HitekSzerkesztés
A magasabb tudatosság fogalma áthatja a vallást. Legkorábbi történeti említése a szanszkrit hindu szövegekben, az upanisadokban található.
SchleiermacherSzerkesztés
Friedrich Schleiermacher (1768-1834) különbséget tett az alacsonyabb és a magasabb (ön)tudat között. Schleirmacher teológiájában az öntudat “olyan érzést tartalmaz, amely egy abszolút más, Isten jelenlétére mutat, mint az éntől és annak “világától” aktívan független”. Schleiermacher számára “a vallásosság minden partikuláris megnyilvánulásában közös a lényeg, az Istentől mint külső “végtelentől” való függés érzése”. A függőség érzése vagy “Isten-tudat” a tudat magasabb rendű formája. Ez a tudat nem “maga Isten”, hiszen akkor Isten már nem “végtelen végtelen, hanem véges végtelen, a tudat puszta kivetülése.”
Schleiermacher számára az alacsonyabb tudat “az emberiség állati része”, amely magában foglalja az olyan alapvető érzéseket, mint az éhség, a szomjúság, a fájdalom és az öröm, valamint az alapvető késztetéseket és örömöket, a magasabb tudat pedig “az embernek az a része, amely képes meghaladni az állati ösztönöket”, és az “Istennel való érintkezési pont”. Bunge ezt úgy írja le, mint “az emberi lét lényegét”.
Amikor ez a tudat jelen van, “az embereket nem idegenítik el Istentől az ösztöneik”. Az alacsonyabb és a magasabb tudatosság közötti kapcsolat hasonlít “Pálnak a léleknek a test legyőzéséért folytatott küzdelméhez”, vagy az ember természetes és szellemi oldala közötti különbségtételhez.
19. századi mozgalmakSzerkesztés
Az “én-tudat szokásai által befalazott tágabb én” gondolata és a “magasabb tudat” keresése olyan 19. századi mozgalmakban nyilvánult meg, mint a teozófia Új Gondolat Keresztény Tudomány és a transzcendentalizmus.
A 19. századi transzcendentalisták az egész fizikai világot egy magasabb szellemi világ leképezésének tekintették. Hittek abban, hogy az emberek képesek az állati ösztöneik fölé emelkedni, magasabb tudatosságra jutni, és részesei lehetnek ennek a szellemi világnak.
A teozófiai mozgalmat megalapító Blavatsky szerint,
A teozófia – vagy istenismeret – által megszerzett magasabb intuíció révén, amely az elmét a forma világából a forma nélküli szellem világába vitte, az ember néha minden korban és minden országban képessé vált arra, hogy a belső vagy láthatatlan világ dolgait érzékelje.
Blavatsky a teozófia magyarázatában Fichte-re hivatkozik:
A teozófia olyan embereket késztetett, mint Hegel, Fichte és Spinoza, hogy folytassák a régi görög filozófusok munkásságát, és elmélkedjenek az Egyetlen Anyagról – az Istenségről, az Isteni Bölcsességből kiinduló, felfoghatatlan, ismeretlen és megnevezhetetlen Isteni Mindenről.
Modern spiritualitásSzerkesztés
A modern populáris spiritualitásban az “alacsonyabb” és a “magasabb tudatosság” gondolata egyre népszerűbbé vált. James Beverley szerint ez áll a New Age mozgalom középpontjában.
Ken Wilber az “alacsonyabb” és a “magasabb tudatosság” fogalmával próbálta integrálni a tudat keleti és nyugati modelljeit. A tudatosság spektruma című könyvében Wilber a tudatosságot egy spektrumként írja le, amelynek egyik végén a hétköznapi tudatosság, a magasabb szinteken pedig a tudatosság mélyebb típusai találhatók. Későbbi műveiben a tudatosság fejlődését az alacsonyabb tudatosságtól a személyes tudatosságon keresztül a magasabb transzperszonális tudatosságig tartó fejlődésként írja le.