Szerkezet és működés
A nagyagy felszíne az úgynevezett kéreg. Körülbelül két milliméter vastag, és sok redőkkel rendelkezik, amelyek gerinceket (gyri) és barázdákat (sulci) alkotnak. A fissura egy mélyebb barázda, és gyakran felváltva használják a sulcusszal. A nagyagyat egy hosszanti hasadék osztja bal és jobb féltekére, amelynek számos különböző neve van: hosszanti hasadék, agyi hasadék, hosszanti középső hasadék, interhemiszférikus hasadék. Mindkét agyfélteke négy különálló lebenyre oszlik a központi sulcus, a parieto-occipitalis sulcus és az oldalsó hasadék által. A központi sulcus posterior-medialis és anterior-laterális irányban fut, és elválasztja a homloklebenyt a fali lebenytől. A parieto-occipitális sulcus elválasztja a parietális lebenyt a nyakszirti lebenytől. Az oldalsó hasadék (Sylvian fissura) egy laterálisan elhelyezkedő horizontális hasadék, és elválasztja a halántéklebenyt a homlok- és fali lebenytől.
Frontális lebeny
A frontális lebeny a központi sulcus előtt és az oldalsó hasadék felett helyezkedik el. A homloklebeny tovább oszlik felső, középső és alsó homlokgyrusra, elsődleges motoros kéregre és orbitális területre. Ezek a területek együttesen irányítják végrehajtó és motoros funkcióinkat. Ez irányítja az ítélőképességet, a problémamegoldást, a tervezést, a viselkedést, a személyiséget, a beszédet, az írást, a beszédet, a koncentrációt, az önismeretet és az intelligenciát. Az elsődleges motoros kéreg a homloklebeny precentralis gyrusában van jelen, és közvetlenül a központi sulcus előtt helyezkedik el. A premotoros kéreg az elsődleges motoros kéreg előtt helyezkedik el. Ez a terület irányítja a kontralaterális test és a végtagok mozgását. A medialis régió az alsó végtagot irányítja. A felső-laterális régió a felső végtagot és a kezet irányítja. Az oldalsó régió az arcot irányítja. Bizonyos testrészek gazdagabban vannak innerválva, így nem arányosan képviseli az emberi testet. Valójában az elsődleges motoros kéreg nagy része a kéz, az arc és az ajkak izomzatának finom szabályozására szolgál, amit a homunculus modell jól reprezentál. A középső frontális gyruson belül található a frontális szemmező területe, és főként a kontralaterális szem abdukciójáért és az ipsilaterális szemaddikcióért felelős. A Broca-terület a beszédért felelős, és nincs jelen mindkét féltekén. Ehelyett a domináns félteke alsó frontális gyrusán belül található. A legtöbb egyénnél a domináns félteke a bal félteke. Ezért a Broca-terület leggyakrabban a bal alsó homlokgyrusban található.
Parietális lebeny
A parietális lebeny a központi sulcus centralis mögött és a parieto-occipitalis sulcus előtt helyezkedik el. Ez a lebeny irányítja az észlelést és az érzékelést. Az elsődleges szomatoszenzoros kéreg a gyrus postcentralisban található, és közvetlenül a központi sulcus centralis mögött helyezkedik el. Az elsődleges szomatoszenzoros kéreg irányítja a kontralaterális test érintés-, hőmérséklet- és fájdalomérzetét. Az elsődleges motoros kéreg tükrében a mediális régió az alsó végtagot, a felső-laterális régió a felső végtagot és a kezet, az oldalsó régió pedig az arcot érzékeli. Az elsődleges motoros területhez hasonlóan a kéz, az arc és az ajkak foglalják el a szomatoszenzoros terület nagy részét, és a homunculus modell is jól mutatja be őket. A parietális lebeny károsodása ezeknek az érzéseknek a hiányával, valamint más tünetekkel is járhat, attól függően, hogy a domináns vagy a nem domináns félteke károsodott. A domináns fali lebeny, általában a bal félteke károsodása agraphiával, acalculiával, ujj agnosiával és bal-jobb dezorientációval jár. E tünetek megjelenése a Gerstmann-szindrómára jellemző. A nem domináns parietális lebeny, általában a jobb félteke károsodása a világ kontralaterális oldalának agnóziájával jár – ezt féltekei elhanyagolás szindrómának is nevezik.
Occipitális lebeny
Az occipitális lebeny a parieto-occipitalis sulcus mögött és a tentorium cerebelli felett helyezkedik el. Ez a lebeny értelmezi a látást, a távolságot, a mélységet, a színeket és az arcfelismerést. A nyakszirti lebeny mindkét szem kontralaterális látómezejéből kapja az információkat (azaz a bal nyakszirti lebeny a jobb és a bal szem jobb oldali látómezejéből is kap és értelmezi az információkat).
Temporális lebeny
A temporális lebeny az oldalsó hasadék alatt helyezkedik el, és tovább osztódik felső, középső és alsó temporális gyrusra. Ez a lebeny irányítja a nyelvi megértést, a hallást és a memóriát. A Wernicke-terület felelős a nyelvi megértésért, és nem található meg mindkét féltekén. A Broca-területhez hasonlóan a Wernicke-terület is a domináns félteke – általában a bal félteke – felső temporális gyrusában található. Ezért a Wernicke-terület elhelyezkedése leggyakrabban a felső halántékgyrusban található. Az elsődleges hallókéreg a felső temporális gyrusban található, és a legtöbb hallási információt a kontralaterális fülből és néhányat az ipsilaterális fülből dolgozza fel. A halántéklebeny kommunikál a hippokampusszal és az amygdalával az emlékek kialakítása érdekében.
Az agyba tartó és onnan induló idegek dendritekből, sejttestből, axonból és axonvégződésből állnak. A szürkeállományt általában a kéreggel felcserélve használják. A szürkeállomány azonban arra utal, hogy a nem mielinizált axonok szürkének tűnnek. A szürkeállomány mély struktúrákban is megtalálható. A kéreg alatt helyezkedik el a fehérállomány, ami azt jelenti, hogy az axonok myelinizáltak és fehéren jelennek meg. A fehérállomány fogadja és küldi a jeleket az agyba és az agyból, és lehetővé teszi az agy különböző részei közötti gyors kommunikációt a myelinizált axonoknak köszönhetően. Az agykéreg szürkeállománya értelmezi a különböző testrészekből érkező jeleket, majd válaszjelet küld ki.