Jegyzet tőlem: Mielőtt elolvasnád az esszét, szeretnék kifejteni néhány pontot.
1) A szarvastartomány-javító program (DRIP) még mindig létezik. És minden államban van egy olyan program, mint a DRIP. Lehet, hogy nem DRIP-nek hívják, de az egész USA-ban vannak DRIP-szerű programok.
2) Itt van egy részletes magyarázat a nemek szerinti vadászatról. Ha nem lenne nemi alapú vadászat, akkor egyenletes lenne a gímszarvasok és a nőstény szarvasok aránya. Tehát, ha valaki venne egy 10 szarvasból álló mintacsoportot – bárhol -, akkor öt hím és öt nőstény lenne. Az öt hím megtermékenyítené az öt nőstényt, akik aztán öt utódot hoznának világra. Miután azonban évtizedek óta nagy szarvasbikákat ölünk a nagy melleik miatt, ma már 7:3, 8:2 vagy 9:1 a nőstények és a hímek aránya. Vegyük a 7:3 arányt. Most három hímünk hét nőstényt termékenyít meg (tudjuk, hogy a hímek annyi nőstényt termékenyíthetnek meg, ahány nősténnyel kapcsolatba kerülnek). Ezután hét nőstény hét utódnak ad életet, ami azt jelenti, hogy egy 10 szarvasból álló mintacsoportban legalább két EXTRA kölyök van a nemek szerinti vadászat miatt. De menjünk tovább. Vadbiológusok megerősítették, hogy amikor a szarvasok és más állatok (beleértve az embereket is háborús időkben) úgy érzik, hogy a populációjukat megtizedelik, mint ahogy az a vadászati szezon vége után történik, az összes nőstény többsége ikreket vagy hármas ikreket szül. Vegyük tehát az ikres forgatókönyvet. Hét nőstény az eredeti öt helyett (ha társadalmunk nem vadászik) most 14 kicsinek ad életet, így 10 szarvasból álló mintacsoportonként 9 EXTRA kicsiny születik. Ha megszorozzuk az extra kicsiket az egész michigani állományra, akkor évente 500.000-700.000 “extra” szarvast kapunk. És találja ki, hány vadászati engedélyt adnak ki minden évben? Kitalálta, 500.000 és 700.000 között. Ráadásul így nőtt a michigani állomány az 1970-es évekbeli 500 000-ről mára közel kétmillióra. Ez a forgatókönyv minden államban fennáll, és a számok csak kis mértékben változnak államonként.
3) Az egyetlen ürügy az állatok megölésére és megevésére pusztán a túlélés lenne. Ez a forgatókönyv azonban ritka. A jeges környezetben élő inuitok jutnak eszembe (ezért nem utaztam soha Alaszkába előadást tartani). Soha nem fogom megérteni, hogy a NEM jeges vagy NEM sivatagi környezetben élő emberek miért vadásznak, ölnek és esznek állatok húsából. A szokás, a hagyomány, a kényelem vagy az ízlés érvénytelen, barbár indokok az állatok bántalmazására. Az állatok meggyilkolása és megölése bűncselekmény. A gyilkosság gyilkosság, függetlenül attól, hogy az áldozatok állva állnak, négykézláb járnak, szőrük, tolluk, szarvuk, csőrük vagy kopoltyújuk van. Az önvédelem és a helyettesített önvédelem (mások védelme, akik nem tudják megvédeni magukat) az egyetlen igazolás a gyilkosságra. Az áruba bocsátás az, amikor az emberek az állatokat élettelen tárgyakká változtatják, és nem látnak bennük semmi mást. A teheneket cipővé, aktatáskává és hamburgerré változtatták. A csirkékből vödörnyi szárnyakat csináltak. A szarvasokat egy vérszomjas sport akaratlan résztvevőivé, majd szigorú fejű faltrófeákká és szarvashamburgerekké változtatták.
