A mellkasod hevül, a tüdőd ég, de nem kapsz levegőt. A fejed lüktet, a látásod homályos, de úgy érzed, bármelyik pillanatban elájulhatsz. Határozottan elég fitt vagy ahhoz, hogy gond nélkül megmássz egy lépcsőt – ez valami rémálom?
Lehetséges, de ha fent vagy a hegyekben, akkor sokkal valószínűbb, hogy magassági betegséget tapasztalsz. Amikor olyan helyre utazol, ami kb. 8000 láb felett van, a tested elkezdi jelezni, hogy valami komoly baj van a levegővel odafent. A nagy magasságban lévő “vékony” levegőben lényegesen kevesebb az oxigén és a nyomás. Ez azért van, mert a Föld gravitációja az oxigént a felszín közelében tartja – olyannyira, hogy a légkörben lévő oxigén fele 18 000 láb alatt található. Összehasonlításképpen, a Mount Everest körülbelül 29 000 láb magas. A világ legmagasabban fekvő lakott városa a perui La Rinconada az Andokban, közel 17 000 lábon.
Mivel ennyivel kevesebb az oxigén, a szervezetnek többet kell lélegeznie, hogy ugyanannyi létfontosságú molekulához jusson. Ez a magassági betegségre utaló légszomjhoz, szédüléshez és fáradtsághoz vezet. Az oxigéncsökkenés a csökkent légnyomással együtt egy kettős csapást mér a szív- és érrendszerre. Ahhoz, hogy a tüdője kényszer nélkül lélegezzen be levegőt, a nyomásnak magasabbnak kell lennie a testén kívül. Nagy magasságban azonban a külső légnyomás alacsonyabb, mint a tüdődben, így nehezebben szívja be a vékonyabb levegőt, és az ereid nehezebben pumpálják az oxigént a testedbe. Ennek eredményeképpen a pulzusszám és a vérnyomás az egekbe szökik, mivel a szervezeted túlhajtásba kezd. Ez további kellemetlen tünetekhez, többek között fejfájáshoz és zavartsághoz vezethet.
Ha azonban a magassági betegség kezeletlen marad, sokkal rosszabbá válhat: magaslati tüdőödémává vagy magaslati agyödémává. Mindkét állapotot rendkívüli légszomj és fáradtság jellemzi, és 24 órán belül halálhoz vezethet. A Coloradói Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ szerint 10 000 síelőből körülbelül egy kap HAPE-t. Mivel egy 23 000 láb fölött cirkáló repülőgépen is jelentkezhet a magassági betegség, vagy még rosszabb, a légitársaságok nyomás alá helyezik az utasteret, hogy a bent lévő levegő olyan érzést keltsen, mintha közelebb lennénk a földhöz.
Az orvosok általában az Acetazolamid (Diamox márkanév) nevű gyógyszert írják fel a betegeknek, amelyet egy-két nappal a magaslati helyekre való feljutás előtt és néhány napig az odaérkezés után kell szedniük. A gyógyszer hatására a szervezeted úgy érzi, mintha nagy magasságban lennél, így a magassági betegség tüneteinek nagy része mellékhatás. Úgy működik, hogy növeli a gázok, nevezetesen az oxigén mennyiségét, amelyet a tüdő fel tud venni, majd eloszlatni a vérben. Az Acetazolamid vagy a magassági betegség alkohollal való kombinálása súlyosan súlyosbíthatja a negatív hatásokat (higgye el).
Azért, hogy korlátozza a betegség hatásait, ha nagy magasságba utazik, kerülje a testmozgást, igyon sok vizet, és természetesen menjen alacsonyabb magasságba. A nagy magasságban töltött néhány nap után akklimatizálódnia kell az új magassághoz. A szervezeted felpörgeti a vörösvérsejtek termelését, így több oxigént tud szállítani, amitől sokkal normálisabbnak érzed magad.
Amikor visszatérsz a tengerszintre, a megnövekedett oxigénáramlásnak köszönhetően valószínűleg 10 évvel fiatalabbnak fogod érezni magad – egészen addig, amíg a szív- és érrendszered néhány hét múlva vissza nem áll a normális állapotba.