BIBLIOGRÁFIA
A kihelyezési rendszer a háziipari termelés rendszere volt, amely a XVII. és XVIII. században Nyugat-Európa vidéki területein volt elterjedt. A független árutermelés korai formájából fejlődött ki, és átmeneti szakaszt képezett ahhoz, amit Karl Marx (1818-1883) német társadalomelméletíró a munka “formális” alárendelésének nevezett a tőkének.
A munka alárendelése a tőkének olyan helyzetre utal, amelyben a közvetlen termelők elszakadtak a termelési eszközöktől, és a tőkésektől függtek, hogy azok biztosítsák számukra az árutermeléshez szükséges eszközöket, gépeket és nyersanyagokat. Az ilyen termelők szintén bért kapnak a tőkésektől, és nincs ellenőrzésük a munkájuk termékeinek elidegenítése felett. Azok a bérmunkások azonban, akik még mindig jelentős ellenőrzést tartanak fenn saját munkafolyamatuk felett, csupán “formális alárendeltségnek” vannak alávetve, nem pedig a tőkének való “valódi alárendeltségnek”, amely az ipari kapitalizmus teljesen kifejlett gyári rendszerét jellemzi.
A put-out rendszerben részt vevő hazai munkások jellemzően saját szerszámaik (például szövőszék és fonókerék) birtokában voltak, de a kereskedő kapitalistáktól függtek, hogy biztosítsák számukra a nyersanyagokat a kereskedők tulajdonának tekintett termékek előállításához. A félkész termékeket a kereskedő továbbadta egy másik munkahelyre további feldolgozásra, míg a késztermékeket közvetlenül a piacra vitték. A put-out rendszer tipikus árucikke a szövet (pontosabban a gyapjúszövet) volt, bár más árucikkeket (nevezetesen vasárut) is gyártottak ebben a rendszerben.
A put-out rendszer kiemelkedő jellemzője volt az a nagyfokú ellenőrzés, amelyet a közvetlen termelők megtartottak saját munkafolyamataik felett. Az otthon (vagy az otthon közelében) és a saját tempójukban dolgozó hazai termelőknek jó lehetőségük volt arra, hogy a munkaidőt és a szabadidőt a szabadidő kapitalizmus előtti preferenciájának megfelelően egyensúlyba hozzák. A rendszer azt is lehetővé tette, hogy a felnőtt családtagok olyan otthoni munkamegosztást alakítsanak ki, amelyben gyermekeik közvetlen szülői felügyelet mellett produktív munkával járulhattak hozzá a termeléshez. Ezek a körülmények elősegítették a nukleáris család mint uralkodó családforma kialakulását és megszilárdulását – egy olyan forma, amelyet a független árutermelés korábbi (és még mindig fennálló) rendszere is ösztönzött.
A kereskedő “putterek” számára idővel világossá vált, hogy háztartási alkalmazottaiknak nagyobb fokú felügyeletre van szükségük a termelékenységük maximalizálása és a nyersanyagok vagy akár a késztermékek “elsikkasztásának” megakadályozása érdekében. Stephen Marglin 1974-es cikkében, a Mit csinálnak a főnökök? The Origins and Functions of Hierarchy in Capitalist Production” (A hierarchia eredete és funkciói a kapitalista termelésben) című cikkében, hogy a gyári rendszer kialakulását inkább ezek a társadalmi megfontolások, semmint bármilyen technológiai szükségszerűség indokolta. Azzal, hogy a bérmunkásokat kivonták saját otthoni környezetükből, és egy közös munkahelyre gyűjtötték össze őket, a kereskedő tőkések jobb helyzetben voltak ahhoz, hogy ellenőrizhessék a munkaidőt és a munkatempót, és éber felügyelet révén megakadályozhassák a sikkasztást. Ezzel természetesen sok kereskedelmi tőkés átalakult ipari tőkéssé, megnyitva a hosszú átmenetet a “kifejezetten kapitalista”, szemben a kézműves árutermelési móddal.
Dan Clawson a Bureaucracy and the Labor Process című 1980-as kiadványában úgy érvelt, hogy Marglin “társadalmi ellenőrzési érve” a korai put-out rendszer eltűnésére és a gyárak felemelkedésére vonatkozóan számos erősséggel rendelkezik, de egyoldalúan elveti az új technológiák (különösen az erőgépek) fontos szerepét a munka tőkének való alárendeltségének megkönnyítésében. Clawson szerint “Sokkal gyümölcsözőbb, és nyilvánvalóan az egyetlen marxista megközelítés, ha a folyamatot osztályharcként értelmezzük: A tőkések megpróbálták a társadalmi ellenőrzést a gyárak formájában érvényesíteni, míg a munkások ellenállást tanúsítottak. Ebben a küzdelemben a technológiai innovációk döntő kapitalista fegyverek voltak, amelyek segítettek megváltoztatni az erőviszonyokat” (51. o.). Továbbá, jegyezte meg Clawson, a munkások nagy gyárakba és műhelyekbe való összevonásával a tőke jelentősen javíthatta termelékenységüket azáltal, hogy egyre részletesebb munkamegosztást vezetett be, és kihasználta a központi erőforrást igénylő gépek előnyeit.”
A put-out rendszer a tizenkilencedik századra szinte teljesen eltűnt Nyugat-Európában. A huszadik század végére azonban újjáéledt, amit az új számítógépes és információs technológiák megjelenése ösztönzött. A számítástechnikának, az internetnek és a készletellenőrzés új rendszereinek köszönhetően a tőke számára egyre inkább lehetővé vált, hogy otthon maradó munkásokat alkalmazzon anélkül, hogy a termelékenység, az órák ellenőrzése vagy a hatékony költségelszámolás feláldozná. Ennek az új kihelyezési rendszernek a termékei változatosak, de legjellemzőbb terméke az információ.”
TOVÁBB Az autonómia; a tőke; a számítógépek: Tudomány és társadalom; Konjunktúrák, átmeneti; Munkamegosztás; Gyári rendszer; Internet; Munka; Gépek; Marx, Karl; Mikroelektronikai ipar; Termelési mód; Termelékenység; Technológiai fejlődés, gazdasági növekedés; Technológiai fejlődés, képzettségi torzítás; Bérek
BIBLIOGRÁFIA
Clawson, Dan. 1980. A bürokrácia és a munkafolyamat. New York: Monthly Review Press.
Marglin, Stephen A. 1974. What Do the Bosses Do? A hierarchia eredete és funkciói a kapitalista termelésben. Review of Radical Political Economics 6: 60-92.
Marx, Karl. 1977. Capital. Vol. 1. New York: Vintage.
Murray Smith