Klinikai jelentőség
A klinikai gyakorlat tekintetében a növekvő BMI-számok a túlsúlyosnak talált betegek nagyobb számával korrelálnak. Ez a túlsúlyosnak (25 kg/m2-nél nagyobb vagy azzal egyenlő BMI) vagy hasi elhízásnak (nőknél 35 in-nél nagyobb vagy azzal egyenlő derékkörfogat, férfiaknál 40 in-nél nagyobb vagy azzal egyenlő derékkörfogat) való meghatározás az elhízással összefüggő társbetegségek és a megnövekedett morbiditás és mortalitás szempontjából fokozott általános kockázati státuszban van. Az értékelés magában foglalja a túlsúlyosság mértékének meghatározását a BMI kiszámításával, valamint a hasi elhízás (derékkörfogat), a kardiovaszkuláris kockázati tényezők, az alvási apnoe, a nem alkoholos zsírmájbetegség, a tüneteket okozó osteoarthritis és más, az elhízással kapcsolatos társbetegségek jelenlétét. Több betegség, például a kialakult koszorúér-betegség, a perifériás ateroszklerotikus betegség, a 2-es típusú diabetes mellitus és az alvási apnoe együttes fennállása az elhízott betegeket a későbbi egészségügyi problémák és a fokozott halálozás szempontjából igen magas kockázati kategóriába sorolja. Emellett a megnövekedett BMI-számú betegeknél nagyobb a metabolikus szindróma kockázata. Ez olyan anyagcsere-rendellenességek konstellációját jelenti, amelyek az egyénnél együttesen fordulnak elő, és amelyek a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) és a II. típusú cukorbetegség (T2DM) fokozott kockázatát jelentik.
A metabolikus szindróma diagnosztizálásához az egyénnek az alábbi kritériumok közül háromnak vagy többnek kell megfelelnie: 1. Központi elhízás: Derékkörfogat legalább 102 cm (40,16 hüvelyk) férfiaknál és legalább 88 cm (34,65 hüvelyk) nőknél. 2. Hipertrigliceridémia: 150 mg/dl-nél nagyobb vagy azzal egyenlő trigliceridszint vagy gyógyszeres kezelés az emelkedett trigliceridek miatt. 3. Alacsony HDL-koleszterinszint: 40 mg/dl alatti vérszint férfiaknál és 50 mg/dl alatti vérszint nőknél vagy gyógyszeres kezelés alacsony HDL-koleszterinszint miatt. 4. Magas vérnyomás: 130 mmHg-nál nagyobb vagy azzal egyenlő szisztolés vagy 85 mmHg-nál nagyobb vagy azzal egyenlő diasztolés vérnyomás (130/85-nél nagyobb vagy azzal egyenlő); vagy gyógyszeres kezelés emelkedett vérnyomás kezelésére 5. Éhgyomri glükóz: 100 mg/dl-nél nagyobb vagy azzal egyenlő éhgyomri plazma glükóz (FPG) szint; vagy T2DM korábbi diagnózisa vagy emelkedett vércukorszint miatti gyógyszeres kezelés.
A klinikusnak fel kell mérnie a súlygyarapodás etiológiáját és a hozzá kapcsolódó egészségügyi kockázatot. Az elhízás kialakulásához számos tényező járulhat hozzá, többek között:
-
Iatrogén okok a súlygyarapodást okozó vényköteles gyógyszerekből
-
A táplálkozás okozta elhízás, hipotalamusz rendellenességek
-
Hypothyreosis
-
Szezonális affektív zavar
-
Cushing-szindróma
-
Polycisztás petefészek
-
Polycisztás ovárium szindróma
-
Hypogonadizmus
-
Növekedési hormonhiány
-
Pseudohypoparathyreosis
-
Szedentáris életmód
-
Genetikai indukált rendellenességek
-
Társadalmi és viselkedési tényezők
-
Társadalmi-gazdasági státusz
-
Etnikum
-
Pszichológiai tényezők
-
Kényszeres evők
-
Éjszakai evés szindróma
-
Binge eating disorders
-
Mégis, az elhízás legtöbb esete egyszerűen módosítható magatartásformákhoz, például a mozgásszegény életmódhoz és a fokozott kalóriabevitelhez kapcsolódik. Az elhízás másodlagos okai ritkák; ezeket a klinikusoknak figyelembe kell venniük és ki kell zárniuk. A vényköteles gyógyszerek a súlygyarapodás gyakori okai lehetnek, különösen a glükokortikoidok, az antipszichotikumok, az inzulin és a szulfonilureák.
A túlsúlyos/elhízott beteg kivizsgálásának tartalmaznia kell a részletes anamnézist, fizikális vizsgálatot, vérnyomásmérést, éhgyomri glükóz vagy glikált hemoglobin (A1C) vagy szérum trigliceridszintet, pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), májenzimek, éhgyomri lipidpanel, valamint az alvási apnoe jelenlétének vizsgálatát. Az etiológia kivizsgálása és a jövőbeli kezelési stratégiák megtervezése érdekében a kórtörténetnek tartalmaznia kell a következőket: életkor a súlygyarapodás kezdetén, a súlygyarapodással összefüggő életesemények, korábbi fogyási kísérletek/próbálkozások, a táplálkozási szokásokban bekövetkezett bármilyen változás, a testmozgás és a funkcionális állapot, a jelenlegi gyógyszerek és a jelenlegi dohányzás története. A klinikusoknak tudomásul kell venniük, hogy a fiziológiai események és a genetikai összetétel miatt a nők testsúlyának százalékos aránya a férfiakhoz képest a pubertáskortól kezdve magasabb. A nők felnőttkorban is hajlamosak több zsírt felszedni, mint a férfiak. Emellett a nőknél előfordulhat, hogy a terhesség után tartósan megnő a testsúly és a zsíreloszlás, vagy a menopauza miatt híznak. A fizikális vizsgálat leletei, amelyek az elhízás másodlagos okára utalhatnak, többek között a következők: nyaki golyva, proximalis izomgyengeség, holdarc, bivalypúp és/vagy lila sávok (Cushing-szindróma), valamint akne és/vagy hirsutizmus felnőtt nőknél (policisztás ovárium szindróma). A klinikusnak a kórtörténet, a fizikális vizsgálat és a kezdeti vérvizsgálatok során tett megállapításaitól függően további vizsgálatokra lehet szükség.
A túlsúlyos vagy elhízott beteg és a kapcsolódó társbetegségek értékelése és kezelése az Amerikai Egyesült Államokban a klinikai egészségügyi ellátás fontos részét képezi. Továbbá, a BMI és a fokozott egészségügyi kockázat közötti bizonyított összefüggés lehetővé teszi olyan BMI-kategóriák meghatározását, amelyek segíthetnek a beteg számára a súlycsökkentő terápia kiválasztásában a továbbiakban.