Hirdetés
Az egyes szívverések elektromos ingerületét a szinuszcsomó generálja, és onnan jut el mindkét pitvarba, később az AV-csomóba érkezve. Ez a pitvari elektromos aktivitás az elektrokardiogramon P-hullámként tükröződik.
A P-hullám a szívciklus kezdeti hulláma, és akkor tekinthető normálisnak, ha magassága kisebb, mint 2,5 mm (0,25 mV) és hossza kisebb, mint 0,12 s (3 kis négyzet).
Ez a hullám a jobb pitvar (kezdeti rész) és a bal pitvar (végső rész) depolarizációjának szuperpozíciójából jön létre.
A V1 elvezetésben, ahol a P-hullám bifázisos morfológiájú, gyakran megfigyelhető mindkét komponens, az első pozitív rész a jobb pitvarnak, a második negatív rész pedig a bal pitvarnak 1 felel meg.
Jobb pitvari megnagyobbodás az EKG-n
A jobb pitvari megnagyobbodás általában a P-hullám morfológiájának megváltozását okozza, különösen annak kezdeti részében.
A jobb pitvari megnagyobbodás a P-hullám feszültségének növekedését, vagy ami ugyanaz, 2,5 mm-nél magasabb P-hullámot okoz. Ha nincs kísérő bal pitvari megnagyobbodás, akkor a P-hullám időtartama nem növekszik.
Ezt a normál időtartamú magas P-hullámot klasszikusan P pulmonale-nak nevezik. Az inferior elvezetésekben egyértelműbben látható.
Jobb pitvari megnagyobbodás:
2,5 mV-nál magasabb P hullám normális időtartammal.
A V1 elvezetésben magas kezdeti komponens (nagyobb, mint 1.5 mV) normális időtartammal szintén megfigyelhető.
A P hullám elektromos tengelye (nem azonos a QRS tengellyel) szintén eltérhet jobbra, vagy ami ugyanaz 75º és 90º között 2.
Összefoglalva: A jobb pitvari megnagyobbodás legszembetűnőbb jele a magas, magasabb P hullám 2,5 mm (2,5 mV) az inferior elvezetésekben és a V1 elvezetésben magas, 1,5 mm-nél nagyobb kezdeti komponens.
Jobb pitvari megnagyobbodás:
P hullám, melynek kezdeti része magasabb feszültségű.
A P pulmonale jelenléte az EKG-ban korlátozott érzékenységű és specificitású jel, mivel nem mindig van jelen, ha a jobb pitvari megnagyobbodást echokardiográfiával igazolják, és normális jobb pitvari 1. betegnél is megfigyelhető.
A jobb pitvarbővülés okai
A jobb pitvarbővülés általában a jobb kamra hipertrófiájához vagy tágulásához társul.
A jobb pitvar tágulását okozhatja minden olyan kórkép, amely nyomástúlterhelést okoz a jobb üregekben.
Tüdőbetegségek
Krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek EKG-ján gyakran találunk P-hullámokat, bár ez nem mindig van jelen 3.
Tüdőhipertóniában szenvedő betegeknél P pulmonális hullámok is megfigyelhetők az EKG-n.
Pranziens P pulmonális megfigyelhető akut tüdőembóliában, különösen nagy kockázatú tüdőembóliában. Jelen lehet pneumothoraxban vagy masszív tüdőfolyadékban is 3.
Jobboldali billentyűbetegségek
A tricuspidalis stenosis s kivételesen ritka klinikai állapot, szinte mindig másodlagos reumás betegség 4. Az EKG-n izolált P pulmonale-ként, vagy a biatriális megnagyobbodás jeleivel együtt figyelhető meg, ha mitrális billentyűbetegség is fennáll 3.
A tricuspidalis regurgitáció az EKG-n általában nem mutat tipikus mintázatot, és ritkán figyelhetőek meg magas P-hullámok. A tricuspidalis regurgitáció leggyakoribb EKG-lelete a pitvarfibrilláció 3.
A pulmonalis stenosis a jobb kamrában ugyanúgy nyomásnövekedést okoz, mint a jobb pitvarban, így magas P-hullámok figyelhetők meg a jobb kamrai hipertrófia elektrokardiográfiás jeleivel együtt 3.
Megszületett szívbetegségek
A Fallot-tetralógia, az Eisenmenger-szindróma, a veleszületett tüdőszűkület vagy a tricuspida atresia okozhat P pulmonale-t az EKG-n.
A jobb pitvari megnagyobbodás okai
- Tüdőbetegségek:
- Jobb oldali billentyűbetegségek: tricuspidalis stenosis, pulmonalis stenosis.
- Veleszületett szívbetegségek: Fallot-tetralógia, Eisenmenger-szindróma, veleszületett tüdőszűkület, tricuspidalis atresia.
Ha tetszik… Oszd meg.