4) Amikor az emberekkel úgy bánnak, ahogy a vadászok bánnak az állatokkal, az emberek “holokausztot!”, “népirtást!”, “mészárlást!” és “véres gyilkosságot!” kiáltanak. Pedig a vadászok gondolkodásmódja szerint az állatok “vadak”, akik megérdemlik, hogy megöljék őket. Ez a “vad” nélkülözi a racionális gondolkodást, az illemet és a kedvességet. Ez, őszintén szólva, szociopata viselkedés. Több mint 25 éve nézem a vadász- és horgászműsorokat az ESPN-en. Mint sportfüggő, meg kell várnom a véres műsorok végét a hétvégi reggeleken, mielőtt a GENUIN sportműsorok adásba kerülnek. Hallom az izgalmat a vadászok hangjában, mielőtt meghúznák a ravaszt vagy kilőnék a nyilat. Nem kell kitalálni a szarvasvadászat, vagy bármely más állatgyilkos pillanat valódi okait. A vadászat és a horgászat véres sport, egyszerűen és világosan. Ráadásul a vadászokat nem mentesítik a gyilkolás alól csak azért, mert ők maguk teszik. Sőt, a gyilkolásuk miatt a vadászok közvetlenül felelősek, ellentétben azokkal az emberekkel, akik a húst a szupermarketben vásárolják meg. Az utóbbiak csak bűntársak, akik fizetnek valakinek, hogy kövesse el a bűncselekményeket. Az, hogy valaki más gyilkosságát megvásárolják, még mindig egyértelműen helytelen és gonosz, de a közvetlen gyilkolás és ártás több pszichotikus viselkedést mutat, mint az, aki nem tud, vagy nem akar közvetlenül ártani és ölni.”
A vadászok az állatvilág terroristái
Gary Yourofsky
A következő esszé a The Detroit News 2001. április 20-i vezércikkeként jelent meg. Ezt követően megjelent a Vadászat című könyvben: Opposing Viewpoints című könyvben, amely 2008-ban jelent meg a Gale Group/Greenhaven Press kiadásában.
Az ADAPTT, Michigan legszókimondóbb és legkompromisszumkészebb humanitárius szervezetének alapítója és elnöke vagyok. Közel 80 középiskola és egyetem hívott meg, hogy oktassam és felvilágosítsam a diákokat az állatok felszabadításáról, etikáról, igazságosságról és kedvességről.
Mielőtt minden vadászhazugságot megcáfolnék, hadd kezdjem két idézettel néhány ismert állatvédő aktivistától.
Az első Mohandas Gandhitól származik. “Egy bárány élete nem kevésbé értékes, mint egy emberé. Minél gyámoltalanabb a teremtmény, annál inkább megilleti a védelem az emberek kegyetlenségétől.”
A második idézet a nagy filozófustól, Püthagorasztól származik. “Amíg az emberiség más lények kíméletlen pusztítója marad, addig soha nem fogjuk megismerni az egészséget és a békét. Mert amíg az emberek lemészárolják az állatokat, addig egymást is meg fogják ölni. Valóban, akik a gyilkosság és a fájdalom magját vetik, soha nem fognak örömet és szeretetet aratni.”
Nost, ellentétben azzal a rózsás képpel, amit a vadászok mindig festenek magukról – a nemes vadász, a becsületes vadász, a gondoskodó vadász, az aggódó vadász -, fussunk végig egy gyors listán a nemes vadászmondásokról:
- Lőj többet és lőj gyakrabban, bélpoklos vagyok, csapj le rájuk és rakd őket, élj vadászni/vadászni, hogy élj és ölj tovább.
- És mit szólsz ehhez a megjegyzéshez Ted Nugenttől, a világ legszókimondóbb állatgyilkosától és szinte minden vadász hősétől: “Hozzájárulok a tél holtához és a csend nyögéseihez, a vérnyomok zene a fülemnek. Bélpoklos függő vagyok. A disznó nem tudta, hogy ott vagyok. Ez az én rúgásom. Imádom az állatokat megakasztani. Ez a rock ‘n’ roll hatalom.” (World Bowhunter’s Magazine, Volume 1, Number 4, May 1990, 12. oldal)
Nehéz az állatvédők humanitáriusainak az igazságot megvitatni a vadászatról, amikor állandóan hazugságokkal foglalkozunk a túlnépesedésről, hazugságokkal a kedvességről és hazugságokkal a tudományról.
Az ADAPTT-nek elege van a vadászokból, a kormányzati cimboráikból és az összes beteges mentalitásukból. Az úgynevezett “szakértők”, akik a DNR-nek és az NRC-nek dolgoznak, nem “szakértők”. Ők vadászok és vadászatot támogatók.
