A bolygón rengetegféle élőlény él, és közülük az állatvilág tagjai szoktak leginkább rabul ejteni minket, embereket. A madarak és az emlősök ugyanolyan figyelemre méltóak, de nagyon különbözőek.
Szám szerint az élő szervezeteknek csak egy maroknyi élőlénynek van csontváza, és a gerinceseknek még kisebb hányada képes szabályozni a saját testhőmérsékletét. Az Aves és az emlősök (Mammalia) osztálya az egyetlen olyan csoport, amely rendelkezik ezzel a különleges melegvérű tulajdonsággal, és ez gyakran arra készteti az embereket, hogy azt gondolják, a madarak és az emlősök nagyon is rokonok – néha még azt is, hogy a madarak az emlősök egy fajtája.
Az igazság azonban az, hogy ez a két osztály nagyon sok mindenben különbözik egymástól. Egészen másról van szó, mint arról, hogy nem tudunk repülni.”
A probléma meghatározása
Kezdjük azzal, hogy az emlősök és a madarak már definíciójuknál fogva is eléggé különböznek egymástól. A madár definíciója megköveteli a tollakat, a fogatlan csőrt, a szárnyakat (amelyek általában lehetővé teszik a repülést) és a kemény héjú tojások lerakásának képességét. Eközben az emlősöknek szőrük van, élő kicsinyeket hoznak világra, és a nőstények tejet termelnek az emlőmirigyekből – azokból a szerkezetekből, amelyekről az osztály a nevét kapta.
Ezzel együtt van néhány faj, amely kissé összemosza a definíciókat.
A szárnyak kérdésénél ügyelni kell arra, hogy ne koncentráljunk túlságosan magára a repülésre, mivel számos madárfaj, például a pingvinek, módosított, a vízben való mozgásra specializált szárnyakkal rendelkeznek. Természetesen sok röpképtelen madár is létezik. Közben vannak olyan emlősök, amelyeknek szárnyuk van és tudnak repülni, a denevérek. Ugyanakkor a monotermák (egy csoport, amelybe a vízidisznó és az echidna is tartozik) még bonyolultabbá teszik a dolgokat,
A monotermák dacolnak az emlősök meghatározásával a madárszerű szokások javára. Bár emlősök, inkább tojást raknak, minthogy élő kicsinyeket szülnének – bár meg kell jegyezni, hogy a vízityúk és az echidna rendkívül furcsa emlősök, és nem szabad általánosítanunk rájuk alapozva (de ez már egy másik cikk tárgyalása).
Ezeket a tényeket megjegyezve azonban még a denevér módosított mellső végtagja sem rendelkezik tollakkal, és a monotrém mamák még a tojásrakás után is tejes táplálékkal fogják táplálni növekvő kicsinyeiket.
A könyveket a borítójuk alapján ítéljük meg
Mi emberként joggal feltételezhetjük, hogy értjük a lényeget arról, hogy mik az emlősök – legalábbis az alapokat.
De nagyon kevesen szánnak időt arra, hogy a madarak speciális formájával foglalkozzanak. Kezdjük azzal, hogy míg az emlősök sziluettjei meglehetősen változatosak, a madarak testének alapvető felépítése meglehetősen egységes, és általában meglehetősen különbözik az emlősökétől. Még ha csak a legszabványosabb emlősformát vesszük is figyelembe, négy hasonló méretű végtaggal és farokkal, az általános felépítésben akkor is jelentős különbség van a madarakhoz képest.
Most nézzük meg közelebbről. Ha van egy házimadarunk, nyugodtan mosolyogjunk rá, és talán ő is viszonozza majd az izgatott vigyorgást.
Az emlősök mosolyán agyarak is vannak, és a madár szája ugyanolyan éles lehet, de sosem lesz képes egészen visszaadni azt az izgatott vigyort – mert az emlősökkel ellentétben a madaraknak nincsenek fogaik. A következő dolog, amit meg kell jegyeznünk, a legszembetűnőbb, a szép, kissé lekerekített tollas test, és ahol egy emlősnek mellső végtagjai vannak, ott a madaraknak szárnyaik vannak. De ez nem baj, bár nincs kezük, amivel megfoghatnának dolgokat, ha kicsit lejjebb nézünk, egy szép pár ráncos, karmos lábuk van.
A madaraknak általában négy lábujjuk van, három előrefelé és egy hátrafelé néz – ez az a rész, amit általában a madarak lábának gondolunk. A madarak azonban jellemzően digitigradek, ami azt jelenti, hogy valójában a lábujjaikon járnak. Amit mi a térdüknek gondolunk, az valójában a bokájuk. A kutya- és macskafélék szintén digitigrade lábúak, de természetesen a lábuk egészen másképp néz ki. És ez csak egy külső pillantás. Lássuk még közelebbről.
