IDegenebb, mint a kitaláció: A MYTHOLÓGIAI TENGERI SZEMÉLYEK HÁBORÍTÁSA

A felfedező Robert Ripley maga mondta, hogy “az igazság idegenebb, mint a kitaláció”. A mitológiai tengeri szörnyekről szóló mesék esetében ez határozottan igaz. Az ősi tengerészek óceáni útjaik során különös és csodálatos, valóságos tengeri teremtményeket láttak, és a képzelet és a szóbeli elbeszélés ereje révén ezek az állatok életnagyságnál nagyobb méreteket öltöttek.

Ma néhány fantasztikusan különös tengeri szörnyeteget és az őket inspiráló, valóságos tengeri teremtményeket vesszük közelebbről szemügyre.

A gyönyörű szirén tengeri tehenek…

A szirének vagy sellők – félig emberek, félig halak, a történet egyes változataiban a tengerészeket a vesztükbe csalogató édes énekesnők – legendája talán az egyik legismertebb mese a mitológiai tengeri lényekről. A Kis hableánytól a “sellőhaj, ne törődj vele” című filmig a sellők és szirének szaporodnak kultúránkban.

Ezeket a történeteket feltehetően egy meglehetősen valószínűtlen forrás ihlette. A lamantinok a legnagyobb vízi növényevők. Más néven tengeri tehenek, nagy, lassan mozgó, bajuszos, szürke állatok, amelyek az elefántokkal rokonok. A Sirenia rendbe tartoznak, ami arra utal, hogy valószínűleg ők voltak azok az állatok, amelyek az úgynevezett szirénekről szóló írásos dokumentumokat ihlették

Hogyan ihlette tehát az óriási, lassan mozgó tengeri tehén a sellők legendáját? Ennek köze lehet ahhoz, hogy határozottan emberhez hasonlóan viselkednek a kicsinyeikkel. A nőstény lamantinokról ismert, hogy szoptatás közben az uszonyukban bölcsőzik kölykeiket. Ha ehhez hozzávesszük a kémugrálásnak nevezett viselkedést, amelynek során a lamantin függőlegesen emelkedik ki a vízből, hogy megnézze, mi van a felszínen, akkor könnyen belátható, hogy egy tengerész összetévesztheti ezt a különös látványt egy szirénnel, különösen, ha hónapokig a tengeren van.

Még a híres felfedező, Kolumbusz Kristóf is beszámolt arról, hogy látott sellőket. Naplóiban 1493-ban arról írt, hogy három sellőt pillantott meg az Amerikába tartó flottája fedélzetéről. Ez az egyik legkorábbi európai beszámoló a lamantin észleléséről, bár aligha dicsérte a lamantinokat: “fele olyan szépek sem, mint amilyennek lefestették őket.”

Kraken vagy óriás tintahal?

A legendák tengeri szörnyei közül kevés olyan félelmetes, mint a kraken.

A kraken egy félelmetes tengeri szörnyeteg, amely állítólag Norvégia és Grönland partjainál él – a leírások szerint hatalmas, óriási csápokkal rendelkező lény, amely annál is inkább alkalmas arra, hogy halászokat vagy akár egész tengerészhajókat rántson a halálba a hullámok alá. A krákent nehéz felismerni, mert a hajók alatt, a víz sötétjében lapul, de azt mondták, hogy ha a halászok hirtelen rengeteg halat kezdtek fogni, az azért volt, mert a kraken a felszínre ijesztette őket, és készen állt a támadásra.

Mihelyt a kraken visszasüllyed a felszín alá, kezdődik az igazi baj: hatalmas mérete állítólag egy kolosszális örvényt hoz létre, amely magával ránt mindent, ami még a felszínen van.

Ez biztosan rémálmok tárgya. A jó hír az, hogy a kraken nem létezik. Az óriáskalmár azonban létező állat, és valószínűleg ez ihlette ezeket az elrettentő meséket.

Az óriáskalmár létezését Japetus Steenstrup dán természettudós erősítette meg 1857-ben; Architeuthis duxnak nevezte el, ami latinra fordítva “uralkodó kalmárt” jelent. Ma már 21 megerősített óriáskalmárfaj létezik. Csápjaikkal együtt akár 15 méteresre is megnőhetnek. Ez hatalmas, de nem valószínű, hogy egy hajót is elsüllyesztene.

Az óriáskalmár megfoghatatlan, ezért maximális méretéről még mindig heves viták folynak. Akár 1000 méteres mélységben is él, valószínűleg azért, hogy ne legyen ízletes csemege legfőbb ragadozójának, a mélyre merülő ámbráscetnek.

Leviatán

Apropó bálnák…

A hajózás legkorábbi napjaiban a bálnákkal való találkozások különös történetekhez és a Leviatán mítoszának megalkotásához vezettek, amely különböző módon nyilvánult meg. Egyesek számára a Leviatán egy óriási hal volt. Mások számára kígyó, krokodil vagy tengeri emlős volt. A legenda egyes változatai szerint egy szörnyeteg bálna (az úgynevezett ördögi bálna) volt, amely a vízben aludt, és gyakran összetévesztették egy szigettel. Amikor azonban a tengerészek a fedélzetre léptek, hogy a szárazföldön készítsék el a vacsorájukat, a hatalmas bálna felébredt, és a felszín alá süllyedt, magával rántva a tengerészeket és a hajójukat is.