A vadászat pedig nem szilárd tudomány. Csak egészséges szórakozás az egészségtelen egyének számára, akik gyáva tetteket követnek el. És nekem úgy hangzik, hogy minden épeszű ember, aki egy cseppnyi ép ésszel rendelkezik, megértené ezt a hangzatos igazságot.
A vadászok megnyugtatására 1971-ben a DNR komoly erőfeszítéseket kezdett a michigani “öreg erdők” helyzetének megváltoztatására. Akkoriban körülbelül 500 000 szarvas volt, ami nem volt elég a vadászok kedvére. Ezért a DNR bevezette a DRIP (Deer Range Improvement Program) nevű programot, amely 1,2 millió hektár erdő kivágását írta elő, ami hozzáférhetőbb táplálékforrást teremtett a szarvasok számára, és tovább ösztönözte a szaporodást. A DNR mindig is aránytalanul sok engedélyt adott ki a gímszarvasok elejtésére, mivel a nőstények helyett a hímek elejtése a nőstények belső szaporodási mechanizmusának felborulását okozza. Ezután a nőstény végül ikreket, sőt hármas ikreket szül, hogy fenntartsa a fajt.
A DRIP-program és a nemek szerinti vadászat miatt a szarvasállomány tavaly 2 millió állat körül állt be.
A vadászok a szarvasautó-balesetek számának növekedését okozzák, és hozzájárulnak a terméskárokhoz.
1972-ben 10 742 szarvasautó-ütközés történt. Tavaly körülbelül 70 000 volt. Jé, azt hittem, a vadászok azért vadásznak, hogy csökkentsék a szarvas-gépkocsi ütközéseket? 1996-ban a Michigan Farm Bureau még azzal is fenyegetőzött, hogy csoportos keresetet nyújt be a DNR ellen, amiért az kizárólag a vadászok igényeit szolgálja ki.
Apropó, ahogy a szarvas-jármű balesetek és a terméskárok folyamatosan nőttek az évek során, itt van, amit Dave Arnold, a DNR egyik vezetője mondott a Detroit Free Pressnek 1980. január 1-jén: “Ne veszítsük szem elől a program célját. Amikor a DNR néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy megpróbálja az állományt körülbelül egymillió állatra növelni, tudtuk, hogy az autós ütközések aránya és a terméskárok növekedni fognak.”
Itt van, amit Ned Caveney, a DNR állami erdészének mondott a Northwoods Call egy Charlevoix-i lapnak 1991. május 26-án: “Michiganben úgy manipuláljuk az erdei élőhelyeket, hogy elképesztően természetellenes szarvaslétszámot produkáljunk — egyes években akár kétmillió szarvast. Ez valószínűleg megközelíti a kétmillióval többet, mint amennyi azelőtt volt, hogy az ember belekeveredett volna.”
A ’90-es években John Engler vadászbarát kormányzó létrehozta a Vadászati és Örökségvédelmi Munkacsoportot, hogy a vadászati és halászati lehetőségeket bővítse a nyilvánosság számára, ami ugyanaz az oka, amiért az Egyesült Államok Halászati és Vadvédelmi Szolgálata létezik. Egyébként az USFWS 290 vadászati programot és 307 horgászprogramot kínál az USA 514 nemzeti vadrezervátumában.Engler Vadászati és Örökségvédelmi Munkacsoportjának hatodik paragrafusa a következőket mondja ki: “Bár Michigan széleskörű lehetőségeket kínál a vadászatra és a halászatra, többet lehetne tenni a részvétel ösztönzése érdekében, különösen a nagy népességű központokban. A DNR-en belül minden részlegnek együtt kellene működnie, hogy a vadászat és a horgászat mind a köz-, mind a magánterületeken elérhetőbbé váljon. Ahol lehetséges, bővítsék a vadászati és halászati lehetőségeket a városi parkokban és rekreációs területeken.”
Ez volt az egyetlen cél a közelmúltban a metropoliszparkjainkban történt szarvasirtások mögött. Nem azért, mert a szarvasok felfalták az összes trillium növényt. A HCMA bizottsága azt sem tudná, mi a különbség a trillium és a hélium között. Ráadásul az ember az egyetlen állat, amely elpusztítja a földet, és többet vesz el, mint amennyire szüksége van.
