Loteprednol etabonát: klinikai lehetőségek a szemgyulladás kezelésében

A loteprednol etabonát egy kortikoszteroid, amely a “lágy gyógyszerek” tervezésének terméke (olyan vegyület szintézise, amely az alkalmazás helyén vagy annak közelében kifejtett terápiás hatása után kiszámíthatóan inaktív metabolitokká metabolizálódik). A készítményt szemgyulladás helyi kezelésére fejlesztették ki. A loteprednol etabonátot úgy tervezték, hogy gyorsan inaktív és nem toxikus metabolitokká alakuljon át, így minimalizálva a szisztémás mellékhatásokat. A hatóanyag koncentrációja 10 egészséges önkéntes plazmájában, akik terápiás vagy szuperterápiás dózisban kaptak szemészeti loteprednol-etikonátot, a kimutatási határ alatt volt. 2 kettős maszkolású, placebo-kontrollált vizsgálatban a szürkehályogműtétet követő mérsékelt vagy súlyos posztoperatív szemgyulladás enyhítésében a loteprednol etabonát 0,5% naponta 4-szer (1 csepp/szem) 2 héten keresztül hatékonyabb volt a placebónál. Ugyanez a kezelés 3 kettős maszkolású, placebóval kontrollált vizsgálatban is hatásos volt, ha legfeljebb 6 héten keresztül alkalmazták a kontaktlencsékkel összefüggő, közepesen súlyos vagy súlyos óriás papilláris kötőhártya-gyulladásban szenvedő betegeknél. 2 kettős maszkolású, placebo-kontrollált vizsgálat adatai azt mutatják, hogy a loteprednol etabonát 0,2% (1 csepp/szem naponta 4-szer 2 héten keresztül) hatékony a közepes vagy súlyos szezonális allergiás kötőhártya-gyulladásban szenvedő betegeknél. Továbbá egyetlen placebo-kontrollált vizsgálat kimutatta, hogy a loteprednol etabonát 0,5% profilaktikus hatékonysággal rendelkezik a szezonális allergiás kötőhártya-gyulladásban szenvedő betegeknél. A szemészeti loteprednol etabonát mind lokálisan, mind szisztémásan jól tolerálható volt az eddig bejelentett klinikai vizsgálatokban. A gyógyszer szemészeti alkalmazását követően lehetséges a szemnyomás (IOP) emelkedése, de összességében ritkán fordul elő: a 0,2 vagy 0,5%-os loteprednolt >vagy=28 napig kapó 901 beteg vagy önkéntes mindössze 1,7%-ánál volt klinikailag jelentős (>vagy=10 mm Hg) IOP-növekedés. A prednizolon-acetáttal ellentétben a loteprednol etabonát nem növelte szignifikánsan az IOP-t a kiindulási értékhez képest egy kis randomizált crossover vizsgálatban, amely ismert szteroidreagálókon végzett. A klinikai vizsgálatokban a loteprednol etabonátot kapó betegeknél nem fordult elő súlyos vagy váratlan, kezeléssel összefüggő szemészeti mellékhatás. A szürkehályog vagy glaukóma kialakulásának lehetősége a hosszú távú kezelés után nem ismert. Így a loteprednol etabonát csökkentheti a szürkehályogműtét, a szezonális allergiás kötőhártya-gyulladás vagy a kontaktlencse viselése által okozott szemgyulladást. A loteprednol etabonát jóindulatú tolerálhatósági profilja, különösen az IOP emelkedésére való alacsony hajlam (rövid távú alkalmazás esetén) vonzó tulajdonság. A loteprednol etabonát helye a klinikai gyakorlatban azonban nem értékelhető megfelelően mindaddig, amíg nem állnak rendelkezésre más aktív kezelésekkel való közvetlen hatékonysági összehasonlítások.