Definíció
főnév
A hipertónia állapota, azaz nagyobb fokú tónus vagy feszültség
Kiegészítés
A biológiában a tónusosság két definícióhoz tartozik. Az első a membránra gyakorolt ozmotikus nyomással kapcsolatos, a másik pedig a tónusról vagy feszültségről szól (egy izomban vagy szervben). A vonatkozó kifejezések közé tartozik az izotónia, a hipertónia és a hipotónia.
A hipertónia általában olyan állapot, amelyet nagyobb mértékű tónus vagy feszültség jellemez. Sejtszinten a hipertónia egy olyan oldat tulajdonsága, amelyben az oldott anyagok mennyisége nagyobb, mint egy másik oldaté. Egy oldat akkor is hipotóniás, ha az egyik oldat (vagy folyadék) nagyobb ozmotikus nyomással rendelkezik, mint a másik oldat (vagy folyadék). A különböző tonicitású oldatok a víz nettó áramlását eredményezik a sejtmembránon keresztül. Például a fiziológiás sóoldathoz képest hipertonikus vérszérum a vízmolekulák nettó mozgását eredményezné a kisebb vízkoncentrációjú (vagy nagyobb oldott anyag koncentrációjú) terület (azaz a vérszérum) felé.
Szöveti szinten egy izomban a hipertónia az izom hosszának változásával nagyobb mértékű tónust vagy feszültséget jelentene. Ez ellentétben áll a hipotóniás izom kisebb mértékű tónusával vagy feszültségével. Egy olyan izmot, amelynek feszültsége viszonylag állandó marad, izotóniásnak nevezünk.
A szó eredete: izo- + görög tonosz (“feszültség”)
Vehetők:
- izotóniás
- hipotóniás
Vö. még:
Relátott alak(ok):
- hipertóniás (melléknév, a hipertóniából, ahhoz tartozó vagy azzal kapcsolatos)