A Szent Patrik Katolikus Templomban a Mária-oltár mellett elhelyeztünk egy votív gyertyatartót, hogy a hívek imádságra gyertyát gyújthassanak. Ez része annak a folyamatos törekvésnek, hogy a plébániáknak több lehetőséget biztosítsunk az imádságra és a mi Urunk iránti áhítatra. Miért gyújtanak gyertyát a katolikusok?
Fotó hitel: Allison Kinyon Photography
A katolikus ünnepek elengedhetetlen része
A katolikus ünnepek és szertartások szinte minden részében nagyon fontos szerepet játszik a gyertyagyújtás. Gyertyákat gyújtanak a szentmise celebrálásakor, a liturgikus és temetési körmeneteken és az esti imaszertartásokon. Gyertyákat gyújtanak a tabernákulum előtt, hogy jelezzék az Úr jelenlétét a Szentséges Szentségben, és hogy tiszteletre hívják fel a híveket.
jelentős a judaizmusban
A judaizmusban a templomban és a zsinagógákban örökké égő fényt tartottak, nemcsak azért, hogy biztosítsák a többi gyertya vagy olajlámpa esti meggyújtásának lehetőségét, hanem azért is, hogy Isten jelenlétét jelezzék (2Mózes 
27:20-21 és 3Mózes 24:2-4). Később a Talmud előírta, hogy a frigyládánál, ahol a Tórát és a Szentírás más írásait őrizték, égő lámpát helyezzenek el, hogy ezzel is jelezzék az Isten Igéje iránti tiszteletet. Valószínűleg ez a gyakorlat befolyásolta saját hagyományunkat, miszerint a tabernákulum közelében égő gyertyát tartunk, hogy jelezzük a Szentség jelenlétét és kifejezzük tiszteletünket a Szentség előtt.
Az írott történelem előtti idők
A keresztények a misékhez, liturgikus körmenetekhez, esti imaszertartásokhoz, temetési körmenetekhez és ismét a fenntartott Szentség iránti tisztelet kimutatására adaptálták a meggyújtott gyertyák használatát. Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy a 200-as évektől kezdve a szentek, különösen a vértanúk sírjánál, a 300-as évektől pedig a szentképek és ereklyék előtt égettek gyertyákat vagy olajlámpákat. Ez a gyakorlat azonban valószínűleg már jóval a rendelkezésünkre álló írásos bizonyítékok előtt is létezett.
Krisztus szimbóluma
Katolikus hagyományunkban, a korai időkben és napjainkban is, a fénynek különleges jelentősége van – Krisztus. Emlékezzünk vissza, Jézus azt mondta: “Én vagyok a világ világossága. Egyetlen követőm sem járhat sötétségben, nem, az élet világosságát birtokolja” (Jn 8,12) és “Azért jöttem a világba, mint annak világossága, hogy aki bennem hisz, ne maradjon a sötétségben” (Jn 12,46).”
A keresztség szentségének liturgiájában a pap a húsvéti gyertyáról meggyújtott gyertyát mutatja be, amely viszont a húsvéti misztériumot jelképezi, és ezt mondja az újonnan megkeresztelteknek: “Krisztus megvilágosított benneteket. Járjatok mindig a világosság gyermekeiként, és tartsátok életben a hit lángját szívetekben. Amikor az Úr eljön, menjetek ki, hogy találkozzatok vele minden szenttel a mennyországban” (A felnőttek keresztény beavatásának szertartása). A fény magát Krisztust jelképezi.”
A fény emlékeztet arra, hogy jelen legyünk az Úr előtt
Ezzel a háttérrel megérthetjük a votív gyertyák használatát. Itt is, mint a korai keresztény időkben, gyertyát gyújtunk Urunk vagy egy szent szobra vagy szent képe előtt. Természetesen nem magát a szobrot vagy a képet tiszteljük, hanem azt, akit az a szobor vagy kép képvisel. A fény jelzi a hitben felajánlott imánkat, amely Isten világosságába lép – lehetővé téve, hogy betöltsön minket az Ő világossága. A hit fényével imádságban kérjük Urunkat, vagy kérjük a szentet közbenjárására – hogy imádkozzon velünk és értünk az Úrhoz. A fény egy különleges tiszteletet is mutat, és azt a vágyunkat, hogy imádságban jelen maradjunk az Úr előtt, még akkor is, ha elmegyünk és a mindennapi dolgainkat végezzük.”
Ha imára gyújtasz egy gyertyát, és adományt szeretnél adni a plébániának, kérlek, tedd a hétvégi szentmiséken a gyűjtésbe, vagy add le a plébániai központban az irodai órák alatt.