A metroparki gyilkosságok nem azért történtek, mert a vadászok élelmet akartak adományozni az éhezőknek. Ez csak egy ügyes PR-fogás, hogy megpróbáljanak glóriát varázsolni azok köré, akik szórakozásból állatokat gyilkolnak. Sokkal költséghatékonyabb az éhező embereket spagettivel és kevergetve sült tofuval etetni, és több embert lehet így etetni is.
Mindenkinek meg kell értenie, hogy a vadgazdálkodás egy illuzórikus fogalom, amelyet körülbelül 100 évvel ezelőtt alkottak meg. Nem létezik olyan, hogy vadgazdálkodás. Az ember nem tudja menedzselni a természetet. Az embereknek csak annyit kellene tennie, hogy távol tartják magukat az állatok életterétől.
És még egyszer: igazságtalan, ostoba és megvetendő, hogy a DNR és az NRC – amely teljes egészében vadászokból és vadászatot támogatókból áll – dönt a vadon élő állatok sorsáról. Ez olyan lenne, mintha a pedofilok írhatnák a gyermekvédelmi törvényeket, a nőgyűlölők pedig a családon belüli erőszakról szóló törvényeket…
A vadászok megeszik az elejtett vadakat? Igen. De a vadászok élelemért vadásznak? Nem! Ők a gyilkolás izgalmáért vadásznak. Ők kapnak egy löketet. Az adrenalin szuperlöketét. Vérszomj és dominancia. Arrogancia és önzés. Gyűlölet és brutalitás. Gyalázat és aljasság. Ez gyilkosság és obszcén.
A vadászok mindig azt a kifogást használják, hogy a szarvasok télen éhen fognak halni, mintha az éhezés nem lenne természetes folyamat és a természet módszere a populációk szabályozására és az ökoszisztéma működésére.
Az éhező szarvasok táplálékot biztosítanak a dögevő állatoknak, és a természet így gyomlálja ki a beteg állatokat, hogy a legerősebbek szaporodhassanak.
A fejbe lövés vagy a mellkasba nyilazás nem megoldás az éhezésre. De ráadásul a vadászok nem is lőnek le éhező szarvasokat. Nem lesz belőlük jó trófea, és nem lesz belőlük sok hús.
Mertem volna bárkit, aki mutat nekem egy olyan fényképet, amelyen tavaly egyetlen vadász is lőtt egy-egy lesoványodott szarvast. Csak egyet. A vadászok nagy bakokat lőnek nagy fogasokkal nagy trófeákért. Nézd meg a tévéműsoraikat a PBS-en, az ESPN-en és a TNN-en. Csak erről beszélnek – nagy dúcokról és nagy trófeákról.
1989. április 17-én a The Free Press-ben Nugent ezt mondta a vadászatról: “Én nem a húsért vadászom. Azért vadászom, hogy vadászhassak.”
1990-ben Nugent a következőket mondta a World Bowhunters magazinban: “Senki sem vadászik csak azért, hogy húst tegyen az asztalra, mert ez túl drága, időigényes és rendkívül következetlen.”
Apropó, én soha nem fenyegettem meg senkit azzal, hogy bántani fogom a gyerekét a közelmúltban a metropoliszparkjainkban történt szarvasgyilkosságok miatt. Én azzal fenyegetőztem, hogy golyót fogok kapni a szarvasokért, és megalakítom a saját szarvasrendőrségemet, hogy megvédjem a szarvasokat a vadászoktól. De kihívtam vagy hat sziszifuszi állatgyilkos vadászt, hogy mutassák meg, milyen kemény “kemény fiúk” is valójában. Meg akartam küzdeni ezekkel a zsarnokokkal, és a helyükre akartam tenni őket. Sajnos, mint mindig, most sem voltak hajlandóak elfogadni a kihívásomat. Ha valamit megtanultam hat év intenzív aktivizmusa alatt, akkor azt, hogy az állatkínzók gyávák, akik soha nem harcolnának olyasvalakivel, aki visszavágna.”
A vadászati iparágról további információkért olvassa el a Hogyan kezelik az állami vadvédelmi hivatalok a szarvasokat?