Egy még közelebbi pillantás
Tényleg értékelnünk kell, milyen különleges felépítésűnek kell lennie egy madárnak ahhoz, hogy a levegőben élje rendkívüli életét.
Mert annyira jól alkalmazkodtak a repüléshez, a belső felépítésük egészen más lehet, mint a miénk. A repüléshez egyszerre kell erősnek és könnyűnek lenni, és bár az előbbit talán képesek vagyunk megvalósítani, semmiféle karcsapkodással nem fogunk felemelkedni a földről.
Miatt, hogy ennyire könnyűnek kell lenniük, az Aves osztály repülő tagjai úgy döntöttek, hogy az emlősök testének legsűrűbb szerkezeteiben, a csontjaikban csökkentik a súlyt. A madaraknak sok csontjuk van, amelyek pneumatizáltak (üregesek), és keresztbe-kasul elhelyezkedő merevítőkkel rendelkeznek, mint az épületek oszlopai, hogy megtartsák alakjukat és szerkezetüket. Az úszásra specializálódottaknak, mint például a puffinoknak és a pingvineknek azonban nincsenek. Egy kis sűrűség segít, ha víz alá kell mennünk, és nem tudunk egyszerűen leesni az égből.
De ez csak az egyik legfontosabb dolog, amiben a madarak és az emlősök belsőleg különböznek egymástól, hogy segítsék a repülést. Egy másik lenyűgöző szerkezeti különbség a madarak és az emlősök között a madarak rendkívüli légzőrendszere. A repüléshez energia kell – méghozzá rengeteg. Próbálja csak meg tízszer-tizenötször fel- és lefelé csapkodni a karját, kimerítő, nem igaz? A madaraknak egyszerűen azért kell ezt megtenniük, hogy felemelkedjenek a földről, és sok madárfaj nem alkalmazkodott a sikláshoz, így mindig ezt kell tenniük, hogy a föld felett maradjanak. A kolibrik másodpercenként akár tizenkétszer is csapkodnak a szárnyaikkal. Hogyan tudnak egyáltalán lépést tartani ennyi erőfeszítéssel?
Az emlősöktől eltérően a madaraknak nincs olyan egyszerű rendszerük, amelyben a mellkasban két rendes tüdő van. Légzőrendszerük a testük nagy százalékát foglalja el. A madarak testén keresztül nem a tüdejük mozgatja a levegőt, amely nem tágul és húzódik össze, mint a miénk. Ehelyett egy összetett légzsákrendszerük van, amely a miénknél sokkal hatékonyabb ciklikus rendszerben folyamatosan mozgatja a levegőt.
Összehasonlításképpen: az emlősök rendszere úgy működik, hogy mi belélegzünk, és a tüdőnk megtelik levegővel. A tüdő mélyén vannak az alveolusoknak nevezett, hajszálerekkel borított légzsákok, amelyekben az oxigén kicserélődik a vérben lévő szén-dioxidra. Amikor ez a csere kellő mértékben megtörténik, kilélegzünk, majd újra belélegzünk. Ez a rendszer azt jelenti, hogy a levegőnek meg kell fordítania az irányt, és van olyan időszak, amikor a tüdőnkben nincs használható oxigén. A madarak esetében azonban ez nem így van. Náluk a levegő mindig egy irányba halad, maximalizálva a hatékonyságot, így a tüdőnek mindig van feldolgozható oxigénje.
Az utolsó megemlítendő dolog a kloáka. Míg a legtöbb emlős – ismétlem, az egypatások furcsák – különálló régiókkal rendelkezik a székletürítéshez, a vizeléshez és a szaporodáshoz (a húgycsőnek és a hüvelynek valójában különálló kilépési pontjai vannak), addig a madarak egy az egyben dolgoznak. Ezekre a célokra a madarak egyetlen szerkezettel, a kloákával rendelkeznek. A madarak ürüléke az összes szilárd salakanyag kombinációja, így a hulladékuk kétszínű. Folyékony karbamid helyett félig szilárd húgysavat bocsátanak ki, ami az oka annak, hogy az autón hagyott madárürülék erodálja a festéket.
Szóval, bár vannak emlősök, amelyek tudnak repülni és tojást rakni, soha nem lehetnek egészen olyanok, mint a madarak. Bár itt nem mentünk bele a részletekbe, a madarak az emlősöktől eltérő szerkezetek segítségével lélegeznek, szülnek, emésztik és még énekelnek is. Bármennyire is érdekesek és összetettek az emlősök, többnyire hiányzik belőlük a repüléshez szükséges bonyolult anatómia. Bár az emlősök és a madarak mind melegvérű élőlények, négykamrás szívvel, nagyjából itt ér véget a hasonlóság az emlősök és a madarak között. Összességében a madarak és az emlősök teljesen különböző állatok.