Támadás
Julius Caesar két római invázió vezetéséről írt Britanniában, Kr. e. 55-ben és Kr. e. 54-ben, A gall háborúról szóló kommentárjaiban, amelyek ma is olvashatók.
A Kr. e. 1. századi rómaiak számára Britannia egy félig mitikus föld volt a tengereken túl, amelyet barbár, harcias törzsek népesítettek be, akiket pretani vagy britonok néven ismertek.
Cézár könyvének köszönhetően az inváziót a Brit-szigetek egész történelmének első feljegyzett eseményeként írják le.
De amíg a rómaiak i. e. 54-ben egy délkelet-angliai tengerpart közelében nem azonosították a rómaiak partraszállási helyét, nem volt régészeti bizonyíték Caesar inváziójára.
Katonai maradványok
2016-ban és 2017-ben az angliai Leicesteri Egyetem régészei feltárták egy i. e. 1. századból származó római katonai erőd részeit Ebbsfleet falu közelében, a Pegwell-öböl partja mentén, a Kent megye északkeleti csücskében lévő Thanet-szigeten.
Az erőd védőárkát először 2010-ben fedezték fel régészek, akik a helyi önkormányzat követelményeinek részeként tárták fel a területet, mielőtt egy új utat építettek volna ott.
A helyszínen talált római fegyverek maradványai és a Caesar kommentárjaiban a helyi tájra vonatkozó nyomok azt mutatják, hogy az erődöt a rómaiak építették, hogy őrizzék a Pegwell-öbölben horgonyzó inváziós flottájuk több száz hajóját – állítják a kutatók.
Rómaiak Nagy-Britanniában
Cézár – aki akkoriban a mai Franciaország és Belgium területén fekvő Gallia tartományt irányító római hadvezér volt – Kommentárjaiban leírta, hogy két inváziót vezetett Nagy-Britanniába.
Az elsőben, amelyet a történészek i. e. 55-re datálnak, Caesar két légió gyalogsággal szállt meg, és 10 hétig harcolt a britekkel Kent keleti részein, mielőtt csapatai télire visszavonultak Galliába.
I. e. 54-ben Caesar ismét megszállta a várost, ezúttal 5 légió római gyalogsággal és 2000 lovassal – összesen több mint 20 000 emberrel – az Ebbsfleetnél régészek által feltárt római erőd közelében.
A következő hónapokban a római seregek Kentben és a Temzén át a mai Essex és Hertfordshire megyékbe vezették a háborút, ahol Caesar megadásra kényszerítette a brit hadvezért, Cassivellaunust.
Miután békeszerződéseket kényszerített a legyőzött délkelet-brit törzsekre, Caesar Kr. e. 54 szeptemberében csapataival visszatért Galliába, ahol a rossz termés nyugtalanságot okozott.
Változások a partvonalban
Noha az Ebbsfleet-i római erőd ma a mai partvonaltól némi távolságra fekszik, az i. e. 1. században egy széles csatorna partján állt, ahol a Pegwell-öbölben horgonyzó római hajók őrzésére helyezték el.
Caesar leírta, hogy több mint 800 hajóból álló flottát vezetett, amely több mint 20 000 római katonát szállított Britannia második inváziójára i. e. 54-ben.
Azt állította, hogy olyan sok hajó volt, hogy a római invázió ellenzésére összegyűlt brit harcosok megijedtek, és a partraszállás helyének közelében lévő magasabb területre menekültek, ahol elbújtak – a kutatók szerint valószínűleg a Ramsgate melletti sziklákra, amelyek a kép bal felső részén láthatók.
A biztonság kedvéért helyezkedtek el
A Thanet-sziget ma a kenti szárazföldhöz tartozik, de Caesar inváziója idején egy később Wantsum-csatornaként ismert vízkar választotta el.
A csatornát a középkorban területrendezéssel és természetes iszaposodási folyamattal töltötték fel.
A Leicesteri Egyetem régészcsoportja a Thanet-sziget terepének LIDAR-felméréseit tanulmányozta, hogy megtudja, hogyan nézhetett ki a Wantsum-csatorna partja az i. e. 1. században.
Felfedezték, hogy az Ebbsfleet-i erőd a sziget déli oldalából kiugró félszigeten helyezkedett el, ahol a Pegwell-öböl árapályos vizein horgonyzó római inváziós flotta hajóit egy helyőrség figyelhette.
A feltárt erőd
A Leicesteri Egyetem archeológusai 2016-ban és 2017-ben feltárták az Ebbsfleet római kori erőd egyes részeit.
Megállapították, hogy az erődöt körülvevő védőárkot ugyanúgy építették, mint az ismert római katonai erődöket, amelyeket Caesar csapatai építettek Franciaországban és Németországban i. e. 54-től néhány éven belül.
Megállapították továbbá olyan emberek maradványait, akik a jelek szerint a konfliktusban haltak meg, helyi kerámiatöredékeket, amelyek az árkot az i. e. 1. századra datálják, valamint vasfegyverek darabjait.
Fontos példány
A legfontosabb leletek egyike ez a vas lándzsahegy, amely egy jellegzetes római dárda, az úgynevezett pilum üzleti vége volt.
A lelet megegyezik a Dél-Gallia azon részein talált pilumokkal, ahol Caesar toborozta a csapatokat a légiói számára, és Németországban, ahol harcoltak.
Háborús hajók
Caesar a Kommentárjaiban azt írja, hogy több mint 800 hajóból álló inváziós flottája éjszaka indult el Galliából Britanniába, hogy katonái nappal, harcra készen szállhassanak partra.
Egy római gálya modellje mutatja, hogy milyen típusú hadihajót használtak az inváziós flottában. Az olaszországi Alba Fucensben talált graffito alapján készült.
Lost in the dark
A kutatók szerint az i. e. 54-es római inváziós flotta a Calais-tól délre fekvő Wissant közelében szállt partra, és a britországi Dover szikláinál a csatorna túloldalán látótávolságban volt.
De Caesar szerint, akinek szavai ezen a térképen láthatók, a római flotta a sötétben eltévedt, amikor a szél leállt, és a La Manche-csatornában az árapály túlságosan északra sodorta őket.
Napkeltekor, mondja Caesar, a rómaiak “messze balra” – mögöttük és a bal oldalon – szárazföldet pillantottak meg. A régészek szerint ez a Caesar által leírt föld a Ramsgate körüli magas szikla volt a Pegwell-öböl északi végénél.
Az elkövetkező változások
A kutatók szerint Caesar britanniai inváziója kijelölte a következő évtizedek Britannia esetleges romanizálásának irányát, és Claudius császár alatt Kr. u. 43 után Britannia állandó római megszállásához vezetett.
A Britannia délkeleti részén élő törzsekre kényszerített békeszerződések a kutatók szerint a törzsi uralkodókat “klienskirályokká” tették, akik hatalmat és presztízst szereztek a Rómával kötött szövetségeikből.
Újabb hírek