Miért olyan gyakori manapság a dióallergia?

Egyes szakértők úgy vélik, hogy az elmúlt évtizedekben a feldolgozott élelmiszerek, a gyárilag termesztett termékek és az egészségtelen cukrok és zsírok felé történő jelentős étrendváltás miatt immunrendszerünk legyengült, és sokkal fogékonyabbá vált arra, hogy már fiatal korban allergiát kapjunk.

Az egyik legáltalánosabb iskolai emlék azoknak a gyerekeknek, akikkel együtt nőttem fel, és még néhány előttünk járó generációnak, a mogyoróvajas és lekváros szendvicsek illata az ebédlőben. Volt egy jó időszak, amikor hónapokon, ha nem éveken át minden nap ettem egy PB&J-t. Számomra örökre a gyermekkor ártatlanságának szinonimája marad.

Mégis sok mai iskolás olyan világban fog felnőni, ahol a PB&J szigorúan ki van tiltva a barna zacskós ebédekből, mivel a mogyoró puszta szagától a levegőben egyesek anafilaxiás sokkot kaphatnak!

Igen, úgy tűnik, a mogyoróallergia gyermekek millióinak nagy egészségügyi csapása, olyannyira, hogy ennek következtében az ország egy egész demográfiai csoportjának kellett megváltoztatnia az étrendjét. Egy évszázaddal ezelőtt az ilyen “mogyoró” allergiákról ritkán, vagy egyáltalán nem esett szó, mi okozta tehát robbanásszerű elterjedésüket az utóbbi években, és miért gyakoribbak, mint más allergiák?

Mi az allergiás reakció?

Mielőtt belemerülnénk a dióallergia részleteibe, és megpróbálnánk megmagyarázni, miért olyan gyakoriak a mai generációban, először az allergiás reakciók egészét kell megvizsgálnunk.

Az allergiás reakció általában az immunrendszer túlreagálása, amikor valami általa nem ismert dologgal, más néven allergénnel találkozik. Idegen testként észlelve azt, az immunrendszer antitestjei hisztamin felszabadulását váltják ki a sejtekből. Ez reakciók további kaszkádját indítja el, beleértve az erek és más vegyületek kitágulását, ami allergiás reakcióhoz vezet. A pollenekre reagáló könnyező szemek vagy a tojásevés utáni gyomorpanaszok nem azt jelentik, hogy a szervezetünk megvédi a veszélytől, hanem csupán túlreagál valami ártalmatlan dologra.

Mogyoró- vagy fadióallergia esetén a szervezet nem képes felismerni az adott élelmiszerben található egy vagy több fehérjét, ami kiváltja az immunrendszert, és működésbe hozza azt. A mogyoróallergia nemcsak az egyik leggyakoribb, hanem a legsúlyosabb reakció is azoknál, akik ebben szenvednek. A kisebb reakciók közé tartozhat a csalánkiütés, viszketés vagy bizsergés, míg a mérsékeltebb reakciók közé tartozhat a torok, az ajkak és az arc duzzanata, a legsúlyosabb esetekben pedig az anafilaxia. Ha nincs adrenalin, általában adrenalin toll formájában, a mogyorónak való kitettség halálos lehet.

Ez az oka annak, hogy a mogyorót betiltották a repülőgépeken, és a gyerekek már nem vihetnek mogyoróvajas-lekváros szendvicset az iskolába. Egy új kutatás szerint a mogyoróallergia gyakorisága a kisgyermekeknél csak 2010 óta legalább 20%-kal nőtt. Körülbelül minden 13. gyermekből 1 szenved valamilyen ételallergiában, de úgy tűnik, hogy a mogyoróallergia az egyik legjelentősebb és legsúlyosabb, ami az elmúlt 25 évben megjelent.

Miért növekszik a mogyoróallergia?

Számos elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy az ételallergia miért tűnik olyan gyakorinak manapság, szemben a korábbi generációkkal. Az első és legfontosabb, hogy az emberek több földimogyorót esznek, és több termékben szerepel, így lehet, hogy már csak ezen az alapon is több allergiát látunk, azaz több ember van kitéve neki, így több reakció lép fel.

A földimogyoró (amely a föld alatt nő, és valójában egyfajta hüvelyes), valamint a fán termő diófélék (pl. brazil dió, kesudió, hikoridió és makadámiadió) közötti különbséget is fontos megérteni. Mindkettő lehet allergén, bár a mogyoróallergia a súlyosabb és gyakoribb.

A mogyoróallergia nem az egyetlen ételintolerancia, amely egyre növekszik; a cöliákia aránya is folyamatosan emelkedik a nyugati országokban, amelyek jellemzően egy bizonyos típusú étrendet követnek. A gyorséttermi Amerika és más hasonló nemzetek magas szénhidrát-, zsír- és rosttartalmú étrendje közel sem olyan tápláló, mint a gyomirtókkal és rovarirtókkal nem kezelt bioélelmiszerekből álló növényi alapú étrend.

