Mi a lehívási ár?
A lehívási ár az az ár, amelyen a vételi opció birtokosa jogosult, de nem köteles a lejárat napjáig 100 részvényt vásárolni egy adott mögöttes részvényből.
Hogyan működik a lehívási ár?
Az opciók származtatott eszközök, ami azt jelenti, hogy áruk egy másik értékpapír árából származik. Pontosabban, az opciók árai egy alapul szolgáló részvény árából származnak. Tegyük fel például, hogy vásárol egy vételi opciót az Intel (INTC) részvényeire 40 dolláros lehívási árral és április 16-i lejárati dátummal. Ez az opció jogot adna Önnek arra, hogy április 16-án 40 dolláros áron megvásároljon 100 darab Intel részvényt (ez a jog természetesen csak akkor lesz értékes, ha az Intel részvényenként 40 dollár felett kereskedik az adott időpontban). Egy gyors példa arra, hogy a lehívási ár hogyan határozza meg, hogy egy olyan származtatott termék, mint a vételi opció pénzt hoz-e. Tegyük fel, hogy az IBM részvénye 100 dolláron kereskedik részvényenként. Tegyük fel, hogy egy befektető vásárol egy vételi opciós szerződést az IBM-re, szerződésenkénti 2 dolláros áron. Megjegyzés: Mivel minden egyes opciós szerződés 100 alapul szolgáló részvényben való részesedést képvisel, ennek az opciónak a tényleges költsége 200 dollár lesz (100 részvény x 2 dollár = 200 dollár).
Miért fontos a lehívási ár?
A származtatott ügylet lehívási ára nagyban meghatározza, hogy a származtatott ügylet befektetője pénzt fog-e keresni. Íme, mi fog történni ennek a vételi opciónak az értékével: különböző forgatókönyvek szerint:
Az opció lejáratakor az IBM 105 dolláron kereskedik.
Emlékezzünk: A kötési ár jogot ad a vevőnek arra, hogy az IBM részvényeit részvényenként 100 dollárért megvásárolja. Ebben a forgatókönyvben a vevő megvásárolhatja ezeket a részvényeket 100 dollárért, majd azonnal eladhatja ugyanezeket a részvényeket a nyílt piacon 105 dollárért. Mivel a kötési ár a piaci ár alatt van, ez az opció “pénzben van”. Mivel a befektető 200 dollárért vásárolta ezt az opciót, a vevő nettó nyeresége ebből az ügyletből 300 dollár lesz.
Az opció lejáratakor az IBM 101 dolláron kereskedik.
A fentiekben bemutatott elemzéssel megegyezően a vételi opció most 1 dollárt (vagyis összesen 100 dollárt) fog érni. A kötési ár nagyon közel van a piaci árhoz. Mivel a befektető először is 200 dollárt költött az opció megvásárlására, ezen a kereskedésen 1 dollár (vagy összesen 100 dollár) nettó veszteséget fog elkönyvelni. Ezt az opciót “at the money”-nak neveznénk, mert az ügylet lényegében egy mosás.
Az opció lejáratakor az IBM 100 dolláron vagy az alatt kereskedik.
Itt a kötési ár magasabb, mint a piaci ár. Ha az IBM az opció lejáratakor 100 dolláron vagy az alatt végez, akkor a szerződés “a pénzen kívül” jár le. Most már értéktelen lesz, így az opció vásárlója elveszíti a pénze 100%-át (ebben az esetben a teljes 200 dollárt, amit az opcióra költött).