piacon.
A népszerű soca előadók közé tartozik Machel Montano, Destra, Alison Hinds, Atlantik, KMC, Shurwayne Winchester, Denise Belfon, Bomani, Bunji Garlin, Iwer George, Bomani, Kevin Lyttle, Tizzy, Maximus Dan, Mr Killa, Mantius, Fireman Hooper, Jamesy P, Tallpree, Claudette Peters, Burning Flames, Nicole David, Ricky T, Qpid és Krosfyah.
A soca legnagyobb világslágerei közé tartozik a “Turn Me On” Kevin Lyttle-től, a “Tempted to Touch” Rupee-től, a “Who Let the Dogs Out” Baha Men-től (eredetileg Anslem Douglas énekelte), a “Sweet Soca Music” Sugar Daddy-től, a “Nookie” Jamesy P-től, a “Hot Hot Hot Hot” Buster Poindexter-től (eredetileg Arrow énekelte) és a “Follow the leader” Soca Boys-tól (eredetileg Nigel és Marvin Lewis énekelte).
A rézfúvós hangszerek, például a trombiták és a harsonák nagyon jellemzőek voltak a soca zenére. Néha a szaxofon is a rézfúvós szekciók részét képezi. Bár ezeket a hangszereket még mindig használják élő előadásokon, a szintetizátorok és a samplerek egyre inkább felváltják őket, különösen a stúdiófelvételeken és a kisebb koncerteken. A soca nagyon ütőhangszer- és dobközpontú, és ezek gyakran nagyon hangosak egy soca mixben. A basszus szintén nagyon fontos. Más hangszerek közé tartoznak a gitárok és a billentyűs hangszerek.
A vezető soca-termelő karibi szigetek közé tartozik Trinidad és Tobago, Szent Vincent és a Grenadine-szigetek, Szent Lucia, Grenada, Barbados és Antigua és Barbuda.