Egyes szakértők úgy vélik, hogy az utóbbi évtizedek jelentős étrendi változása a feldolgozott élelmiszerek, a gyári termesztésű termékek és az egészségtelen cukrok és zsírok felé, legyengítette az immunrendszerünket, és sokkal fogékonyabbá tett minket arra, hogy már fiatal korban allergiát kapjunk. A rostok nagyszerűen javítják a bélrendszerünk egészséges baktériumszintjét, ami javítja az immunérzékenységet, míg a cukrok serkentik a “rossz” baktériumok szaporodását, ami gyulladáshoz és az immunrendszer pontatlanságának nagyobb kockázatához vezet. Ráadásul maguknak a földimogyorónak a pörkölés során a fehérjéi denaturálódhatnak, így a szervezet sejtjei nehezebben ismerik fel őket, ami potenciálisan immunválaszt okozhat.

A másik meggyőző érv a mogyoróallergia terjedése mellett az, hogy a szülői védelem ingája végleg afelé lendült, hogy többet árt, mint használ. Pontosabban, a szülők annyira elfoglaltak azzal, hogy megvédjék gyermekeinket mindenféle baktériumtól, és a biztonságot helyezzék előtérbe, hogy megtagadták gyermekeiktől a világgal való érintkezést.

Amikor fiatalok vagyunk, testünk és immunrendszerünk állandóan és először találkozik dolgokkal. Ha korán és kis dózisban találkozunk baktériumokkal, kórokozókkal, idegen anyagokkal és különböző élelmiszerekkel, az immunrendszer tapasztalatot szerez és megerősödik, megtanulja ezeket az anyagokat, és kialakítja a jövőbeli védekező válaszának mintáját. Ha egyszer már leküzdött egy adott anyagot a szervezetben, a jövőben jobban fel lesz készülve.”

Egy olyan világban azonban, ahol a gyerekek kezét folyamatosan fertőtlenítik, az ételt soha nem eszik meg, miután az a földre került, és a buldózer-szülők hajlonganak, hogy a gyerekek folyamatosan egészségesek maradjanak, hosszú távon talán többet ártanak, mint használnak. Ha nem mosunk kezet, és az immunrendszerünknek adunk néhány próbát a baktériumokkal, az jobban felkészítheti a gyermeket arra, hogy a jövőben komolyabb veszélyeket, köztük potenciális allergéneket is elhárítson.

A mogyoróval való érintkezés:

Bár az allergiának van genetikai vetülete, egyes szakértők szerint az allergia “előidézhető”, ha az alany egy bizonyos életkor előtt nagy mennyiségben kerül kapcsolatba az adott élelmiszerrel. Ha például a szervezet ilyen erős negatív reakciót vált ki, akkor “megtanulhatja”, hogy a jövőben mindig negatívan reagáljon az adott anyagra.

Húsz évvel ezelőtt, nem sokkal azután, hogy a lakosság körében gyorsan nőtt a mogyoróallergia, a szakértők azt javasolták, hogy várjanak hároméves korig, mielőtt a gyermekeket a mogyorónak kiteszik, sőt azt javasolták, hogy a nők csökkentsék a terhesség alatt a mogyoró- vagy fadiófogyasztást, hogy a csecsemőnél minimalizálják az allergia kockázatát. Kicsivel több mint egy évtizeddel később már több kutatás is készült a táplálkozási szokásokról és a gyermekek mogyoróallergia gyakoriságáról más országokban, ahol a mogyorónak való kitettséget már egészen kicsi korban, akár már négy hónapos korban végzik. Azt találták, hogy a mogyoróallergia valószínűsége ezekben a környezetben nagyon alacsony.

Közelítve, nincs határozott oka annak, hogy a mogyoróallergia miért pusztít hirtelen a nyugati országokban, megtagadva egy egész generációtól a PB&J örömét. Valószínű azonban, hogy ez egy kombinációja a higiénia megszállott viselkedés következtében kissé meggyengült immunrendszernek, az általános étrendünknek a magas cukortartalmú és rostszegény étrend irányába történő eltolódásának, valamint annak a változásnak, ahogyan gyermekeinket kitesszük a világ különböző ételeinek és egyéb anyagainak.

Végszó

Annak ellenére, hogy a fokozott higiénia és a túlságosan óvó szülők generációjában élünk, bíznunk kell a testünkben, hogy eligazodik a baktériumok, kórokozók, toxinok, allergének és egyéb vegyületek furcsa világában. A kutatások jelenlegi állása szerint, ha immunrendszerünknek hatalmas tapasztalati hátteret adunk, az segíthet jobban felkészülni arra, amit az élet elénk vet – még ha az csak egy marék mogyoró is.