Egy másik változat szerint a priszter “kétszáz sing hosszú és nagyon kegyetlen” volt. Két fúvólyukkal rendelkezett, amelyek vízágyúként tüzelhettek a hajókra. Hogyan lehet legyőzni ezt a félelmetes fenevadat? Próbáljuk meg trombitálni, hogy elriasszuk. Nyilvánvalóan.

Ezeket a meséket valószínűleg a bálnákkal való valós találkozások ihlették – élve és holtan egyaránt. Az ámbráscet – a világ legnagyobb fogas ragadozója a maga 67 láb hosszúságával – ismert arról, hogy sekély partokon strandol, és valószínűleg sok tengeri szörnyekről szóló legenda forrása volt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a bálnáknak, például a kék- és az uszonyos bálnáknak két fúvónyílásuk van – úgy tűnik, ők is ihletői voltak ennek a félelmetes fenevadnak.

A tengeri kígyó

Végül a tengeri szörnyek feltárása nem lenne teljes a tengeri kígyó említése nélkül. A tengeri kígyó vagy tengeri sárkány a különböző mitológiákban leírt sárkánytípus volt. Hatalmas, fogas, kígyószerű szörnyekként képzelték el őket.

A mesék lehetséges valós ihletője – az evezőshal – majdnem olyan fantasztikus, mint maguk a legendák. Az evezőshal, amelyet először 1772-ben írtak le, a leghosszabb (ismert) élő csontos halfaj, akár 56 láb hosszú és 600 fontot is nyomhat. Az óriás tintahalakhoz hasonlóan az evezőshalak is mélyen élő állatok, feltételezések szerint 1000 méteres mélységben élnek, és élő evezőshalakat csak ritkán észlelnek.

Az említett kisebb halakhoz való hasonlóságuk miatt “a heringek királyaként” is emlegetik őket. Hatalmas méretük és monstre kinézetük ellenére nem veszélyesek – planktonnal táplálkoznak, és apró nyelőcsövük van! Ennek ellenére néha az evezőshalakat a viharok vagy az erős áramlatok a felszínre sodorják, ahol bajba kerülhetnek és elpusztulhatnak. Nem nehéz megérteni, miért gondolhattak egy fröcsögő, vergődő evezőshalat rémisztő tengeri kígyónak.

Kíváncsi vagy? Ússzon át az akváriumba, és látogasson el a Furcsa lények kiállításunkra, ahol többet megtudhat a felszín alatt élő különös és bizarr állatokról.

Fotók:
Manatee www.time.com/4719439/manatees-endangered-species/
Giant Squid www.behance.net/gallery/54729185/Giant-Squid
Sperm bálna www.hakaimagazine.com/news/sperm-whales-have-eve/
Oarfish www.nbcnews.com/science/weird-science/caught-camera-rare-sighting-oarfish-worlds-largest-bony-fish-n76376

Források:

  1. “Columbus összekeveri a lamantinokat a sellőkkel”.” History.com, A&E Television Networks, 2009. november 24.,
    www.history.com/this-day-in-history/columbus-mistakes-manatees-for-mermaids.
  2. Constantino, Grace. “Öt ‘valódi’ tengeri szörnyeteget keltettek életre a korai természettudósok”. Smithsonian.com, Smithsonian Institution, 2014. okt. 27.,
    www.smithsonianmag.com/science-nature/five-real-sea-monsters-brought-life-early-naturalists-180953155/.
  3. Dockett, Eric. “Colossal Squid vs. Giant Squid: The Real Kraken Sea Monster”. Owlcation, Owlcation, 2017. szeptember 5.,
    www.owlcation.com/stem/Colossal-Squid-vs-Giant-Squid-the-Real-Kraken-Sea-Monster.
  4. “Föld – A valódi tengeri kígyó rejtélye”. BBC News, BBC, 2015. jan. 15.,
    www.bbc.com/earth/story/20150115-mystery-of-the-real-life-sea-serpent.
  5. Fairclough, Caty. “Smithsonian Ocean”. Ocean Portal | Smithsonian, Smithsonian’s National Museum of Natural History, 2018. május 14.,
    www.ocean.si.edu/ocean-life/marine-mammals/mermaids-manatees-myth-and-reality.
  6. Hogenboom, Melissa. “Föld – A hatalmas tintahalak valóban a legendák tengeri szörnyei?” BBC News, BBC, 2014. december 12.,
    www.bbc.com/earth/story/20141212-quest-for-the-real-life-kraken.
  7. “Hogyan inspirálták a lamantinok a sellőlegendákat?” Unexplained Mysteries Discussion Forums,
    www.unexplained-mysteries.com/news/275183/how-did-manatees-inspire-mermaid-legends.
  8. Howard, Brian Clark. “5 meglepő tény az evezőshalról, amelyet a tengerpartokon mosott ki a víz”. National Geographic, National Geographic Society, 2013. okt. 22.,
    www.news.nationalgeographic.com/news/2013/10/131022-giant-oarfish-facts-sea-serpents/
  9. Kanai, Lang. “Hogyan lettek a lamantinokból sellők”. National Geographic, National Geographic Society, 2016. márc. 15.,
    www.news.nationalgeographic.com/2014/11/141124-manatee-awareness-month-dugongs-animals-science/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.