Paleontológusként azt tapasztaltam, hogy van néhány tévhit a dinoszauruszokkal kapcsolatban. Némelyikük eltűnt az útból, amikor a kutatás képes volt áthatolni a média bombázásán, amellyel nap mint nap szembesülünk, míg mások különböző okokból évtizedekig fennmaradtak. Az egyik ilyen múlhatatlannak tűnő mítosz az az elképzelés, hogy az olaj a dinoszauruszoktól származik. Ez egy érdekes elképzelés, amely szerintem egy közel 100 éves popkulturális jelenségből ered.
A legtöbb embernek van egy alapértelmezése arról, hogy az olaj halott növényekből/állatokból/organikus anyagokból származik. A tévhit azonban akkor jön elő, amikor arra gondolunk, hogy mely állatok és növényi maradványok segítettek az olaj létrehozásában. Azt hiszem, ennek a félreértésnek nagy része a Sinclair Oil szimbólumából ered – egy kicsi, zöld, szauropoda dinoszauruszból, akit “Dino”-nak hívnak. Ennek a szimbólumnak semmi köze ahhoz, hogy honnan származik az olaj, hanem sokkal inkább történelmi története van.
Dino, a Sinclair Oil 1932-ben védjegyzett kabalája a második világháború után gyakorlatilag mindenütt jelen volt az Egyesült Államokban.
Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején a dinoszauruszok nagy üzletet jelentettek. A múzeumok szerte az Egyesült Államok keleti részén igyekeztek megszerezni a “legjobb” csontvázat, és túlszárnyalni a többi múzeumot. Mindannyian a legnagyobbat, legteljesebbet, legvadabbat stb. akarták. Ez volt a hírhedt dinoszaurusz-háborúk ideje. Az egyik kiemelkedő paleontológus ebben az időben Barnum Brown volt. Ő volt a Tyrannosaurus rex felfedezője 1902-ben (Osborn, 1905), és termékeny fosszíliavadász volt. Egyesek szerint ő volt minden idők legnagyobb dinoszaurusz fosszíliagyűjtője. Az 1900-as évek elején Brown kapcsolatban állt a Sinclair Oil and Refining Corporationnel. Segített a promóciós brosúráik megírásában és bélyegek tervezésében, cserébe a dinoszauruszgyűjtő expedícióinak pénzbeli támogatásáért (Mitchell, 1998).
A Sinclair 1930-as években kiosztott promóciós és oktatási brosúráinak képei (Spence, 1966).
“Hogy promócióinak jobb tudományos rangot adjon, a Sinclair több éven keresztül finanszírozta a dinoszaurusz fosszíliákat kutató expedícióit dr. Barnum Brownt, az Amerikai Természettudományi Múzeum fosszilis hüllők akkori kurátorát” (Spence, 1966).
Barnum Brown az Amerikai Természettudományi Múzeumból, készen az indulásra egy csontkereső expedícióra 1934-ben (Spence, 1966).
A dinoszauruszok népszerűségének kihasználására a “Dino” marketingeszközként jött létre, amelynek célja, hogy elhitesse a vásárlókkal, hogy a jobb olaj régebbi kőzetekből származik. Az egyik marketingfeliratuk azt állította, hogy “80 millió éve érlelték” (Spence, 1966). A közönség a Dinót az erővel, kitartással és állóképességgel azonosította (Spence, 1966). Biztos vagyok benne, hogy ezek olyan tulajdonságok voltak, amelyekkel a Sinclair örült, hogy megbélyegezték. Bár a röpiratok és a bélyegkönyvek utaltak arra, hogy az olaj már a dinoszauruszok létezése előtt is keletkezett, úgy tűnik, a Dino és az olaj társítását túl nehéz volt szétválasztani.
Az olaj keletkezését ábrázoló grafikon (Chernicoff, 1995).
Hogyan keletkezik valójában az olaj:
Amikor a világ óceánjaiban élő növények és állatok elpusztulnak, lesüllyednek az óceán fenekére, ahol maradványaikat végül az üledék eltemeti. Idővel, ahogy egyre több ilyen szerves anyag halmozódik fel, és egyre mélyebbre és mélyebbre temetkezik, elkezd megváltozni. Amint a föld alatt elérnek bizonyos nyomást és hőmérsékletet, a szerves anyag kerogénnek nevezett anyaggá alakul. Ahogy a kerogén még mélyebbre kerül, a növekvő hőmérséklet és nyomás hatására szénhidrogénekké – a nyersolaj és a földgáz fő alkotóelemeivé – alakul át. A szénhidrogének a kőzetek pórusain keresztül vándorolnak, és természetes csapdákban felhalmozódnak és összegyűlnek. Ezeket a csapdákat és tócsákat keresik az olajtársaságok, amikor olajkutakat fúrnak. Ugyanez a folyamat játszódott le Észak-Dakotában, és alakította ki a ma fúrt Bakken nyersolajat (Nordeng, 2014).